We Are Lord Of Crime

16. Will Graham

- Most, hogy John-ék elmentek ebédet szerezni, rátérhetünk a kicsit problémásabb dolgokra. - Áll meg Sherly az FBI ügynök előtt.

- Mire gondol uram? - Jön a kérdés.

- Látni akarom a jelenlegi gyanúsítottat. Meg tudja oldani? - Néz komolyan barátom az úrra, aki nagyon meglepettnek tűnik.

- Természetesen meg tudom oldani. - Egyezik bele végül egy perc hallgatás után. - Uraim, kérem kövessenek. - Indul el előttünk ki az utcára, majd ott egy autóhoz vezet. - Nyugodtan szálljanak be. - Biccent egyet, mi pedig be is ülünk a járműbe.

- Biztonsági öv. - Mosolygom barátomra miután én becsatoltam magam, ő pedig csak megforgatja a szemét, de természetesen ő is beköti az övet.

- Jobb? - Kérdezi megjátszott sértődöttséggel, amivel azt éri el, hogy elnevessem magam.

- Sokkal. Már nem is aggódom annyira a biztonságod miatt. - Kuncogom.

- Nagyon vicces vagy. - Forgatja meg a szemeit, de ajkai sarkában látom a mosolyt, úgyhogy tudom, hogy nem sértődött meg igazán. Végül elindul velünk az autó, még most is néha kényelmetlenül érzem magam, mikor az ilyen járművek megmozdulnak velem, de a már majdnem két hónap alatt, mióta itt vagyunk, azért kezdem megszokni. A mostani kellemetlen bizsergés a gyomromban is valószínűleg annak tudható be, hogy váratlanul ért az autó indulása. Az út a célunkig viszonylag rövid, ezért van, hogy még szinte meg se szoktam a mozgást, máris vége volt.

- Itt is vagyunk. Adjanak pár percet uraim, meg kell beszélnem a látogatást az igazgatóval. - Fordul hozzánk hátra az ügynök, majd mikor mind a ketten bólintottunk kiszáll az autóból.

- Had találjam ki, kíváncsi vagy az úriemberre. - Oldom ki a biztonsági övemet és fordulok Sherly felé.

- Te is, ha nem lennél, az országban sem lennél. - Vigyorodik el, ahogy ő is kiköti magát. - Ártatlan. - Jelenti be.

- Semmi kétség sincs efelől. Már csak be kell bizonyítani. - Biccentek egyet.

- Manapság sokkal egyszerűbb megoldani egy ügyet és még így is képesek elbaszni a dolgokat. - Fogja meg a homlokát.

- Na, de Sherly, nem illik így beszélni. - Rázom meg a fejem. - Viszont igazad van, furcsa, hogy ilyen technikák és eszközök mellett még mindig képesek ekkorákat hibázni. Sokkal nehezebb eltussolni egy esetet, mint a mi időnkben és ezek még sem veszik észre azt, ami ott van az orruk előtt. - Gondolkodom el.

- Ha minden igaz, ez a férfi észrevette. - Néz barátom a nagy épület felé. - Tehát vagy nem hittek neki, vagy nem tudta bizonyítani. Ez a hátránya ennek a túlfejlődésnek. Beton kemény bizonyítékaidnak kell lennie, hogy bizonyos embereket megvádolj. - Sóhajt fel.

- Ez nálunk se volt máshogy. - Mondom ajkaimon egy szomorú mosollyal. - Mit gondolsz, miért tettem, amit? Valakinek rá kellett mutatnia erre. Ma már kisebb ez az elit réteg, akit nem tudsz megérinteni, de még mindig van és vannak, akik visszaélnek ezzel a hatalommal.

- Mindig lesznek ilyenek. - Jegyzi meg és fonja össze maga előtt a karjait.

- És ezért vannak az olyanok, mint te, hogy észrevedd őket és megkapják a méltó büntetést. - Teszem kezem a vállára.

- Azért örülök, hogy nem egyedül vagyok. - Mosolyodik el. - Jön az FBI-os. - Komolyodik meg a tekintete, majd az autó ajtaja felé fordul. - Nézzük meg magunknak azt a bizonyos Will Graham-et. - Száll ki az autóból, én meg követem a példáját.

- Sikerült megbeszélnie a részleteket, Mr. Crawford? - Kérdezem a felénk közeledő férfitől.

- Igen. Engedélyt kaptunk rá, hogy beszéljünk Will-el. - Biccent egyet az ügynök, majd bevezet minket az épületbe, ahol majdnem olyan alaposan átvizsgálnak minket, mint mikor Amerikába repültünk és végül bevezetnek minket egy kihallgató szobába, ahol az asztalhoz van bilincselve. A barna hajú férfi meglepetten néz fel ránk, de tekintetében gyanakvást látok. Én és Sherly pedig az ügynök kérésére helyet foglalunk az asztal szabad oldalán.

- Jó napot, Jack. Minek köszönhetem a látogatásodat és kik az urak? - Kérdezi a gyanúsított, ahogy először az ügynökre, majd ránk néz.

- Az urak miatt jöttem Will. Ők itt, Sherlock Holmes és William James Moriarty. Szeretnének veled beszélni a hasfelmetsző ügyről. - Mondja az FBI-os, de a hasfelmetsző kifejezésnél akaratlanul is ökölbe szorulnak a kezeim. Nem értem miért jó, hogy mindenki rosszra használja fel a mester becenevét.

- Értem... Szóval maga az a híres Sherlock Holmes. - Néz a gyanúsított szúrós tekintettel barátomra, aki legyint egyet és összefonja maga előtt a karjait és a lábait is keresztbe teszi, ahogy a széke támlájának dől.

- Én ugyan nem. Az Sherlock lesz, nekem nincs akkora arcom, mint neki. - Jegyzi meg.

- Tudod Sherly, valamilyen szinten van, de egyet kell értenem veled, Sherlock tényleg nem szeret semmivel sem foglalkozni, amit nem talál izgalmasnak, te az ilyenekkel is foglalkozol, még ha nem is annyira érdekel. - Kuncogom.

- És maga miért van itt? - Jön a kérdés Mr. Graham-től.

- Én? - Mutatok magamra, majd elmosolyodok. - Kollégák leszünk, én vagyok az új matematika tanár. Oh, jut eszembe, Mr. Graham ezt írja alá kérem. - Veszek elő egy összehajtogatott papírt, amit kinyitok és leteszek a férfi elé.

- Liam! Azt hittem megbeszéltük. - Néz rám csalódott szemmel Sherly.

- Ne aggódj, semmi illegális. - Kuncogom. - Ez csak egy beleegyezési nyilatkozat, hogy átvettük az ügyét. - Mondom, mire barátom felismerően sóhajt.

- Szóval ezt adta neked oda a bátyám. Máris értem, mi többiek biztos elhagytuk volna. - Vonja meg a vállát.

- Nem akarnak tőle kérdezni valamit? - Vakarja meg a fejét Mr. Crawford.

- Felesleges, már minden információ a birtokunkban van, hogy megoldjuk az ügyet. - Néz fel az ügynökre Sherly.

- Mi? - Jön a meglepett kérdés az ügynöktől. - Tudja ki a hasfelmetsző?

- Természetesen. - Mondjuk egyszerre Sherly-vel.

- Egyértelmű a dolog és Mr. Graham is tudja ki az. - Vonom meg a vállamat.

- A gond itt a bizonyítással van. - Ismétli meg a mozdulatomat barátom. - Gondolom magának is azzal volt baja. - Néz komolyan a gyanúsítottra, aki csak hatalmasra tágult szemekkel pislog ránk.

- Ez... - Kezd bele, de nem tudja folytatni.

- Hogy csinálták, hogy ma kapták meg az anyagokat és máris tudják? - Háborodik fel Mr. Crawford, mire én egykedvűen legyintek egyet.

- Elég, ha olvasni tud az ember. Minden fontos információ le volt írva, szinte keresni se kellett. - Jegyzem meg.

- Ja, csak használniuk kellene azt a kurva biztos rendszerüket. - Forgatja meg a szemeit Sherly. - Mellesleg, magában van potenciál, csak nem kellene megijednie a megérzéseitől. Ne aggódjon, ahogy a csapatot ismerem hamarosan kiszabadul innen. - Mondja barátom és feláll a székről. - Mr. Graham öröm volt megismerkedni önnel. Mr. Crawford, mehetünk. Vissza kellene érnünk a székházba, mielőtt John-ék érnek vissza és szívrohamot kapnak, hogy eltűntünk. - Teszi zsebre a kezeit.

- Az aláírás, Mr. Graham. - Figyelmeztetem a férfit és nyújtom felé az asztalon fekvő tollat, amit át is vesz és aláírja a papírt. Én megint összehajtom a lapot és elteszem a zakóm belső zsebébe, majd biccentek egyet. - Öröm volt, Mr. Graham. - Biccentek egyet és felállva odalépek Sherly mellé. - Kinn megvárjuk önt, Mr. Crawford. - Jelentem be, de barátommal az oldalamon már el is indulunk a kijárat felé.