7.rész

133 11 0
                                    


szerintem is jó ötlet.-mondta Dae-su-

Su-hyeok Nam-ra kezét fogta meg, Dae-su és Gyeong-su is párba álltak, Joon- yeong és Wu-jin.

-Ji-min, leszel a párom?-kérdezte Hyo-ryung-

-és én ki párja leszek? páratlanul vagyunk.-mondta Na-yeon-

-gyere hozzánk.-mondta Ji-min-

utoljára én és Cheong-san maradtunk ezért odasétáltam hozzá és szorosan megfogtam a kezét.

-ne engedd el a kezem.-súgtam Cheong-sannak-

-nem fogom.-mondta Cheong-san-

eközben On-jo és I-sak rám mosolygott.

-akkor mind megvagyunk?-kérdeztem-

-igen.-vágta rá mindenki-

-akkor indulás.-sóhajtotta Su-hyeok-

-menjünk.-mondta I-sak-

-először kinézek.-mondtam-

-óvatosan.-mondta Dae-su-

halkan kinyitottam az ajtót és kinéztem.

-tiszta.-mondtam-

-gyertek.-mondta Cheong-san-

halkan kimentünk,és a lépcső felé indultunk,én és Cheong-san mentünk elöl.

-gyertek,halkan.-suttogtam-

majd valami megzörrent, megjelentek előttünk a zombik,de én elcsúsztam.

Su-hyeok előre rohant és lerúgta a zombit.
csak figyeltem mert nem tudtam semmit se szólni.

-menjetek!-mondta Su-hyeok-

Futottunk fel a lépcsőn de hátulról Su-hyeoknak támadott egy zombi.

-Su-hyeok!-mondtam-

-menjetek Ari! majd jövök.-mondta Su-hyeok-

-de..-mondtam-

-gyere Ari.-mondta Cheong-san majd magával húzott-

majd felfutottunk, nagyon rosszul éreztem magam hogy nem tudtunk Su-hyeoknak segíteni de sportol úgyhogy biztos megoldja.

bejutottunk a terembe.

-huh..-sóhajtottam mikor beértünk a terembe majd becsuktam az ajtót.-

mindenki lihegett.

-Su-hyeok?-kérdezte Nam-ra-

-a lépcsőnél azt mondta menjünk, és hogy majd jön.-mondta Cheong-san-

-ohh basszus..-mondta Gyeong-su-

-mi az?-kérdeztem-

-nem kellett volna egyedül hagyni. -mondta I-sak-

-ne aggódjatok, sportoló.. biztos kitalál valamit!-mondtam-

-ez igaz.. megoldja.-mondta On-jo-

-mindenki jól van?-kérdeztem-

-igen.-mondták-

-rendben.-mondtam-

-na mit szerettünk volna itt csinálni? -kérdezte Na-yeon-

-a laborban van a hörcsög.-mondtam-

-plusz közel van a tanárihoz ahonnan tudnánk telefont szerezni de ahhoz lekéne menni a rádió terembe. -mondtam-

-de itt is tudunk telefont szerezni. -mondta Cheong-san-

-hogy?-kérdezte I-sak-

-a táskák!-mutatott a táskákra Cheong-san-

-és tényleg!-mondtuk egyszerre-

-keressetek egy telefont!-szaladtam oda-

átkutattuk az összes táskát és szerencsére sikerrel jártunk.

-itt van egy!-kiáltott I-sak-

mindenki odaszaladt.

-kódot kér.-mondta Mi-jin-

-az istenit!-mondta Dae-su-

-hé! face ID-val is fellehet nyitni, ez Hyeon-ju telefonja.-mondta On-jo-

-ott van!-mutattam a kinti zombira-

cheong-san kivette I-sak kezéből a telefont és odavitte Hyeon-ju-hoz de nem ismerte fel az arcát.

-ahjj.-mondta Cheong-san-

-hé! a segélyhíváshoz nem kell kód. -mondtam-

-igen,tényleg!-mondta On-jo-

-próbáld meg!-mondta Na-yeon-

Cheong-san felhívta.

-jónapot, mi a vészhelyzet?-kérdezte a telefonból egy srác-

-jónapot, az iskolánkban egy fertőző vírus tört ki, zombik vannak az iskolánkban.-mondta Cheong-san-

-ne azt mondd hogy zombik! nem fognak hinni neked.-mondtam-

-nem zombik.. csak olyasmi, kérem jöjjenek!-mondta Cheong-san-

-név,tartózkodási hely.. ugye tudja hogy telefonbetyárkodásért bíróság jár.-mondta a srác-

-ez nem átverés, a nevem Lee Cheong-san és Hyosan középiskola.-mondta Cheong-san-

-rendben,hamarosan indulunk.-mondta a srác majd lerakta-

-újabb csínyek..-mondta a srác-

-ugye? engem is most hívtak egy zombis üggyel.-mondta az egyik társa-

-tényleg engem is.-mondta a srác-

majd a mellette lévőt is hívtak.

-jónapot, mi a vészhelyzet?-kérdezte-

-vírus? zombik?..-kérdezte-

majd egymásra néztek és elkezdtek utána nézni a helyzetnek.

-jönnek?-kérdezte Dae-su-

-azt mondta jönnek.-mondta Cheong-san-

-egyáltalán hittek neked?-kérdeztem-

-nem tudom..-mondta Cheong-san-

-próbáld meg újra hívni!-mondta Na-yeon-

-most hívtam őket az előbb!-mondta Cheong-san-

-de próbáld meg mégegyszer!-mondta Na-yeon-

-Na-yeon! tudom ideges vagy de ezeket kérlek ne rajtunk vezesd le! mi is félünk ugyanúgy de bíznunk kell benne hogy kimentenek!-mondtam idegesen-

mindannyian halottak vagyunkWhere stories live. Discover now