We Are Lord Of Crime

19. A szem

Az ötleteinknek megfelelően a kis csapatunk együtt vágott neki a városnak, hogy ahogy Sherlock mondta beváltsuk azt a kupont. Jelentsen ez akármit is. Végül persze kiderült, hogy ez a kupon dolog nagyon hasonlóan működik a pénzhez, ha odaadod az árusnak kapsz érte ételt. Így képesek voltunk végre elfogyasztani a reggelinket. Az után pedig visszatértünk az FBI székházába, ahol végig hallgattuk a halottkémek elemzését a hullákról. Őszinte leszek nem sokat értettem a dologból, de csak azért nem, mert a fele olyan szakszavakból állt, amiket még életemben nem hallottam.

Talán ezért is volt, hogy nem tudtunk nekik semmiben sem segíteni egészen amíg egy a korábbiakhoz hasonló, de mégis más hulla került elő a folyóból másnap reggel. Persze Sherlock nem nagyon örült neki, hogy megint berángatták az FBI-hoz tekintve, hogy már tegnap rámondta az esetre, hogy nincs köze ehhez a sorozatgyilkoshoz, akire ráaggatták a mesterem becenevét. Azonban mindegy volt mennyire nyavalygott Sherlock Mr. Crawford ugyanúgy behívatta.

- Érzed ezt? - Pislogok a hullára, mikor kettesben maradunk mellette Sherly-vel.

- A vegyszert? - Kérdezi, de csak azt éri el, hogy egy rosszalló pillantást eresszek meg felé.

- A hullának föld szaga van és csupa kosz. - Jegyzem meg, majd közelebb hajolok a halott lábához. - Te Sherly, nem ilyen nyomot hagy, ha az ember végigrohan egy gabonatáblán? - Kérdezem a karcolásokra mutatva.

- Általában mélyebbnek kellene lennie. - Hajol közelebb barátom is.

- A halottkém azt mondta, hogy az miatt a modern szer miatt olyan, mintha a testen egy extra védőréteg alakult volna. A többi hulla bőre is keményebb az átlagnál. Ez azt jelenti, hogy a sérülések sokkal kisebbek. - Magyarázom.

- A térképen, amit Mr. Crawford mutatott, nem messze a parttól a folyásirány szerint feljebb volt valami gabona tároló rész. Szerinted arra felé kellene körülnéznünk? - Tudakolja.

- Lehet nem árt utána járni mi van arra. - Biccentek egyet. - Amúgy te láttad a képeket, amiket Mr. Crawford gyűjtött az eltűnt személyekről? - Kérdezem, barátom pedig erre összehúzza a szemeit.

- Csak egy pillantást vetettem rájuk, Sherlock lefoglalta őket, mondván, hogy ő akar vele foglalkozni. Csak annyit láttam, hogy semmi közös sincs bennük. Férfiak, nők, fiatalabb, középkorú, fehér bőrű, barna bőrű, fekete bőrű. - Mondja Sherly elgondolkodva, mire én kiegyenesedek és újra végignézek a bent lévő hullákon.

- Oh... - Bukik ki belőlem.

- Mire jöttél rá? - Néz rám kíváncsian, én pedig a hullákra mutatok.

- Mondd meg mit látsz és ne összpontosíts a holttestekre. - Jegyzem meg, ő pedig egy pillanatra elgondolkodik, majd megvonja a vállát.

- Egy színskálát. - Vágja rá, utána pedig felém pillant, de én csak mosolygom rá, amivel elérem, hogy kitáguljanak a szemei. - Azt akarod mondani, hogy... - Kezd bele a kérdésbe, de nem folytatja, így csak biccentek egyet.

- Elég egyedi festék. - Mondom komolyan.

- Inkább morbidnak nevezném. - Kuncog barátom. - Mégis kinek jut eszébe hullákkal festeni? - Teszi fel a költői kérdést.

- Hát, ha utána járunk, akkor megtudjuk. - Nézek felé, ajkaimon egy halvány félmosollyal.

- És mit mondunk nekik, hova megyünk? - Biccent az irodák felé.

- Haza. - Vonom meg a vállamat. - Már csak azt kell kitalálnunk hogy jutunk el arra a gabonaföldre. - Gondolkodom el, de barátom csak legyint egyet.