We Are Lord Of Crime

8. Az utolsó kör

2010-es évek, egy hónappal a Bűntények Ura által feladott hirdetés előtt, London, Sherlock Holmes POV

- Szóval most, hogy megvannak a mobiltelefonjaik így bármikor képesek vagyunk elérni egymást. - Kezd bele lelkesen bátyám. Mintha nem az én házamban bandáztak volna ezek, amíg őfelsége és az a másik kettő nem talált pár épületet, amit megnézhetnének maguknak. - Ha már itt tartunk. A nevek. - Fintorodik el. - A Moriarty-k esetében nem bonyolult a helyzet, de ami minket illet... - Áll meg, mintha nem tudná, hogy mit is mondjon.

- Mi megbeszéltük a dolgot. Én Sherinford Holmes leszek, te maradsz Mycroft Holmes. - Biccent egyet, a bátyám "ikre". - Ami pedig a másik dolgot illeti, arról az öcséinknek nem kell tudniuk. - Néz féloldalasan felém és az idegesítő én felé. - Csak az öccseinknek kell megegyezniük.

- Én Sherlock Holmes vagyok, semmi más. - Jelentem be.

- Egyet értek. - Biccent az idegesítő én.

- Na, de Sherly... - Billenti oldalra a fejét bátyám, mire felállok és elkapom a zakójánál fogva.

- Te csak ne Sherly-zzél engem. - Morgom összeszorítva a fogamat.

- Akkor meg is oldódott a dolog. Én, leszek Sherly. - Az idegesítő én hangjára meglepetten fordulok felé, de ő csak egykedvűen bámul ki az ablakon, mellette a szöszi Moriarty-val.

- Pompás. - Tapsol egyet Mycroft, arcán azzal az idegesítő elégedett vigyorával. - Akkor uraim. - Néz végig az időutazókon. - Mi lenne, ha most velem tartanának és elmennénk egy kis túrára? - Kérdezi.

- Jobb, ha távozunk. Már így is Sherlock agyára mentünk. - Vágja zsebre a kezeit Sherly. - Nem tud játszani. - Motyogja, amivel eléri, hogy a mellette álló elmosolyodjon.

- Na, de Sherly. Az úr komoly munkát folytat. - Néz rám a szőke, de olyan tekintettel, hogy azon még Watson is keresztül látna.

- Ja, dolgoznék. Úgyhogy kopjatok le. - Jelentem be és visszaülök a fotelembe.

- Kérem uraim utánam. - Hallom Mycroft hangját, de mivel becsuktam a szemem, így nem látom őt. A szoba lassan elhalkul, végre nyugalom van. Ezt pedig azonnal ki is használom és alszom egy nagyot. Mármint addig, amíg Watson meg nem jelenik ami, hogy őszinte legyek, fogalmam sincs mikor történik meg.

- Sherlock. Be kellene fejezned ezt az ostoba játékot. Ember életek forognak kockán. - Támad nekem, de én nem is foglalkozom vele. Nem érti, hogy mi van velem.

- Ez nem játék, ez... - Kezdek bele, hogy megvédjem magam, de a férfi nem hagy szóhoz jutni. Egyszerűen csak talpra ugrik.

- Neked nem jelent senki semmit, amíg nem unatkozol! Neked ez az egész csak ennyi! Egy nagy játék és hidegen hagy, hogy istent játszol közben! Hogy miattad halnak meg emberek! Mert nem vagy hajlandó feladni ezt a baromságot! - Ordít velem, még a kezei is ökölbe szorulnak. - De tudod mit? Nem érdekel! Pusztítsátok ki fél Londont és legyetek boldogok együtt! - Már látom a mozdulatot, amikor el akarna rohanni, de valami megállítja.

- Mintha egy ilyen veszekedésen én is túl estem volna. - Szólal meg egy hang és mikor felé nézünk három alakot látunk.

- Na a kurva. Még három! - Döntöm hátra a fejem.

- Elnézést uraim. Felejtsék el az előbbit. - Nyugtatja le magát Watson. - A korábbi tapasztalataink alapján az urak időt utaztak. Ne aggódjanak nincsenek egyedül. Sherlock hívd fel a bátyádat. - Néz rám.

- Hívom már, hívom! - Legyintek, de a telefon már a fülemen van.

- Én James H. Watson vagyok. Az urakban kit tisztelhetünk? - Kérdezi barátom, pont akkor mikor a bátyám felveszi a telefont.

- Megjelent még három. - Mondom egykedvűen.

- George Lestrade. - Szólal meg a bal oldalt álló barna hajú.

- James Paterson. - Mosolyog a szemüveges fekete hajú.

- James Hamish Watson. - Néz gyanakodva a szőke az én Watson-omra.

- Ez is gyakori, barátom. - Fogja meg biztatóan Watson a másik Watson vállát.

- Ők az enyémek! - Rikolt bele a telefonba a másik én.

- Akkor gyorsan tüntessétek el őket a lakásomból. - Jelentem be és csapom le a telefont. Kezd nagyon elegem lenni ezekből az időutazókból.

Ez a véleményem pedig az elkövetkező napokban sem változott semmit. Lehet, hogy nem nálam laknak, de hármuk a napjainak felét nálam tölti és csak rontja itt nekem a levegőt. Ráadásul az ügyben sem történt semmi érdekes, ami miatt pedig elkezdtem aggódni.

Kis öröm az ürömben, hogy legalább ma már leszálltak rólam a barmok, így most csak Watson társaságában sietek az utcán, hogy betörjek valahova. Persze az orvosnak nem tetszik a dolog, de hát ez van. Meg kell találni a rakétaterveket. Csakhogy arra nem számítottam, hogy keresés közben megjelenik a gyanúsított, de nézzük a jó oldalát, így legalább ki tudom belőle szedni, hogy hova dugta a terveket.

- Igen, el akartam adni a rakétaterveket, de nem sikerült. - Sír a férfi.

- Hol vannak?! - Kérdezem, mire ő a tévé mellett levő dobozra mutat.

- Rakétatervek? Ez nagyon úgy hangzik, mintha a mi hatáskörünk lenne. - Hallok meg egy újabb idegen hangot, ami eléri, hogy fennakadjanak a szemeim. - Bond.

- Igenis. - Mikor a másik is megszólal kinyitom a szemem. Két szőke férfi van a szobába. Az egyik maga előtt összefont karral, a másik pedig vigyorogva tartja a rakétaterveket.

- Mennyien vagytok még? - Húzom végig kezem az arcomon.

- Öten. - Válaszol a komolyabb arcú.

- Fogalmad sincs a helyzetről, úgyhogy ezt meg se hallottam. - Mondom és többet már meg se szólalok, csak előveszem a telefonom és kihangosítom.

- Ki az az idegesítő én? - Kotyog bele a vigyorgós szőke.

- Az idegesítő én. - Jegyzem meg, mikor is az illető felveszi a telefont.

- Most mi van? Már elmentünk. - Morog Sherly.

- Megjelent még kettő. - Mondom unott hangon. - Melyikőtöké? Két szőke egy kék meg egy vörö...

- Louis! Bond! - Kiált bele boldogan a telefonba William.

- Áh, a másiké. - Fintorodom el.

- William? - Lepődik meg a két szőke férfi.

- Úgy örülök, hogy ti is itt vagytok. Ne aggódjatok, mindent elmagyarázok, ha ideértek. - Csicsereg a Moriarty fiú. - Mr. Sherlock megtenné, hogy épségben elhozza hozzánk az öcsém és a barátunkat? - Jön a kérdés.

- Ha nem akarom, hogy nálam aludjanak amúgy sincs más választásom. - Horkantok egyet. - Hé, Sherly, ha leraktuk a telefont szólj a bátyáinknak, hogy mi van. Minél hamarabb tojhatom le ezt az ügyet annál jobb. - Jegyzem meg, mire annak a szemétnek van pofája kiröhögni engem.

- Ne legyél már ilyen morcos. - Mondja nevetve. - Úgyis tudom, hogy élvezed, hogy itt vagyunk.

- Mint azt amikor a bátyám meglátogat. - Húzom fel az orrom.

- Hallod, Liam. Mondtam én, hogy örül nekünk. - Jön a diadalmas megszólalás.

- Rohadj meg. - Teszem le a telefont, a szőke férfiak pedig csak pislognak rám. - Watson rád bízom az időutazókat, enyém a rakétaterv tolvaj. - Jelentem ki és többet nem vagyok hajlandó az üggyel foglalkozni.