We Are Lord Of Crime

1. Hogy mit?

Mycroft Holmes POV

Itt ülök az irodámban és már öt perce bámulok a laptopom képernyőjére és egyszerűen nem akarom elhinni, amit látok. Egyszerűen csak nem. Fogalmam sincs ez mégis hogy történhetett meg, hiszen szinte biztos vagyok benne, hogy én erre nem adtam engedélyt, de ha nem adtam rá engedélyt, akkor mégis hogy látom azt, amit éppen látok? Hogy hol és mit is látok? Éppen szokásos napi köreimet jártam végig a Dark Weben, mikor az oldal feldobott egy hirdetést. Nem is akármilyen hirdetést.

Ha céljaid elérésére már semmilyen lehetőséget sem látsz, ha úgy érzed nincs remény és nem tudod mit lépj. Ha valakiről ki akarsz deríteni valamit, ha valakitől meg akarsz szabadulni, vagy bármilyen problémád van, amit a törvény útjaival már nem lehet megoldani. Akkor keress meg engem, várom a leveledet.

A Bűntények Ura

Igen, ez az a hirdetés, amit már öt perce bámulok, helyesebben mondva nem is annyira magát a hirdetést bámulom. Sokkal inkább a sarkában lévő kis számot, ami az elmúlt két percben "2400"-ról "2500"-ra váltott. Ez a szám minden normális Dark Webes hirdetésnél is furcsa lenne, tekintve, hogy a hirdetés feltételének időpontja tegnap kora este volt, azonban ennél a bizonyos hirdetésnél nem ez a legnagyobb probléma. A probléma az a bizonyos "Bűntények Ura" kifejezés ott a legvégén. Az az a kifejezés, aminek nagyon nem kellene ott lennie és fogalmam sincs hogyan került oda.

Végül, mikor eltelik a tizedik perc is és a 2500-as szám 2999-re fordul, már nem bírom tovább és képtelen vagyok az asztalomon lévő telefonért nyúlni. A fülemhez emelem a kagylót, mire azonnal meghallom az egyik beosztottam hangját.

- Teddy, meg tudnád mondani neki... - Nyomom meg a "neki" szót. - Hogy várom az irodámban? - Kérdezem és azonnal helyeslő választ kapok, így leteszem a telefonomat és tovább bámulom a laptop képernyőjén a hirdetést, aminek a sarkában a 2999-es szám átváltott a szép kerek 3000-resre. Hosszú percek telnek el némán az irodámban, mire valaki kopog az ajtómon. - Bújj be! - Kiáltom el magam, mire az ajtó ki is nyílik és mosolyogva belép rajta egy rövid barna hajú férfi.

- Kerestél Mycroft? - Kérdezi oldalra billentett fejjel.

- Igen. - Mondom komolyan, majd felé fordítom a laptopomat. - Meg tudnád nekem mondani, hogy ez mi? - Nézek rá felhúzott szemöldökökkel. A férfi arca megkomolyodik és közelebb hajol a laptopomhoz, majd biccent és kihúzza magát.

- Egy hirdetés a Dark Weben. - Jelenti ki, mire rá kell harapnom az ajkaimra, hogy ne káromkodjam el magam.

 - És ki adta fel? - Billentem oldalra a fejemet.

- A Bűntények Ura. - Mondja, mintha ezzel a kijelentéssel nem lenne semmi baj.

- Azt meg tudnád nekem mondani, hogy mégis hogy került az oda? - Fonom össze magam előtt a karjaimat.

- Hát valószínűleg úgy, hogy Louis felrakta. - Néz rám úgy a velem szemben álló, mintha nekem tudnom kellene erről a dologról.

- Jó, akkor már csak egy kérdésem van. - Tenyerelek az asztalomra. - Mégis ki adott nekik erre engedélyt? - Erre a kis szemétnek van pofája elvigyorodni, de úgy, hogy még a fogait is látom.

- Természetesen Mycroft Holmes. - Mondja nyugodt hangon, mire én felállok a székből és az arcába nyomom a jobb kezem mutató ujját.

- Nem megmondtam már neked, hogy óvatosan használd a nevünket? - Kérdezem, mire ő felemeli a kezeit, mintha ártatlan lenne.

- Hé, hé, hé! Ennek a Mycroft Holmes-nak semmi köze a Dark Webhez. - Jelenti ki és teszi le a kezeit, majd jobbjával rám mutat. - Erre te adtál engedélyt. - Hangja komoly és ellentmondást nem tűrő.

- Én? - Kérdezek vissza hitetlenül.

- Igen, te. - Bólogat és fonja össze maga előtt a karjait.

- Én biztos nem! - Húzom ki magam és fintorodok el.

- Dehogy nem tegnap írtad alá a többi papírommal együtt. - Magyarázza, mintha valami ötéves lennék, aki nem ért a felnőtt szóból.

- Hogy mi? - Tágulnak ki a szemeim, mire a férfi ajkaira felszalad egy halvány mosoly.

- Arról nem tehetek, hogy nem olvasod el mit írsz alá. - Vonja meg a vállát.

- Mégis ki a fene kérvényez ilyet papír alapon? Mégis hol élsz te, a 19. században? - Kérdezem, de mikor meglátom az arcát azonnal megbánom a kérdést.

- Életem nagy részében ott éltem. - Jegyzi meg, és csak elfordítja a fejét, jelezve, hogy inkább ne említsük a témát.

- Igazán haladhatnál a korral egy kicsit. Mert, hogy az öcsénk meg a haverja nem tud, az nem furcsa, de te meg az MI6-ed igen is képesek vagytok rá. - Fordítom el én is a fejemet, és hirtelen azon kapom magam, hogy kuncogást hallok.

- Eszem ágában sincs. Ha haladnék a korral nem tudnálak így átverni. - Kuncog tovább. - Mellesleg köszönik az engedélyt és üzenik, hogy jóra fogják használni. - Hajol meg, mintha valami filmből lépett volna ki.

- Azért tartsd őket szemmel. Nem akarjuk, hogy a királynőnek idegeskedni kelljen. - Rázom meg a fejem.

- Tisztában vagy az elveimmel. Nem kell aggódnod, a Moriarty-k tudják mit csinálnak. - Mondja teljesen komolyan, még tekintetében is látom a megtörhetetlen hitet. - Van még valami, vagy távozhatok? - Kérdezi.

- Át tudnád adni az öcséinknek, hogy a szüleink hétvégén látni akarnak minket? - Motyogom halkan.

- Ők nehezebben alkalmazkodnak ehhez az egészhez, mint mi, igaz? - Hallom meg a kérdést.

- Csodálkozol? Egyik napról a másikra kaptak még két gyereket. - Vonom meg a vállam.

- Átadom nekik és közlöm Sherly-vel, hogy nem bagózhat. - Kuncogja.

- Még mindig furcsa, hogy ő elviseli ezt a nevet. - Ráz ki a hideg.

- Még mindig furcsa, hogy ti nem próbáljátok meg lelőni egymást akárhányszor találkoztok. - Neveti el magát.

- Ha jól emlékszem, amikor ide kerültetek te se azt csináltad. - Nézek rá egy halvány mosollyal az ajkaimon.

- Az teljesen más helyze... - Itt csörögni kezd a telefonja. - Ezt fel kell vennem. - Mondja komolyan, én pedig biccentek neki egyet. - Mycroft. - Szól bele a készülékbe. Ahhoz képest, hogy ragaszkodik a papírmunkához, a mobil telefont simán használja. - Igen, ott. Oh, értem. Ha már ott vagytok, át tudod adni a Sherlock-oknak, hogy hétvégén a szüleink várják őket és Sherly nem dohányozhat. - Magyarázza a férfi. - Köszönöm, Albert. - Bólogat. - Rendben, délben ott találkozunk. Üdvözlök mindenkit. Szia. - Teszi le végül.

- Ha jól hallom, a legidősebb Moriarty volt. - Jegyzem meg.

- Igen. Éppen Sherly-éknél vannak. És azt mondta, hogy Louis küldött neked egy e-mailt, amit jobb lesz, ha át nézel. - Bólogat, majd az órájára néz. - Most viszont mennem kell, még be kell fejeznem valamit és délben találkozóm van. - Jelenti ki.

- A hétvégén találkozunk, Sherinford. - Biccentek.

- A hétvégén, Mycroft. - Biccent a másik Mycroft Holmes, ahogy elhagyja az irodámat.

Igen, ez az egész egy hónappal ezelőtt kezdődött, mikor egyik pillanatról a másikra megjelent egy csapat ember egyenesen a semmiből.