mindannyian halottak vagyunk

26.rész

A nagy csöndben Cheong-san felkelt és Joon-yeonghoz sétált.

-hé joon-yeong!-mondta Cheong-san-

-hm?-kérdezte joon-yeong-

-a zombik követnek hogyha meghallanak,igaz?-kérdezte Cheong-san-

-ha dörög és akkor mozgunk valószínűleg nem hallanak meg. -mondta Cheong-san-

Joon-yeong elkezdett gondolkodni, Cheong-san pedig felénk fordult, és körbenézett, mindenki maga alatt volt teljesen.

-senki sem fog már megmenteni minket.-mondta Cheong-san-

-jobb próbálkozás közben meghalni, minthogy csak várnánk a halált. -mondta Cheong-san-

-Hova mehetnénk? és hogyan?-kérdezte Joon-yeong-

-az előadóterem hátsó ajtaján kijuthatunk a teniszpályára, átmegyünk az angol központon, és a hegyre jutunk.-mutatott a távoli hegyre Cheong-san-

Joon-yeong nézett a hegyre, és még mindig nem adott választ.

összeültünk egy kupacba,és Cheong-san
elmondta az ötletét nekünk is.

-ha eltudunk jutni a hegyre, eljutunk Jangdongba, párszor voltunk ott apával.-mondta On-jo-

-nem lenne hülyeség?-kérdezte Wu-jin-

-én nem megyek, félek.. -mondta Hyo-ryung-

-mi lesz ha elkapnak a zombik? -kérdezte Hyo-ryung-

-még ha maradunk is, akkor sem jön senki hogy megmentsenek minket. -mondta Cheong-san-

-csak mi menhetjük meg magunkat. -mondta Cheong-san-

egy kis csend gondolkozás után Cheong-san a csapat elé állt.

-Menjünk! ha bármi történik, kiabálok és elcsalom a zombikat.-mondta Cheong-san-

-maximum egyedül halok meg, szóval menjünk.-mondta Cheong-san-

-ezt most azonnal verd ki a fejedből. -mondtam-

-mindannyiunknak élnie kell. -mondta Su-hyeok-

-de ha valakinek muszáj meghalnia, meghalok én..-mondta Cheong-san-

-az illatunk keveredik az eső illatával, az eső is nagyon hangos.-mondta Nam-ra-

-ha egy félbi mondja, akkor biztos úgy van.-mondta Dae-su-

-kuss!-mondtam majd a hasába ütöttem-

-áhh!-mondta Dae-su-

-mi az a félbi?-kérdezte Su-hyeok-

-aki félig.. megbízható.-mondta Dae-su-

-menjünk?-kérdezte Dae-su-

-elnök erős, bízzunk benne és induljunk.-mondta Dae-su-

-most pont nem vagyok erős.-mondta Nam-ra-

-miért?-kérdezte Ji-min-

-fogalmam sincs..-mondta Nam-ra-

-lehet hogy valaki nem tudja tartani a lépést.-mondta Ji-min-

-mindenki fogja tudni, álljunk párokba és fogjuk meg egymás kezét, hogy megvédjük egymást.-mondta Cheong-san-

-oké!-mondta Dae-su-

-hé!-mondta Dae-su és nyújtotta a kezét Hyo-ryungnak-

Hyo-ryung Dae-sura nézett, majd Ji-minhez fordult és nyújtotta a kezét neki, Ji-min is megfogta az ő kezét ezért ők voltak az első pár.

Dae-su Nam-ra felé is nyújtotta a kezét de Su-hyeok abban a pillanatban megfogta Nam-ra kezét és felsegítette.

Dae-su Wu-jinhoz nyújtotta a kezét.

-Wu-jin,induljunk.-nyújtotta a kezét Joon-yeong-

-oké.-fogta meg a kezét Wu-jin-

Dae-su On-johoz nyújtotta a kezét de I-sak megfogta a kezét és felsegítette On -jot,majd mindketten rám néztek.

-nyugodtan legyetek egy pár. -mosolyogtam-

azután ők is rám mosolyogtak.

végül Dae-su nyújtotta a kezét felém, de Cheong-san elindult felém és nyújtotta a kezét, én elfogadtam és megfogtam a kezét.

-maradj mögöttem.-mondta Cheong-san-

megszorítottam Cheong-san kezét.

-először éljük túl,később beszélhetünk rólunk.-mondta Cheong-san-

ezután mosolyogtam, Cheong-san is majd felsegített, viszont Dae-sunak nem maradt párja, nagyon megsajnáltam.

-Dae-su, gyere mögöttünk, vagy ahogy szeretnéd.-mondtam-

-oké!-mondta Dae-su-

Cheong-san kinyitotta a suli lépcsőházának fenti ajtaját ahol mi voltunk és kinézett, hátranézett azt jelezve hogy tiszta a terep majd elindultunk lefelé, halkan kellett mozognunk.

mindenki a párja kezét szorongatta, Dae-su pedig beállt hátra.

-ne engedd el a kezem.-suttogta Cheong-san-

próbáltunk halkan lemenni a lépcsőn, Cheong-sannal mi voltunk elöl, Cheong-san lenézett hogy tiszta-e a terep.

egyre lentebb mentünk egyre óvatosabban, majd dörgött egyet és megláttunk egy hullát, Cheong-san sokáig nézte.

-mit csinálsz?-kérdezte Ji-min-

-bocsi.-mondta hyo-ryung-

Cheong-san lassan hátranézett majd rám.

-jól vagy?-kérdezte suttogva tőlem Cheong-san-

-igen.-suttogtam-

-mozogjunk egyszerre.-mondta Cheong-san aztán újra elindult lefelé-

-légy óvatos.-mondta Wu-jin-

hoztunk fegyvereket, például ütőket vagy fadeszkákat.

ahogy lentebb értünk Cheong-san elindult gyorsabban de még mindig volt lépcső.

ahogy indultunk volna le Cheong-san megállt.

-mi az?-kérdezte Hyo-ryung-

-várjatok.-mondta Cheong-san-

a zombik ide-oda járkáltak és hörögtek, majdnem leértünk, pont egy lépcső volt.

-ott vannak?-kérdezte suttogva wu-jin-

ezután dörgött egy nagyot, és a zombik felordítottak és elkezdtek ide-oda rángatózni, rohangálni, de szerencsére elfutottak.

Cheong-san hátranézett és elindult óvatosan le.