4.rész

169 14 0
                                    


kicsöngettek.

mindenki szünetre ment.

mi éppen mentünk ebédelni.

az ebédlőben:

ugye nállunk úgy van hogy a fiúk külön asztalhoz ülnek és a lányok is, viszont én On-jo és I-sak csak 3-man ülünk egy asztalnál közel a fiúkhoz.

-na és valakinek van valami titka amiről tudunk beszélgetni?-kérdezte kíváncsian I-sak-

-ebben a pillanatban nincs -mondta On-jo-

-Ari?-kérdezte I-sak-

-nem tudom.. talán..-mondtam-

-nincs talán, csak igen vagy nem. -mondta On-jo mostmár ő is kíváncsian-

közben pedig elkalandoztam néha, Cheong-sant bámultam..

-ne bámuld már egyfolytában Su-hyeokot, még a végén lyukat fúrsz bele. -mondta I-sak-

-nem őt nézem hanem Cheong-sant -mondtam-

-és hogy hogy?-kérdezte On-jo-

-na jó.. de ez még nem biztos, kérlek ne mondjátok el senkinek vagy ne kezdjétek el ezt pletykálni sehol. -mondtam-

-olyannak ismersz?-kérdezte I-sak-

-nem.-nevettem-

-na mondd!-mondta On-jo-

-ahjj hol is kezdjem, amikor mentünk fel Su-hyeokkal a terembe a lépcsőn szaladt le Cheong-san.. aggódik értem és ez olyan aranyos tőle de lányok mintha kezdenék valamit érzeni, amit eddig soha sem éreztem.-mondtam-

-MI?-kérdezte I-sak majd kiabálva felpattant a helyéről-

az egész ebédlő minket nézett.

-csendesebben légyszi -mondtam majd megfogtam I-sak kezét és lehúztam hogy üljön vissza-

-és utána?-rángattak meg-

-semmi..-sóhajtottam-

-semmi? hogy hogy semmi?-kérdezte On-jo-

-hát semmi sem történt utána. -mondtam-

kicsit később amikor a tálcánkat vittük vissza beszélgettünk.

-figyelj.. szerintem beszélhetnél Su-hyeokkal, ha jól tudom jóban vannak és MINDENT megosztanak egymással Cheong-sannal.-mondta I-sak-

-nem, tuti nem beszélgetne velem. -mondtam-

-ne már Ari!-mondta On-jo-

majd Su-hyeok éppen melletünk rakta le a tálcáját.

-hé Su-hyeok, Ari beszélgetni szeretne! -mondta I-sak-

-jóban vagytok Cheong-sannal nem? -kérdezte I-sak-

-persze, jóban.-mondta Su-hyeok-

majd egy kicsit arrébb hívtam, sétáltunk lassan kifelé de még az ebédlőben voltunk.

-annyi lenne az egész hogy nem tudnál beszélni Cheong-sannal?-kérdeztem-

-persze tudok,de miről?-kérdezte Su-hyeok-

-nem mondott rólam semmit? -kérdeztem-

-nem nagyon..-mondta Su-hyeok-

-nem nagyon? mindegy légyszi beszélj vele.-mondtam-

-rendben, vettem.-mondta Su-hyeok-

majd Su-hyeok elsétált. mellém sétált Cheong-san.

-mi a pálya?-kérdezte Cheong-san-

-semmi,mennék haza.-mondtam-

-azt elhiszem.-mondta-

a gyengélkedőn..
a gyengélkedőst megharapta az a lány, ezért neki kicsöngetés után pár perccel át kell változnia.. ami nem jó jel.
a gyengélkedős háttal állt, átváltozott már de háttal állt az ajtónak.

-hé! gyertek ide, nézzétek a gyengélkedőst! biztos részeg!-nevettek és elkezdték felvenni videóra-

a gyengélkedős megfordult és nekifutott a falnak.

-ohh! nagyon rosszul lehet!-mondta a videózó-

elkezdett kúszni a kék pulcsis srác felé majd elkezdte megharapni.

-kiáltott a srác-

-hé!-mondta a videózó és próbálta leszedni róla-

mindenki elfutott, és ő is gyorsan elfutott.

és elkezdődött a káosz.

a másik zombi bement egy osztályterembe.

az ebédlőben:

-figyi, suli után..-mondtam volna de egy srác neki futott az üvegnek és egy zombi elkezdte harapdálni az üveg ajtón kívül.

-mi a..-mondtam-

egyre több zombi jött az ajtóhoz így betörték az ajtót, a zombik elkezdtek támadni mindenkit.
Cheong-san a mögöttem lévőnek segített, engem fellöktek..
Ott ültem a földön mert nem tudtam felfogni mi történik.
néztem lefagyva ahogy egy előttem lévő lányt harapdál a zombi..

a zombi rám nézett és elkezdett felém futni, én a kezemmel csúsztam hátra mert a vészhelyzeti vízlocsolás bekapcsolódott így csúszós volt.
a zombi megállt az arcom előtt és lihegett.

-Ari!-kiáltott Cheong-san majd nekiugrott az előttem lévő zombinak-

Cheong-san megfogta a kezem hogy felsegítsen, gyorsan felálltam és futni kezdtünk.

Cheong-san másoknak is segített.

megint egy zombi támadott rám de Cheong-san segített, gyorsan felálltunk egy asztal tetejére, kerestünk egy ablakot.

kinyitottuk és ott másztak át az emberek.
kimásztam.

mindannyian halottak vagyunkWhere stories live. Discover now