We Are Lord Of Crime

21. A beszélgetések

Moran POV

- Szóval itt vagyunk, akkor be is megyünk, vagy egész nap kintről akarod nézni a múzeumot Moran? - Kérdezi Herder mellettem csípőre tett kezekkel.

- Még szép, hogy bemegyünk, hát nem pont ezért jöttünk el ide? - Teszem fel a szarkasztikus kérdést és természetesen ennek megfelelő választ kapok egy hatalmas vigyor társaságában.

- Már alig várom, hogy megnézhessem magamnak itt mik vannak. - Mondja lelkesen, én pedig csak megforgatom a szememet. Őszintén szólva nem vártam tőle mást, amióta itt vagyunk szinte ki se lehet minket robbantani a múzeumokból. Az összes létező hadászati és fegyver múzeumot végigjártuk ez alatt az egy hónap alatt Angliában. Most pedig mivel a csapat eljött Amerikába, így megnyílt egy új világ kapuja előttünk.

Abból kiindulva, amit Louis és a többiek mondtak az internet áttanulmányozása után, az amerikai haderő nagyon az élen jár technika terén. Ez volt a legfőbb oka annak, hogy mi a csapattal ellentétben szinte minden nap más városban alszunk, hogy minden tudást magunkba tudjunk szívni. Mondjuk azért azt meg kell hagyni, hogy a múzeumi dolgozók és a vendégek is elég furcsán szoktak ránk nézni, mikor megjelenünk egy épületnél, de én igyekszem magammal azt elhitetni, hogy ez csak azért van, mert mind a ketten kifejezetten furcsa öltözékben parádézunk és nem azért, mert annyira látszana rajtunk, hogy mi az érdeklődésünk igazi oka.

Most is, mint mindig sikerül annyira elgondolkodnom, hogy Herder megint a karomnál fogva rángat maga után, hogy menjünk már beljebb. Komolyan mondom ilyenkor mindig olyan, akár egy kisgyerek a cukorkabolt előtt. Na, nem mintha én nem lennék ilyen lelkes, csak én sose tudtam így kifejezni az izgalmamat semmivel kapcsolatban. Ennyiből talán szerencsésebb helyzetben van a tudós előttem.

Ahogy általában itt is kapunk egy külön idegenvezetőt, arra hivatkozva, hogy Herder-nek szüksége lesz rá, hiszen csak vak. Én ezen már csak mosolyogni tudok, szegényeknek fogalmuk sincsen róla, hogy mégis mire képes Herder igazából. Mondjuk, ha tudnák akkor nem hiszem, hogy ilyen nyugodt szívvel engednék, hogy a múzeumokat járja. Sőt, szerintem azonnal bedugnák egy olyan laborba, ahol a hozzá hasonló észlényeket tartják.

- Uram! Uram! Kérem, hova siet ennyire? Az ott már a modern részleg, a legtöbbeket a régiségek érdeklik. - Na, ez volt az a mondat az idegenvezetőnk szájából, ami elérte, hogy Herder lábai a földbe gyökerezzenek.

- A régieket mind ismerem, mint a tenyeremet. - Vonja meg a férfi a vállát. - Úgyhogy vagy elfogadja, hogy kihagyom az uncsi részeket, vagy követ. - Vigyorodik el megint. - Moran, te jössz? - Kérdezi, én pedig csak kuncogva követem. Ha őszinte akarok lenni megértem, a feltaláló hozzáállását, én is hasonlóan gondolkodom, de azért én képes lennék végigjárni huszonnyolcadjára is ugyanazokat tárlatokat és megnézni a fegyvereket. Azért természetesen sokkal jobban izgat, ami a mi korunk óta történt a világ fegyvergyártásában.

- De nem is látja őket. - Motyogja maga elé a tárlatvezetőnk.

- Bocsásson meg neki, kicsit hiperaktív. - Vonom meg a vállam. - Herder, várj meg! - Kiáltok utána és már meg is indulok, mielőtt nagyon lehagyna engem.

Sherlock Holmes POV

- Kér egy kávét? - Hallom meg a legfiatalabb Moriarty hangját, ami eléri, hogy kinyissam a szemem és felsandítsak rá.

- Nem, kösz. - Vágom hozzá, mikor pedig ő mosolyogva elfordul, sóhajtok egy nagyot és előre dőlök a kanapén, hogy megtámaszkodjam a térdeimen. - Nem értelek téged. - Jelentem ki.

- Nem tudom mit akar ez jelenteni? - Néz vissza rám a válla felett és még képes pislogni is nekem, mintha ártatlan lenne.

- Egyik pillanatban komolyabb vagy, mint a karót nyelt bátyám, a másikban meg kenyérre lehet téged kenni. - Mondom végignézve rajta. - Ezzel a kenyérre lehet kenni éneddel nem tudok mit kezdeni. - Ráz ki a hideg. - Sose tudom eldönteni, hogy igazi-e, vagy a következő pillanatban előrántod a fegyvert és le fogsz puffantani. - Fintorgok, a férfi viszont nem fordul felém és csak tovább ügyködik a teás, vagy kávés kancsóval.

- Ne aggódjon Mr. Holmes, tudom mikor kell elővenni a fegyvert és mikor jobb, ha a közelemben sincs. - Na, ez a kijelentése nem hogy megnyugtatott volna, hanem még idegesebbé tett.

- Maga egy rejtély. - Rázom meg a fejem végül, eldöntve, hogy jobb, ha nem foglalkozom a dologgal többet.

- Ez csak a látszat. Alapjában véve nagyon egyszerű engem megérteni. - Kuncogja a férfi, mire én felhorkantok.

"Még hogy egyszerű! Csak azért szenvedek vele ennyit!" Jegyzem meg magamban, de ki sose mondanám ezeket a szavakat, nincs az a pénz, hogy beismerjem, hogy valamit nem értek. Meg különben is, ha nagyon akarnám már rég megértettem volna őt, csak azért nem akarom megérteni, hogy legalább addig is tudjak mással foglalkozni, amíg ez a nyamvadt Chasepeake-i hasfelmetsző vagy a Bűntények Ura nem lép egy újabbat.

- Hogy áll az FBI ügyével? - Jön egy hirtelen kérdés, ami eléri, hogy felkapjam a fejemet.

- Mivel nincs szikla szilárd bizonyítékom, így elég rosszul. - Húzom el a számat és fordítom el a fejemet.

- Türelem Mr. Holmes, a türelem a kulcsa mindennek. Nincs olyan gyilkos, aki ne hibázna akárcsak egy aprót is. Ha van türelme kivárni, előbb vagy utóbb el fogja őt kapni. - Magyarázza, én pedig megforgatom a szememet.

- Kösz, a hegyi beszédet. Pont nem volt rá semmi szükségem. - Mondom szarkasztikusan.

- Ahogy gondolja... - Vonja meg a vállát. - Ha megnyugtatja még van esélye elkapni őt. - Fordul végül felém és tesz le elém egy csésze teát.

- Miért mikor nem lenne rá esélyem? - Kérdezek vissza, de pusztán csak azért, hogy rámutassak a kijelentése hibáira, de ő csak elmosolyodik és kuncog egyet.

- Még senki sem mondta nekem, hogy útban van. - Jegyzi meg, mire nekem kitágulnak a szemeim. Ahogy ezt kimondta, arról még a hülye is tudja, hogy nem jelent jót. - Ha azt mondják útban van, akkor én képtelen leszek jobb belátásra téríteni őt és akkor magának semmi esélye sem lesz, hogy megtalálja őt. - Egyenesedik ki és a háta mögé teszi a kezeit. - Remélem ízleni fog a tea, William bátyám és... - Itt fintorog egyet. - Sherly is nagyon kedvelik. - Mondja, majd visszafordul a készlethez. - Megyek elpakolom ezt, aztán ha gondolja segítek átnézni azt az adag dokumentumot, amihez már egy órája hozzá sem nyúlt. - Folytatja és biccent az asztalon heverő papírhalomra, majd a tálcával a kezében megindul a konyha felé.

- Az őrületbe fog egyszer kergetni ezzel a felesleges udvariaskodásával. - Sóhajtok fel és megint kidőlök a kanapén.