mindannyian halottak vagyunk

11.rész

Gyeong-su nyitotta volna az ajtót de..

-hé,Gyeong-su!-szólt neki Cheong-san-

Gyeong-su hátra fordult de nem tudott megszólalni mert annyira rosszul érezte magát ezért leült a földre de csak szédelgést érzett majd Gyeong-su annyira az átváltozás szélén volt hogy képzelődni kezdett.. elkezdett kiabálni.

-Cheong-san! ne csináljátok ezt! félek! -kiabálta Gyeong-su-

-Gyeong-su.. minden rendben?-kérdezte Joon-yeong-

-megijesztetek!-sírt Gyeong-su-

majd elkezdett átváltozni.

-Gyeong-su!-rángatta a kezemet Cheong-san-

majd Gyeong-su szépen lassan elkezdett átváltozni..
1 perc se kellett ahhoz hogy elveszítse az eszméletét és átváltozzon.

-mindannyian meghalunk! csináljatok valamit!-kiabált Na-yeon-

Gyeong-su már zombi volt és ordított egyet.. majd rámnézett.
a tekintetében mintha nem őt láttam volna mert tényleg nem ő volt.. megrecsegtette a nyakát majd elindult felém de én elrugtam. nem mondtam hogy kiskoromban apukámmal sokat karatéztam ezért verekedésben jó vagyok.

-mi a..-mondtam-

-Ari!-kiáltott Park tanárnő mert Gyeong-su megint elindult felém-

viszont most elkapott, a földön voltam amikor próbált megharapni de szerencsére jókor feleszméltem és eltudtam tolni magamtól, Cheong-san az ablakhoz ment és elkezdte fütyülni azt a dalt amit mindig egymásnak fütyürésztek, furcsán felfigyelt rá és odafordult.. elkezdett Cheong-san felé szaladni de Cheong-san azt a kötelet fogta ahonnan lemásztunk(a laborból) így amikor Gyeong-su ugrott volna hozzá de Cheong-san a kötelet fogva elrugaszkodott az épülettől így Gyeong-su leesett Cheong-san meg vissza lendült a párkányra és onnan nézte végig ahogy Gyeong-su fut a többi zombival.

Cheong-san sírva jött vissza, sőt mindenki sírt csak Na-yeon nem.

-Cheong-san.. minden renben?.. -sétaltam oda Cheong-sanhoz-

-Na-yeon most boldog vagy?-kérdezte I-sak-

Cheong-san szó szerint zokogott.. Gyeong-su a legjobb barátja volt és elképesztő hogy mennyire sajnáltam és nekem is nagyon jó barátom volt.

-meg is halhattunk volna!-kiabálta Na-yeon-

-semmi baj Cheong-san.. itt vagyok. -öleltem át szorosan Cheong-sant-

lassan átölelt ő is.

-te voltál Na-yeon.-mondta Nam-ra-

-én?-kérdezte Na-yeon-

-láttam, a törlőkendőt belekented abba a kilincsbe amin vér volt.. amíg a többiek Gyeong-aut figyelték te addig belekented abba!-mutatott a kilincsre Nam-ra-

-ez igaz Na-yeon?-kérdezte Park tanárnő-

-n-nem! nem tudom miről beszél. -mondta Na-yeon-

-szerinted én ilyeneket hazudnék?! -kérdezte Nam-ra-

-ha ez tényleg így volt..-mondta Su-hyeok de..-

elengedtem Cheong-sant majd odasétáltam Na-yeonhoz.

-mivan?-kérdezte Na-yeon-

-Ari.-mondta Nam-ra-

-menj arrébb Nam-ra-mondtam-

-mutasd a zsebed Na-yeon.-mondtam-

-minek? nincs benne semmi..-mondta Na-yeon-

-mutasd különben én veszem ki a zsebedből ami ott lapul.-mondtam-

-mondom nincs benne semmi!-kiabált Na-yeon-

Majd fogtam és kivettem a törlőkendőt a zsebe mélyéről.

-akkor ez itt mi?-lengettem a törlőkendőt-

-akkor sem én voltam.. az ott rajta Gyeong-su vére!-mondta Na-yeon-

-akkor töröld bele a sebedbe..-néztem a sebére Na-yeonnak majd nyújtottam neki a törlőkendőt-

-Ari!-szólt Dae-su-

-miért? az ő vére tiszta?-kérdezte Na-yeon-

én csak néztem gonoszan majd Na-yeon kirántotta a kezemből a törlőkendőt majd a sebe felé tartotta én meg csak felette álltam.

-Na-yeon!-futott oda Park tanárnő és kikapta a kezéből-

-te kis!-futott oda Cheong-san Na-yeonhoz-

-hé!-fogtam meg Cheong-sant-

de Cheong-san ellökte Na-yeont és Na-yeon a földre esett.

-te.. gyilkos vagy..-mondta Cheong-san Na-yeonnak-

-gyűlöltök igaz..? nekem nincsenek barátaim...-mondta Na-yeon-

-mindig is gyűlölni fogtok igaz?-kérdezte Na-yeon-

erre senki sem válaszolt.

-elmegyek, nem vagyok fontos senkinek.. nem fáj senkinek ha elmegyek.. nem akarom elrontani a kedveteket.. jó volt veletek és köszönök mindent..-mondta Na-yeon majd kilépett az ajtón-

-Na-yeon!-kiabálta utána Park tanárnő-