mindannyian halottak vagyunk

23.rész

-senkibe.-mondta Cheong-san-

-ne már! kibe? ki az? -kérdeztem-

a többiek mosolyogtak.

-Te.-mondta Cheong-san-

-Te vagy Ari.. kedvellek. -mondta Cheong-san-

-mi?-kérdeztem-

-biztos viccelsz, kiskorunk óta legjobb barátok vagyunk és szomszédok is -mondtam a többieknek-

-nem vicceltem.-mondta Cheong-san-

-hat éves korunk óta beléd vagyok esve, és beléd is leszek.-mondta Cheong-san-

-az igen.-mondta Dae-su-

megtelt könnyel a szemem, majd felálltam és elmentem és a tájat néztem.

-hé, Cheong-san.-szólt Su-hyeok neki majd a fejével rám mutatott-

Cheong-san felkelt és elindult felém, én pedig háttal voltam.

-Ti tudtátok? nem is gondoltam volna. -mondta Dae-su-

-akkor ezek szerint csak te nem tudtad. -mondta I-sak-

hallottam hogy valaki egyre közelebb lépked hozzám majd megáll mögöttem.

-Ari.-szólt Cheong-san-

én megfordultam.

-ne haragudj, nem baj ha nem szeretsz viszont.-mondta Cheong-san-

-fejezd be.-mondtam-

-csak kimondtam hogy mit érzek, ezen nem tudsz változtatni.-mondta Cheong-san-

-A legjobb barátom voltál, nem akarlak elveszíteni, mit szeretnél? mit tegyek? -kérdeztem-

-ne haragudj.-mondta Cheong-san-

-átgondolom, nem könnyű, és nem akarlak elveszíteni Cheong-san. -sírtam majd odamentem és szorosan megöleltem-

-Te.. sosem éreztél semmit sem irántam?-kérdezte Cheong-san miközben ölelt-

-még csak véletlenül sem?-kérdezte Cheong-san-

-most is érzek, csak nehéz Cheong-san, egy barátság csak úgy tönkremegy, és ha együtt leszünk és esetleg majd összeveszünk elveszítelek, és én nem akarlak elveszíteni téged.-mondtam majd elengedtem-

Cheong-san bólogatott.

-most magamra hagynál egy kicsit légyszi?-kérdeztem-

-nem számít tetszem-e vagy sem, én itt leszek neked.-mondta Cheong-san majd elment-

én pedig leültem, és csak sírni tudtam.

aztán hallottam valami furcsát, majd csak annyit hogy Gwi-nam mellettem a gerendánál néz és eszik, nagyon megijedtem.

ő pedig csak idiótán mosolygott rám, majd szürcsögött aztán felugrott mellém.

-jesszus.-mondtam majd elindult felém-

én hátráltam ő pedig közelített majd megragadta a kapucnimat és magához rántott, a számat meg befogta a kezével.