mindannyian halottak vagyunk

29.rész

(rájöttem hogy Joon-sungot eleve Joon-seongnak írják úgyhogy annak fogom írni mostantól^^)

Joon-seongot elkezdték harapni a zombik, Cheong-san engem kezdett el a szoba felé húzni Mi-jint pedig Wu-jin és Ha-ri.

-mit csinálsz?-kérdeztem Cheong-santól miközben megpróbáltam kiszabadulni a kezei közül-

-engedjetek el seggfejek!-kiabálta Mi-jin és ő is próbált kapálózni-

-hagyjatok seggfejek!-kiabálta Mi-jin-

-engedj el!-kiabáltam Cheong-sannak mert megakartam menteni I-sakot de Cheong-san túl erősen húzott-

-menjetek! gyorsan! -kiabálta utolsó erejével Joon-Seong-

-Ne! Joon-seong!-kiabálta Mi-jin és a földre esett de a többiek akkor is húzták tovább-

Min-jae pedig egy másik helyre zárkózott, minket meg már behúztak a szobába, egy kis tároló volt.

-engedj el!-kiabálta Mi-jin-

-csukd be az ajtót!-mondta Wu-jin-

az ajtót pedig becsukták.

Mi-jint a földre dobták engem meg Cheong-san magához ölelt-

-basszus!-sírt Mi-jin a földön ahogy én is sírtam és On-jo-

Ha-ri odaszaladt Mi-jinhez és hátulról átölelve próbálta nyugtatni Mi-jint-

Wu-jin lesokkolva Ha-riék mellé ült, Ha-ri pedig megfogta Wu-jin kezét közben-

I-sak.. elveszítettük, nagyon régóta hárman elválaszthatatlanok voltunk és most elváltak útjaink.. a régi emlékek visszavillantak és csak rosszabb lett az egész, csak még keservesebben sírtam mert megígértem magamnak hogy nem engedem hogy a barátnőimnek baja essen, a legjobb barátnőm volt, mi értelme van élnem mostmár?

Cheong-san karjaiban sírtam miközben a többiek felfedezték a helyet.

mindenki kifáradt és ijedten dőlt neki valaminek vagy ült valahova-

KB 30 PERC MÚLVA:

egy csomó labda tároló volt ott meg minden, Dae-su pedig kijött mögüllük és Cheong-san mellé ment.

-hé, Cheong-san..-mondta Dae-su és Cheong-san ránézett, utána én is-

-sajnálom.-mondta Dae-su-

-nem tudtam hogy az anyukád volt. -mondta Dae-su-

Cheong-san majdnem elkezdett sírni, én pedig megfogtam a vállát.

utána Cheong-san a padlóra esett, én pedig mellé ültem, és átöleltem.

ő pedig a vállamra dőlve sírt.. közben simogattam a vállát.

miután Cheong-san megnyugodott, aludtunk mert mindenki nagyon fáradt és kimerült volt.

mi Cheong-sannal külön a többiektől, plusz Ha-riék is külön, a többiek pedig együtt, én pedig úgy aludtam hogy Cheong-san vállára dőltem.

helyet úgy csináltunk hogy eltoltuk a kis labda tárolókat egy helyre és így kicsit nagyobb helyünk lett.

Cheong-san volt az első aki felkelt, utána én is felnéztem és felkeltem Cheong-san vállairól, utána ránéztem.