We Are Lord Of Crime

5. Találkozó Sherlock Holmes-nál

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt, London, Baker street 221/B, James William Moriarty POV

- Szóval mindjárt itt van. - Gondolkodik el mellettem Sherly az állát fogva, majd végignéz a szobán. - Azt elkérhetem? - Mutat az asztalon heverő pisztolyra.

- Szolgálja ki magát. - Szólal meg a telefonos férfi. Sherly meg egyszerűen felveszi a tárgyat és beáll közvetlen a csukott ajtó elé.

- Mit csinál? - Kérdezi felhúzott szemöldökkel a szobában lévő másik férfi.

- Most addig ott akarsz állni, amíg meg nem jönnek? - Tudakolja a telefonos is.

- Egy tapodtat se mozdulok. - Biccent barátom.

- Oh, ez érdekes lesz. - Szólalok meg én is, ahogy összefonom a karjaim és bal kezemmel megtámasztom az államat.

- Ez nekem sok. - Veti bele magát az egyik fotelbe a telefonos férfi. Ezután hosszú percekig néma csend van. Az állva maradt férfi még mindig értetlenül néz hol ránk, hol a fotelben ülő társára. Végül mozgolódás hangja szűrődik be a szobába az ajtón keresztül, mire Sherly elmosolyodik és felemeli a pisztolyt. Mikor kinyílik az ajtó három meglepett férfi áll benne, akik közül egy Albert.

- 673-1, a te javadra. Helyzeti előnyöm volt, már fél órája itt vagyok. - Mondja fennhangon Sherly, aki a középen álló férfire fogja a fegyverét. - Én a helyedben nem mozdulnék. Nem kérdeztem meg az urakat, de a fegyver súlyából és a feszült néma csendből ítélve a fegyver éles. - Mozdítja meg a pisztolyt.

- Nyertél Sherly. - Rázza meg a fejét a férfi, akire ráfogták a fegyvert.

- Igen! - Üt egyet a levegőbe barátom, majd ledobja a pisztolyt az asztalra.

- Ez mi a fene volt? - Hallom meg a telefonos férfi hangját.

- Nem hittem, hogy valaha is egyet fogok veled érteni öcsém, de ezt most én sem értem. - Pislog az ajtóban az Albert mellett és valószínűleg Sherly bátyja mögött álló férfi.

- Áh, csak egy kis családi szokás. - Legyint egyet Sherly bátyja.

- Az. Na, most már igazán bejöhetnétek és elmondhatnátok, hogy mi a fene folyik itt. - Vágja csípőre a kezeit barátom és lép mellém.

- Röviden? Időt utaztunk. - Jelenti be Albert.

- Nem úgy reagálnak, ahogy vártam. - Mondja elgondolkodva az ismeretlen férfi, aki Albertékkel jött.

- Ezt nem volt nehéz kitalálni. - Vonom meg a vállam.

- Elég sok jel volt. - Forgatja meg a szemeit Sherly és tárja ki a kezeit végigmutatva a szobán.

- Jól van, elég volt. Most már valaki igazán mondja el, hogy mi folyik itt, kik ezek az emberek, hogy kerültek a lakásomba és mit keresnek itt? - Morog a telefonos férfi.

- Kezdjük a könnyebbekkel. - Foglal helyet az aki testvérének hívta a telefonost. - Időt utaztak, az 1800-as évekből jöttek. Mellesleg mi 2010-et írunk. - Néz rám és Sherly-re. - Azt nem tudom miért itt vannak, de itt vannak és majd az urak bemutatkoznak. - Fordul vissza a testvéréhez.

- Akkor kezdem én. Mycroft Holmes vagyok. - Szólal meg Sherly bátyja, mire a telefonos férfi meglepetten pislogni kezd.

- Albert James Moriarty. - Húzza ki magát a bátyám is.

- William James Moriarty. - Mutatkozom be én is.

- Maguk rokonok? - Kérdezi a telefonos testvére.

- Igen. Ő az egyik fogadott öcsém. - Biccent egyet Albert.

- Áh, világos. Gondolom maga meg az öcsém ikre. - Néz fintorogva Sherly-re.

- Miért lennék az? - Hajol előre kérdés közben barátom. - Sherlock Holmes, a szolgálatukra. - Húzza ki magát végül. - Maguk pedig?

- Greg Lestrade nyomozó. - Szólal meg a férfi, aki már korábban is itt volt velünk a szobában.

- Mycroft Holmes. Üdvözlöm önöket a 21. században. - Biccent az Albertékkel érkezett férfi is.

- Sherlock Holmes. - Néz ránk mérgesen végül a telefonos férfi.

- Hogy mi? - Tágulnak ki Sherly szemei.

- Az, amit hallasz öcsém. Az urak, mi vagyunk. - Hunyja le a szemeit Sherly bátyja, azonban mielőtt bárki bármi továbbit tudna tenni, valaki kopogni kezd az ajtón.

- Ki a fene az ilyenkor?! - Áll fel mérgesen a 21. századi Sherlock, majd kinyitja az ajtót. - Nem fogadok ügyeket. - Morogja.

- A fene akar magának ügyet adni, csak segítsen! - Hallatszik egy női hang, mire Sherly meglepetten odasiet az ajtóhoz.

- Miss Hudson?! - Vigyorodik el.

- Sherlock! - Tágulnak ki a nő szemei, majd elkapja a barátom karját. - Tökéletes, segítsen! Szegény hölgy folyton elájul. Már három órája próbálom rendesen felkelteni, de nem használ semmi. - Magyarázza idegesen.

- Talán mentőt kellett volna hívni. - Forgatja meg a szemeit a telefonos Sherlock.

- Két utcányira van a legközelebbi kórház! Mi van, ha annyi idő alatt meghal?! - Vágja csípőre a kezeit a nő.

- Szerintem manapság már nem így kell mentőt hívni kisasszony. - Szólalok meg egy halvány mosollyal. - Most viszont, jobb ha elvezet minket az ájult hölgyhöz. - Lépek én is az ajtóba, mire a kisasszony biccent egyet és sarkon is fordul. A kis csapatunk lemegy a földszintre, ott pedig egy lakásba, ahol egy kanapén egy idős hölgy fekszik eszméletlenül.

- Elmondaná kisasszony, hogy mi is történt pontosan? - Kérdezi a 21. századi Mycroft Holmes.

- Hát egyik pillanatban, még éppen a sörömet iszogattam. Tudja próbáltam lenyugodni, mert valaki... - Itt mérgesen Sherly-re néz. - Már megint felhúzott, aztán hirtelen már a hölggyel találtam magam szemben, aki sikított aztán meg elájult. - Fogja meg a homlokát. - Azóta többször is magához tért, de mindig elájul, ha meglát. - Sóhajt egyet a hölgy.

- Lehet jobb lesz, ha a 19. századiak elhagyják a szobát, amíg Mrs. Hudson magához nem tér. Aztán, ha elmagyaráztuk neki a helyzetet, talán már nem fog elájulni. - Szólal meg a telefonos Sherlock.

- Mrs. Hudson? - Pislog a hölgy nagyokat, mire Sherly a hátára teszi a kezét

- Jöjjön. Mindent elmondunk. - Vezeti ki a hölgyet az ajtón, mi pedig követjük őket.

- Mi folyik itt Sherlock?! - Követeli a választ a nő, mikor egyedül marad a csapatunk a folyosón.

- Időt utaztunk Miss Hudson. Eddig az 1800-as években voltunk, de ez a hely már a második millenium után van. - Hunyja le a szemeit Sherly.

- Szentséges Isten. - Fehéredik el a nő.

- Minden rendben kisasszony? Szerezzünk önnek egy pohár vizet? - Kérdezem, ahogy átkarolom a nő vállát.

- Az... az... - Kezd bele, majd vesz egy mély levegőt, pár pillanatig benn tartja, aztán pedig lassan kifújja. - Jól esne, köszönöm. - Biccent egyet, mire én Sherly-re nézek.

- Hozom. - Mondja kurtán és felszalad az emeletre, ahonnan pár perc múlva egy pohár társaságában jön le. - Tessék Miss Hudson. - Nyújtja oda a hölgynek, aki el is veszi, majd lassan belekortyol.

- Mégis hogy kerültünk mi az 1800-as évekből ide? - Teszi fel a nagy kérdést.

- Arról sajnos fogalmunk sincs kisasszony. - Rázza meg a fejét Sherly bátyja, Albert pedig a vállára teszi a kezét.

- Szóval azzal kell dolgoznunk, amink van. - Sóhajt fel Sherly. - Szerintetek is leszünk még? - Kérdezi halkan, ahogy végignéz rajtunk.

- Tőlünk biztos, egy család vagyunk, ha egy Moriarty-val történik valami, az mindannyiunkat érinti. - Jelentem be, mire a körülöttem levő férfiak biccentenek egyet.