11: költözés

53 4 0
                                    

Kicsit feszengtem a gondolattól, hogy jönnek segíteni, vagyis hát attól, hogy Hyunjin is jön, de majd megpróbálom kizárni a gondolataimból.
- Még mindig nem hiszem el - mondta Emma.
- Hát ja, nagyon izgalmas, meg már azt is várom hogy JaRim - mal próbáljunk. Biztos jó lesz a hangulat, főleg ha te is ott vagy Emma 😂

Oda értünk a lakásunkhoz.
- A költöztető autók/autók majd este 8-ra jönnek. Most délután 4 van tehát van négy óránk össze pakolni. - kezdtem el tervezni.
- Hú te aztán nem vagy semmi matekból - „ gúnyolódott " I.N
- Tudom - nevettem. - Na de térjünk vissza a lényegre: 11-en vagyunk..
- Ééés még ezt is tudja - folytatta Jeongin.
És akkor már mindenki röhögött.
- Jól van na. Meg kellene osztani ki mit csinál.... Szerintem helység szerint csináljuk. Az biztos, hogy a saját cuccainkat mi pakoljuk Emmával, de mivel lányból vagyunk sok a cuccunk így megkérném Jisung -ot és Lix-et hogy segítsenek....
- Rendben - válaszolták.
- Y/n szerintem a fürdőszobát is mi - mondta Emma
- Igen, az jó ötlet. Oké, akkor Wang Ja és Minho, Seungmin, I.N ti segíthetnétek a nappaliban...
- Okés - Egyeztek bele.
- Végül akkor Chan, Hyunjin és Changbin nektek pedig marad a konyha
- Rendben
- Akkor mindenki meg van: Emma, Han, Felix és én a hálószobáink és a fürdőszoba,
Ja-Rim, Minho, Jeongin, Seungmin nappali,
Hyunjin, Changbin, Bangchan konyha. - összegeztem.
- Akkor hajrá!

És mindenki neki állt a munkának. Dolgoztunk, pakoltunk, nevettünk egymáson.
- Ez kezd unalmas lenni, kapcsoljunk már zenét - nyávogta Lee Know.
- Ha akarsz akkor rakj be valamit azt had szóljon. - mondta neki Emma.
- Nem kell kétszer mondani - és meg is szólalt a zene.
Így tényleg jobb volt. Így nem csak dolgoztunk, pakoltunk, nevettünk hanem még táncoltunk, énekletünk és rappeltünk is.

Éppen a szobámba egyedül pakolásztam amikor bejött Hyunjin.
- Hallod a zenét? - kérdezte mosolyogva.
És akkor figyeltem meg jobban... Ez az a szám amire táncoltunk és ami végén majdnem csókolóztunk...
- Igen....
- És emlékszel hol hagytuk abba? - lépett közelebb. Automatikusan hátra léptem egyet.
- Igen, emlékszem.
- És nincs kedved folytatni? - nézett rám. Azok a szemek..... NEM.... nem dőlők be neki nem nem és nem.
- Egyáltalán nincs.
- Pedig múltkor úgy tűnt akarod- folytatta és megint közelebb jött .
- Az csak egy pillanat volt és azóta már tudom, hogy úgyis csak egy lettem volna a sok közül.- mondtam a szemébe majd kikerültem és kimentem. Emma ott állt az ajtó mellett.
- Mi történt pontosan köztetek? - kérdezte. Hát elmeséltem neki.
- Na, így kell ezt. Megmondani neki. Csak keményen!- „ gratulált "
- Inkább hagyjuk és menjünk vissza dolgozni.
- Okééé
Ezután kerültem Hyunjin tekintetét mivel magát az embert nem tudom egy pici lakásban elkerülni.

Sikeresen kész lettünk. Most az autókba való pakolással végeztünk.
- Már nincs sok hátra - mondta a lányoknak.
- Igen- mondták izgatottan.

Megérkeztünk. És Imádom. Sokkal nagyobb mint az előző, de több szoba volt mint amennyi nekünk kell. 3 szoba volt: 2 kétszemélyes és egy 3 személyes , fura. Na mindegy. A fiúk kipakolni is segítettek így hajnali 3-ra be is rendezkedtünk. Elfáradtam nagyon. De megérte mert így már van egy saját dormunk amit imádok és be van rendezve úgy ahogy mi szeretnénk. Éljen!!

Én és az IdolomDove le storie prendono vita. Scoprilo ora