mindannyian halottak vagyunk

27.rész

Cheong-san mielőtt leindult volna hátranézett rám.

-menjünk!-mondtam-

elindultunk lassan és halkan lefelé, a zombik hörögtek, Cheong-sannal mi értünk le először és Cheong-san egyből kinézett a folyosóra, de Wu-jin megcsúszott, szerencsére Joon-yeong megtartotta így nem esett le a lépcsőn.

pont úgy voltunk hogy volt a lépcső és az egybe volt kötve a folyosóval, tehát a zombik ha nagyon figyelmesek voltak észrevehettek volna minket de szerencsére elmentek a folyosó végére, és a mi sulinkban nagyon nagyon hosszú a folyosó, egyesével kellett átosonnunk a másik oldalra, Cheong-san hátranézett, megszorította a kezem és áthúzott magával a másik oldalra.

mindenki egyesével jött, mi addig kimentünk az ajtón mert már kijutottunk a suliból, az udvarra jutottunk ami legalább kétszer nagyobb volt mint a suli, miután kiértünk az ajtón, voltak ott kőkerítések és azok mögé elbújtunk míg kieszeltük hogy jutunk ki.

valahogy így nézett ki:

                                   AJTÓ
                                       
                      |                                |     kis járda
                      |                                |    BOKROK
                      |                                 |<-kerítések
                             LÉPCSŐ
       <——————————————->
                          ^
                           |
HOSSZABB JÁRDA MINDKÉT IRÁNYBA.

ahogy a kőkerítés mögé bújtunk megpihentünk.

Cheong-san nézelődött de a hosszabb járdán meglátott egy zombit, nekünk meg pont arra kellett mennünk.

Cheong-san rámnézett.

mivel suttognunk kellett ezért suttogott és közben mutatta a jelbeszédet.

-én elcsalogatom a zombit, és majd arra megyek.-mondta Cheong-san majd a másik irányba mutatott-

-használd ki az időt.-suttogta Cheong-san-

én megráztam a fejem.

-nem.-suttogtam-

-én elcsalom a zombit és..-suttogtam Cheong-san de felemeltem a kezem és a levegőbe ütöttem-

-menjünk a fal mellett és vágjunk át arra!-suttogtam és mutattam a közelünkben lévő falra-

a kőkerítés mellett nemsokkal ott volt a fal, és mivel jobbra kellett mennünk így a bokrok segítségével nem láttak volna meg amúgy sem a zombik.

Cheong-san nem mondott semmit majd hátranézett, de megfogtam a kezét, ő pedig visszanézett rám, egymást néztük aztán mutattam neki hogy induljunk.

Dae-su nézelődött.

-bukj már le.-nyomta le Dae-su fejét Su-hyeok-

-maradj lent!-ütögette meg Hyo-ryung Wu-jint-

Cheong-san bólintott az ötletemre.

-a fal mentén menjetek.-suttogta Cheong-san Joon-yeongnak-

-oké.-suttogta joon-yeong és továbbadta-

-menj a fal menté odáig.-suttogta joon-yeong-

-hátra?-kérdezte Su-hyeok-

-mivan?-kérdezte Dae-su-

megfogtam Cheong-san kezét jó szorosan majd felálltunk, és óvatosan egymás után elkezdtünk menni a fal mentén, nagyon durván elkezdett dörögni.

mikor végig értünk a fal mentén nem teljesen volt vége a suli falnak de mi már nem arra mentünk, találtünk csöveket és azok előtt volt egy kocsi, mindenki épségben odaért, a kocsi oldallal volt és megálltunk előtte.

át akartunk bújni alatta de elénk oda jött hozzánk Dae-su és megütögette Cheong-san vállát majd azt suttogta:

-majd én megyek előre.-suttogta Dae-su majd elkezdett átmászni a kocsi alatt.

-erre!-suttogta Wu-jin-

Joon-yeong és Wu-jin is elkezdett mászni Dae-su után, Cheong-san felállt és megnézte tiszta-e a terep a kocsi másik oldalán, de meglátta az anyukáját.

nem hitt a szemének, képzelődött.

-Cheong-san!-mondta a fejében az anyukája-

Cheong-san ennek a mondatnak hallatán teljesen felkelt a kocsitól és az anyukájával nézett szemben, és sajnos csak képzelődött, a képzeletében az anyukája mosolygott rá majd feleszmélt és a zombi anyukáját látta.

Cheomg-san anyukáját elkapták a zombik mert éppen érte jött de sajnos nem tudta túlélni.

többször megismétlődött a fejében hogy a normális anyukája és a zombi anyukája, de sajnos a zombi volt az igazi.

-anya?-kérdezte Cheong-san-

majd eltűnt minden gondolat és a zombi a másik kocsi végéről próbált neki ugrani.

Cheong-san nem tudta mi történik és lefagyva nézte a zombi anyukáját.

-Anya!-mondta Cheong-san majd a kocsin kezdett átmászni az anyukájához-

-Cheong-san!-húztam vissza-

Dae-su már átért a másik oldalra, ahol a zombi volt, éppen mászott ki a kocsi alól.

-áhh!-mondta Dae-su mikor már kiért-

-mi a franc?-kiabált fel Dae-su ijedtében miközben meglátta a zombit-

-bakker!-rohant neki Dae-su a zombinak-

majd elkezdte rúgni,ütni.

-van itt egy zombi!-kiabált Dae-su-

Cheong-san újra felkelt és látta ahogy Dae-su üti a zombi anyukáját-

-Dae-su!-kiabált joon-yeong majd odaszaladt segíteni Dae-sunak-

-hagyd abba.-mondta halkan Cheong-san-

a zombi majdnem megharapta Dae-sut de Joon-yeong lekaparta róla és tovább ütötték.

-hagyd abba!-kiabálta Cheong-san amennyire csak tudta és átugrott a kocsin és próbálta visszafogni Dae-sut és el is lökte-

-hé! mit művelsz?-kérdezte Dae-su-

Cheong-san elkezdte ütni Dae-sut.

-Cheong-san!-kiabált Su-hyeok-

-mi a fene?-futott oda segíteni joon-yeong-

-te rohadék!-ütötte Cheong-san Dae-sut-

a zombik akik a közelben voltak ezt mind meghallották.

Cheong-san abbahagyta az ütést, Dae-su felkelt és Joon-yeong kezdte ütni a zombit-

-hagyd abba!-kiabálta Cheong-san és elindult Dae-suék felé-

Su-hyeok átugrott a kocsin, én pedig mentem utána.

Su-hyeok lefogta Cheong-sant, magához ölelte és a karját a hasánál kulcsolta össze.

-eressz el!-kiabált Cheong-san-