We Are Lord Of Crime

30. Valódi nászút

Végül Sherly-vel megkaptuk az igazi nászutunkat két vonatjegy képében. Mycroft szerint ez egy különleges vonat út lesz. Nosztalgia utazás, ahogy ő nevezte. Bécs-Isztambul és vissza, egy kis kétszemélyes nyaralás. Mondanom sem kell, hogy mind a ketten nagyon örültünk ennek a hírnek és ki is használtuk a dolgot. Két hét teljes nyugalom. Amúgy se voltunk még Isztambulban és bár a furcsa repülő út után, a vonatút pont olyan hangulatú volt, mint ami nekünk meg volt szokva.

Maga a nyaralás is kellemesen telt. Felfedeztük a várost, jókat ettünk, nagyokat beszélgettünk és minden egyebet, amit egy házaspár szokott csinálni a nászútján. Úgyhogy lehet mondani, hogy kellemesen telt az itt töltött időnk és nem voltunk annyira lelkesek, hogy vissza kell térnünk Bécsbe, hogy onnan megint felszálljunk arra a borzalmasan kényelmetlen, de meglepően gyors repülőgépre, ami visszavisz minket Londonba.

Igaz előtte még vár ránk egy kellemes vonatút Bécsig. A vonaton a kettes fülkét kaptuk, ahogy ide úton is. Maga az utazás első pár órája teljesen nyugodtan megy. A társaságunk is normálisnak tűnik, mármint amennyire a felső tízezer normális tud lenni. Van egy lengyel úri ember a hatosban, aki üzleti úton volt Isztambulban. Két ukrán hölgy, a négyesből, akik valószínűleg barátnők és abból ahogy viselkednek arra következtettünk, hogy valószínűleg a szőkének születésnapja van. Ott van még az amerikai üzletember, az ötösből. Meg valami olasz turista, a hármasban. Az egyes pedig üres.

Az első osztály most körülbelül így néz ki, a másodosztály kocsijaihoz pedig most le se mentünk Sherly-vel. Ahogy mindig most is kettesben vacsoráztunk meg, közben pedig a lemenő napot néztük a fülke ablakából. Mivel Mycroft közölte, hogy minden fogyasztásunkat állja, így természetesen pezsgőztünk is egyet, mielőtt visszavonultunk volna a szobánkba.

- Emlékszel az első közös vonatutunkra? - Hallom meg Sherly kérdését, ahogy kijövök a fürdőből.

- Persze. Rabló gyilkosság, az egyik kalauz volt a tettes. - Mondom meg se rezzenve. - Miért? - Fordulok a férjem felé, aki az ágyon fekszik kiterülve és a plafont bámulva.

- Csak eszembe jutott, hogy akkor találkoztunk csak másodjára, de már akkor tudtam, hogy te vagy az egyetlen. - Kuncogja, amit én is megismétlek és leülök mellé az ágyra.

- Catch me if you can, Mr. Holmes! - Mosolygom rá, de ezzel csak azt érem el, hogy azonnal felüljön és a kezét a fejem és a nyakam találkozásához rakva magához húzzon egy mély csókra.

- Elkaptalak Bűntények Ura, és csak az enyém vagy. - Mondja a csók után egyenesen a szemembe nézve.

- Sherlock is valami ilyesmit mondott, mikor megtudta az igazat. - Nevetem el magam.

- Csak ő másik Moriarty-t akar. - Forgatja meg a szemeit férjem. - Nem tudom mikor akarják már megmondani egymásnak az igazat. - Túr a hajába.

- Az az ő dolguk, hogy mikor beszélik meg. Az öcsém sokat változott ahhoz képest, mint ahogy én emlékszem rá és ez a világ is sokat változtatott rajta. Mind a kettőjüknek szüksége van egy kis időre, hogy lerendezzék magukban az érzéseiket. - Mondom nyugodt hangon, majd én hajolok oda a férjemhez és csókolom őt meg. - Őszintén szólva nem tudom melyikünk kapta el melyikünket. - Kuncogom.

- Egyezzünk ki egy döntetlenben. - Fogja meg a kezem és fonja össze az ujjainkat. - Még mindig olyan hihetetlen. - Folytatja, ahogy a kezem nézi.

- A férjem vagy, a férjed vagyok. - Mosolygom rá, ahogy végighúzom a mutató ujjam a karikagyűrűjén. - Ez egy előnye ennek a világnak, a sajátunkban ez nem történhetett volna meg. - Komolyodik meg a tekintetem, de nem sok időm van elszomorodni, hiszen a következő pillanatban Sherly az ágyra teper. - Hé! - Kuncogom, ahogy felnézek rá.

- Azt hiszed nem találtam volna rá módot? - Jön a kérdés, tekintete komoly, ahogy lenéz rám.

- Próbáltál volna, de nem biztos, hogy sikerült volna. A törvény ellentétes oldalán álltunk Sherly. - Mondom egy sóhaj után, majd fél kézzel megsimogatom az arcát. - Előbb vagy utóbb a törvény utolért volna. Vér tapad a kezeimhez. Ha őszinte akarok lenni néha még most is félek, hogy bemocskollak a vétkeimmel. - Magyarázok, közben pedig lassan elengedem az arcát, de elkapja a csuklómat.

- Ha te vagy a mocsok, akkor nem akarok tiszta lenni. - Jelenti be. - Egy pillanatig se bántam meg, hogy utánad ugrottam. Készen lettem volna meghalni veled és ez azóta se változott. Bár meg kell hagyni sokkal jobban élvezem, hogy mind a ketten élünk. - Mosolyodik el, ahogy a nyakamba temeti a fejét, majd megcsókolja azt.

- Szeretlek. - Karolom át a vállát és túrok bele fél kézzel a hajába.

- Én is szeretlek téged. - Emeli fel a fejét és vigyorog rám, mint egy nagy gyerek. - Van terved, hogy mit csináljunk, ha visszaértünk Londonba? - Tudakolja, közben pedig teljesen rám fekszik és csak a könyökén támaszkodik meg.

- Hát Amerikában már voltunk nem is egyszer. - Nézek a szemébe és mosolygom rá. - Arra gondoltam, hogy megnézhetnénk még egy két nevezetességet a világon. Aztán pedig szeretnék megint tanítani. - Mondom elgondolkodva.

- Az én matematika professzorom. - Csillog büszkeségtől a tekintete.

- És te mit szeretnél csinálni? - Kérdezem egyenesen a szemeibe nézve.

- Az utazásos ötleted kifejezetten tetszik. Szerintem Sherlock is örülne, ha lekopnék róla egy ideig. A bátyám meg biztos szívesen segít nekünk lerendezni az egészet. Ami pedig az utána levő dolgokat illeti. - Itt lehunyja a szemét, sóhajt egyet és csak utána folytatja. - Gondolkodtam azon, hogy nyitok egy saját magánnyomozó irodát, de Sherlock mellett nem biztos, hogy sok esetem lenne. Lehet, hogy beszélek majd Mycroft-al, hogy van-e valami magasabb rendészeti iskola amiről tud. Hátha tudnék egy kis értelmet, meg logikát nevelni az eljövendő nyomozó generációba. - Kuncogja, én pedig el is nevetem magam.

- Holmes professzor. Nem hangzik rosszul. - Söprök ki egy hajtincset az arcából.

- Moriarty professzor és Holmes professzor. Szép kis páros leszünk. - Kontrázik rám, én meg csak megrázom a fejem.

- Már előre hallom a pletykákat. - Forgatom meg a szemeimet.

- Oh, nem lesz ott pletykának helye. Egyértelművé fogom tenni, hogy mi a helyzet. Nehogy nekem a hölgyek rosszra gondoljanak. - Nyal végig az ajkain.

- Igaz is, hölgyek. El is felejtettem, hogy mennyit fejlődött az oktatási rendszer. Van egy két olyan dolog, amit újra kell gondolnom. - Pillantok el oldalra, de a férjem magára vonja a figyelmem, mikor megmozdul felettem. A bizsergés végigfut a hátamon és muszáj végignyalnom az ajkaimon. - Ejnye Mr. Holmes, milyen viselkedés ez? - Veszem fel az oktatói hangnemem és abból kiindulva, hogy Sherly-t kirázza a hideg nagyon jó hatással vagyok a libidójára.

- Jobb lesz, ha megbüntet Moriarty professzor, csak hogy legközelebb tudjam, hol a helyem. - Hajol az ajkaim felé, de éppen mielőtt megcsókolna sikoly rázza meg a vonatot, ami eléri, hogy egyszerre forduljunk a fülkeajtó felé, majd pillantsunk egymásra.