16.rész

72 5 0
                                    


-nem hagyhatom hogy megsérülj.. -mondta Su-hyeok-

-csak a laborba megyek! ott nincsenek zombik.-mondtam-

-én megyek először, vigyázok Arira. -mondta Joon-yeong-

-rendben,menj! -mondtam-

-pár perc-hátrafordultam és ezt mondtam-

először Joon-yeong mászott fel,utána pedig én másztam. azon a kötélen másztunk amin lejöttünk.
fent a laborban, már bent voltunk, össze szedtük, és megkerestük a drónt.

-akkor ezek is kellenek?-kérdeztem-

-igen, meg ezek is-mutatta Joon-yeong-

ÖT PERC MÚLVA

-rendben,megvagyunk.-mondta Joon-yeong-

-oké,menjünk vissza, segítsek hozni valamit?-kérdeztem majd az ablakohoz álltunk-

-menj vissza először te.-mondta Joon-yeong-

-oké.-mondtam majd elkezdtem lemászni-

sikeresen épségben leértem, még másztam amikor a többiek besegítettek az ablakon.

-Ari! itt vagy!-futott hozzám On-jo-

-itt,segítsetek.-mondtam-

Majd besegítettek az ablakon.

-Joon-yeong gyere!-kiáltottam fel-

-jövök.-kiáltott le Joon-yeong-

Joon-yeong elkezdett lefelé mászni.

-Joon-yeong! gyere segítek.-szaladtam Joon-yeonghoz besegíteni az ablakon-

segítettünk neki is bemászni.

-minden megvan?-kérdezte Su-hyeok-

-azt hiszem.-ment Joon-yeong az asztalhoz hogy bakapcsolja-

-okés,na nézzük.-mentem az asztalhoz-

mindenki körbevette az asztalt,egy kis tabletre csatlakoztattuk a drónt hogy a tableten lehessen látni a képet.

-lehet látni?-kérdezte Joon-yeong-

-igen!-mondta Ji-min-

-először keressük meg Cheong-sant utána meg segítséget kérünk.-mondta Su-hyeok-

Egy kis cetlit ragasztottunk a drónra ha kimegyünk.. a cetlin az áll:"segítsenek! az iskolában vagyunk!"

-először nézzük meg lent,biztos az épületben lesz.-mondta Joon-yeong-

-rendben.-mondta Nam-ra-

kíváncsian néztük a képet hogy mikor bukkan fel Cheong-san.

pár perc keresés után.

-most az ének/zene terem jön-mondta Joon-yeong-

ugye az iskolában bentről nem tudtuk nézni de kintről az ablakok felől tudtuk figyelni a drónnak köszönhetően.

-hol van már?-kérdezte I-sak-

-nem tudom..-stresszeltem-

majd hála az istennek megtaláltuk a zene/ének teremben, kint volt a drón ezért nem hallotta.

-cheong-san!-kiabáltam-

-ne kiabált Ari nem hall téged.-mondta Joon-yeong-

-hé! Cheong-san!-kiabált Su-hyeok-

-mondom hogy nem hall!-mondta Joon-yeong-

-mit csinál?-kérdeztem-

megláttam a kezében a gitárt.

-nem tudom de él!-örült Su-hyeok és megölelt-

-él!-örültem és én is megöleltem-

-mostmár mivel tudjuk hogy él Cheong-san kérjünk segítséget.-mondta Dae-su-

-oké.-mondtam és ültem vissza a székemre-

a drón végig ment az egész udvaron.

-jézusom tiszta zombiland van odakint. -mondtam-

-nagyon durva.-mondta Hyo Ryung-

kiértünk a drónnal a suliból és Joon-yeong körbeforgatta.

-hé.-mondta Ji-min-

-mi az?-kérdezte Joon-yeong-

-az.. az ott apukám kocsija!-mutatott egy fehér furgonra Ji-min-

-ne aggódj Ji-min biztos sok ilyen autó van még.-mondtam-

-nézzük meg.-mondta Joon-yeong-

Joon-yeong közelebb ment a fehér furgonhoz és már látszódtak hogy akik benne vannak zombik.. Ji-min szülei voltak.

Ji-min elkezdett sírni.

-Ji-min!-mentem oda hozzá-

-nem.. nem lehet.-zokogott Ji-min-

Joon-yeong elengedte a drón távirányítóját és a drón leesett, Joon-yeong pedig elszégyellte magát.

FÉL ÓRA MÚLVA

Ji-mint próbáltuk nyugtatni, bementünk a bemondós szobába és ott beszélgettünk négyen. Ji-min, én, On-jo, I-sak.

-senkim se maradt.-törölte le a könnyeit Ji-min-

-lehet a te szemedben senki de vigyázni fogunk rád! miattuk nem szabad meghalnod.-mondtam-

-az én családom nem tudom mit csinálhat.. nem tudom jól vannak-e de tuti minden rendben.-mondtam-

-én is aggódom az apukám miatt. -mondta On-jo-

-ti legalább reménykedhettek.-mondta szomorúan Ji-min-

-Ji-min,nem akartak egyedül hagyni de miattuk és miattunk maradj életben! -mondtam-

-semmi reményem nem maradt, de köszönöm hogy itt vagytok.-mondta Ji-min sírva-

-maradj életben.. most csak a te életed számít.-mondta On-jo-

ezután kimentünk

-szólnunk kéne Cheong-sannak
-mondtam-

-mégis hogyan? és ha oda érünk és már nem lesz ott?-kérdezte Dae-su-

-a rádió teremben vagyunk.-mondtam-

mindannyian halottak vagyunkWhere stories live. Discover now