Az ötleteinknek megfelelően a kis csapatunk együtt vágott neki a városnak, hogy ahogy Sherlock mondta beváltsuk azt a kupont. Jelentsen ez akármit is. Végül persze kiderült, hogy ez a kupon dolog nagyon hasonlóan működik a pénzhez, ha odaadod az árusnak kapsz érte ételt. Így képesek voltunk végre elfogyasztani a reggelinket. Az után pedig visszatértünk az FBI székházába, ahol végig hallgattuk a halottkémek elemzését a hullákról. Őszinte leszek nem sokat értettem a dologból, de csak azért nem, mert a fele olyan szakszavakból állt, amiket még életemben nem hallottam.
Talán ezért is volt, hogy nem tudtunk nekik semmiben sem segíteni egészen amíg egy a korábbiakhoz hasonló, de mégis más hulla került elő a folyóból másnap reggel. Persze Sherlock nem nagyon örült neki, hogy megint berángatták az FBI-hoz tekintve, hogy már tegnap rámondta az esetre, hogy nincs köze ehhez a sorozatgyilkoshoz, akire ráaggatták a mesterem becenevét. Azonban mindegy volt mennyire nyavalygott Sherlock Mr. Crawford ugyanúgy behívatta.
- Érzed ezt? - Pislogok a hullára, mikor kettesben maradunk mellette Sherly-vel.
- A vegyszert? - Kérdezi, de csak azt éri el, hogy egy rosszalló pillantást eresszek meg felé.
- A hullának föld szaga van és csupa kosz. - Jegyzem meg, majd közelebb hajolok a halott lábához. - Te Sherly, nem ilyen nyomot hagy, ha az ember végigrohan egy gabonatáblán? - Kérdezem a karcolásokra mutatva.
- Általában mélyebbnek kellene lennie. - Hajol közelebb barátom is.
- A halottkém azt mondta, hogy az miatt a modern szer miatt olyan, mintha a testen egy extra védőréteg alakult volna. A többi hulla bőre is keményebb az átlagnál. Ez azt jelenti, hogy a sérülések sokkal kisebbek. - Magyarázom.
- A térképen, amit Mr. Crawford mutatott, nem messze a parttól a folyásirány szerint feljebb volt valami gabona tároló rész. Szerinted arra felé kellene körülnéznünk? - Tudakolja.
- Lehet nem árt utána járni mi van arra. - Biccentek egyet. - Amúgy te láttad a képeket, amiket Mr. Crawford gyűjtött az eltűnt személyekről? - Kérdezem, barátom pedig erre összehúzza a szemeit.
- Csak egy pillantást vetettem rájuk, Sherlock lefoglalta őket, mondván, hogy ő akar vele foglalkozni. Csak annyit láttam, hogy semmi közös sincs bennük. Férfiak, nők, fiatalabb, középkorú, fehér bőrű, barna bőrű, fekete bőrű. - Mondja Sherly elgondolkodva, mire én kiegyenesedek és újra végignézek a bent lévő hullákon.
- Oh... - Bukik ki belőlem.
- Mire jöttél rá? - Néz rám kíváncsian, én pedig a hullákra mutatok.
- Mondd meg mit látsz és ne összpontosíts a holttestekre. - Jegyzem meg, ő pedig egy pillanatra elgondolkodik, majd megvonja a vállát.
- Egy színskálát. - Vágja rá, utána pedig felém pillant, de én csak mosolygom rá, amivel elérem, hogy kitáguljanak a szemei. - Azt akarod mondani, hogy... - Kezd bele a kérdésbe, de nem folytatja, így csak biccentek egyet.
- Elég egyedi festék. - Mondom komolyan.
- Inkább morbidnak nevezném. - Kuncog barátom. - Mégis kinek jut eszébe hullákkal festeni? - Teszi fel a költői kérdést.
- Hát, ha utána járunk, akkor megtudjuk. - Nézek felé, ajkaimon egy halvány félmosollyal.
- És mit mondunk nekik, hova megyünk? - Biccent az irodák felé.
- Haza. - Vonom meg a vállamat. - Már csak azt kell kitalálnunk hogy jutunk el arra a gabonaföldre. - Gondolkodom el, de barátom csak legyint egyet.
BINABASA MO ANG
We Are Lord Of Crime
Fanfiction"- Kik maguk? - Jön a komor kérdés az FBI ügynök szájából. - Sherlock Holmes. - Biccent egykedvűen a férfi. - Ez itt mellettem, Sherlock Holmes. - Mutat a férfi a balján ülőre, aki unott arccal nézeget egy aktányi fényképet. - Az ott J. Hamish Watts...