We Are Lord Of Crime

11. Az a bizonyos Adler

2010-es évek, három héttel a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt, London, Sherinford Holmes POV

- Ki van zárva, hogy összekeverjek egy férfit egy nővel. - Forgatja meg a szemeit az előttem ülő másik én. Éppen egy kis Londoni kávézóban ülünk és a legfrissebb ügyünkről beszélgetünk, amivel az elmúlt napokban a férfi nem sokkal jutott előrébb. Bár azt be kell vallanom, hogy fogalmam sincs hogy lyukadtunk ki ott, hogy nem tudna összekeverni egy férfit egy nővel. Talán onnan, hogy az álcázó képességekről beszéltünk.

- A kávéja uram. - Tesz le egy csésze kávét Mycroft elé a pincér, majd nyugodt léptekkel tovább megy.

- Dehogy nem kevered őket össze. - Jelentem ki, ahogy beleiszom a saját kávémba.

- Fogadjunk? - Kérdezi, mintha valami kisgyerek lenne. Viszont én pont nem az a fajta vagyok, aki elrontja a gyerekek játékát, így csak elmosolyodok.

- Legyen. Mi a tét? - Tudakolom.

- A következő adag kávé! - Mondja egyet legyintve, én meg biccentek.

- Jó, akkor te fizetsz. - Jelentem ki és iszom bele újra a kávémba.

- Még nem vesztettem. - Húzza ki magát.

- Dehogy nem. - Kuncogom.

- Miért vesztettem volna? - Hajol előrébb.

- Láttad a pincért, aki kihozta a kávét? - Dőlök hátra és nézek el oldalra.

- Persze, hogy láttam, csinos hölgyike, de nem értem ennek mi köze a foga...

- Hm... nem is tudtam, hogy vonzódsz a férfiakhoz. - Mondom elgondolkodva.

- Hogy mi? - Tátja ki a száját.

- Az Fred volt. - Vonom meg a vállam.

- Az egyik ügynököd? - Kérdez vissza Mycroft, én meg biccentek egyet. - Az ki van zárva! - Fordul meg a helyén és kezdi el keresni a fiút a kávézóban.

- Ha tényleg nem akarod elhinni ide hívhatom, hogy benézz a szoknyája alá. - Mondom komolyan, de már a számhoz emelem a csészémet, hogy ne lássa a vigyoromat.

- Nem kell. - Morogja és fordul vissza hozzám. - Viccet félre téve, ez az ügy valóban problémás. A hölgy olyan információk birtokában van, amik nem lenne jó, ha napvilágot látnának. - Sóhajt fel.

- Tudom, ezért is állítottam rá egy emberemet az ügyre. - Jegyzem meg és nézek a karórámra. - Ha minden jól megy hamarosan itt is lesz az összes szükséges információval.

- Igazán elmondhatnád, hogy mégis kiről van szó. Nem értem hogyan szerezhet bárki is arról a nőről bármilyen információt. - Panaszkodik a férfi, én meg kuncogom egyet.

- Csak várd ki a végét, minden rendben lesz. - Legyintek egyet, mikor is megszólal a kávézó ajtajába helyezett csengettyű, mire azonnal abba az irányba fordulok és szélesen elmosolyodok, mikor meglátom a szőke alakot. - Áh, itt is van. - Jelentem be.

- Jó napot uraim. - Siet hozzánk és egy széles mosoly társaságában leül mellém, majd az asztalra csap egy dossziét. - Itt van minden, amit kért. - Húzza ki magát büszkén.

- Maga a forrás? - Hápog Mycroft.

- A lehető legbiztosabb forrás. - Vigyorog Bond mellettem.

- Köszönöm, hogy ilyen gyorsan össze tudtad szedni, ami kellett Bond. - Mondom hálás hangon, mire a szőke csak legyint egyet.

- Ugyan, nem volt nagy dolog, minden fontos információt tudok róla. - Teszi fel a kezét a háttámlára.

- Mégis honnan? - Értetlenkedik Mycroft, mire Bond mellettem elgondolkodik, majd megjelenik az a gonoszkás vigyor az arcán.

- Hát abból kiindulva, amit eddig tudunk... - Kezd bele, majd a mellére nyomja a kezét. - Ha nagyon kíváncsi még a mellméretét is meg tudom mondani, a súlya az már változhat, nekem kicsit edzettebbnek kell lennem. - Kuncogja.

- Hogy mi? - Kérdez vissza a velünk szemben ülő.

- Azt hiszem Bond-nak is jössz egy kávéval Mycroft. - Vigyorgom. - Róla se tudtad megmondani, hogy nem az a neme, aminek látszik.

- Összefutott Fred-el? - Néz rám kérdőn Bond.

- Ott van a pultnál kávét oszt éppen. - Biccentek a pult felé, mire Bond odanéz és int egyet a fiúnak.

- Szóval, maga nő? - Nyel egy nagyot Mycroft ezzel visszaterelve a figyelmünket rá.

- Nem. - Jelenti be Bond.

- Csak fizikailag. - Javítom ki a mellettem ülőt. - Had mutassam be neked Irene Adler-t, a mi századunk primadonnáját, aki most már a James Bond névre hallgat. - Mondom halkan, hogy csak mi halljuk. Viszont az arc, amit Mycroft vág, mikor meghallja a szavakat minden pénzt megér.

- Az lehetetlen. - Rázza meg a fejét.

- Egyáltalán nem az. - Vonja meg a vállát Bond, de a mondatot már a női hangján mondta.

- Ez elképesztő, de hogyan? Hogy lett magából ez? - Mutat a most nagyon is férfinak kinéző alakra Mycroft.

- El akartam tűnni a világról és el is tűntem. Veszélyben volt az életem, a kormány... - Itt rám néz, de tekintetében nem látom rosszallás legkisebb jelét sem. - Meg akart ölni, mert olyan titkot tudtam, amit nem lett volna szabad. Végül meg is haltam és megszületett James Bond. - Meséli el a történetét.

- Milyen titkot? - Jön a kérdés, mire megköszörülöm a torkom.

- Ez egy nagyon bizalmas kérdés Mycroft, nem szívesen beszélnék erről egy ilyen helyen. - Nézek mélyen a szemébe, hogy tudja, hogy jobban jár, ha ejti a témát.

- Akkor majd máskor megbeszéljük ezt. - Biccent egyet és visszafordult a mellettem ülő felé. - Mr. Bond, ha igaz amit mond, akkor kíváncsi lennék a véleményére az üggyel kapcsolatban. Mit gondol, mit tervez Irene Adler? - Kérdezi, mire Bond kivesz a dossziéból pár fényképet.

- Világos, mint a nap, nem tudom mit magyarázzak rajta. - Vonja meg a vállait.

- Mi olyan világos? - Kérdezem én is meglepetten, mire Bond halványan elmosolyodik.

- Meg akar szökni a szeretőjével. - Jelenti be.

- Akkor minek a zsarolás? - Tudakolja Mycroft.

- Pénz nélkül nehéz meglépni. - Legyint egyet Bond. - Megpróbál pénzt szerezni bármi áron és ha sikerrel járt nyomtalanul eltűnni a kis barátja társaságában. - Magyarázza.

- Honnan veszi? - Kap egy újabb kérdést.

- Én ezt tenném. - Néz szomorúan Bond a nő képére. - De ha engem kérdez, nem tud semmi igazán fontos dolgot. Ezek nem államtitkok, ezek pletykák. Azt hiszi, hogy nagy fegyver van a kezében és van is fegyver a kezében, de nem akkora, mint amekkorát szeretne. Csak azok dőlnek be neki, akiknek komoly elhallgatni valójuk van. - Itt felnéz Mycroftra és elmosolyodik. - Azt viszont biztosra mondhatom, hogy ő velem ellentétben nem olyan bátor, hogy be is váltsa a szavát. - Ahogy ezt kimondja a kék szemei csillognak a magabiztosságtól.

- Értem. - Biccent a másik én.

- Van még valami, vagy mehetek a dolgomra? - Kérdezi Bond felém fordulva.

- Jelenleg nincs semmi. Innentől mi is meg tudjuk oldani az ügyet. - Biccentek.

- Akkor tudja, hogy érjen el. - Bólint egyet Bond, majd feláll. - Viszont látásra uraim. - Hajol meg egy kicsit felénk és elhagyja a kávézót.

- Soha többé nem fogok bízni semmiben, amit látok. - Dönti fejét a háttámlának Mycroft.

- Nem a te hibád volt. Ők ketten különlegesek. - Kuncogom.

- Ez nem jelent semmit. Ti mindannyian csodabogarak vagytok. - Morog a férfi, majd feláll. - Megyek rendelek még kávét az emberedtől. - Pillant rám haragosan, én meg csak elnevetem magam, ahogy a távolodó férfit nézem. Nem tehetek róla, egyszerűen szeretem piszkálni az egóját.