Én és az Idolom

11: költözés

Kicsit feszengtem a gondolattól, hogy jönnek segíteni, vagyis hát attól, hogy Hyunjin is jön, de majd megpróbálom kizárni a gondolataimból.
- Még mindig nem hiszem el - mondta Emma.
- Hát ja, nagyon izgalmas, meg már azt is várom hogy JaRim - mal próbáljunk. Biztos jó lesz a hangulat, főleg ha te is ott vagy Emma 😂

Oda értünk a lakásunkhoz.
- A költöztető autók/autók majd este 8-ra jönnek. Most délután 4 van tehát van négy óránk össze pakolni. - kezdtem el tervezni.
- Hú te aztán nem vagy semmi matekból - „ gúnyolódott " I.N
- Tudom - nevettem. - Na de térjünk vissza a lényegre: 11-en vagyunk..
- Ééés még ezt is tudja - folytatta Jeongin.
És akkor már mindenki röhögött.
- Jól van na. Meg kellene osztani ki mit csinál.... Szerintem helység szerint csináljuk. Az biztos, hogy a saját cuccainkat mi pakoljuk Emmával, de mivel lányból vagyunk sok a cuccunk így megkérném Jisung -ot és Lix-et hogy segítsenek....
- Rendben - válaszolták.
- Y/n szerintem a fürdőszobát is mi - mondta Emma
- Igen, az jó ötlet. Oké, akkor Wang Ja és Minho, Seungmin, I.N ti segíthetnétek a nappaliban...
- Okés - Egyeztek bele.
- Végül akkor Chan, Hyunjin és Changbin nektek pedig marad a konyha
- Rendben
- Akkor mindenki meg van: Emma, Han, Felix és én a hálószobáink és a fürdőszoba,
Ja-Rim, Minho, Jeongin, Seungmin nappali,
Hyunjin, Changbin, Bangchan konyha. - összegeztem.
- Akkor hajrá!

És mindenki neki állt a munkának. Dolgoztunk, pakoltunk, nevettünk egymáson.
- Ez kezd unalmas lenni, kapcsoljunk már zenét - nyávogta Lee Know.
- Ha akarsz akkor rakj be valamit azt had szóljon. - mondta neki Emma.
- Nem kell kétszer mondani - és meg is szólalt a zene.
Így tényleg jobb volt. Így nem csak dolgoztunk, pakoltunk, nevettünk hanem még táncoltunk, énekletünk és rappeltünk is.

Éppen a szobámba egyedül pakolásztam amikor bejött Hyunjin.
- Hallod a zenét? - kérdezte mosolyogva.
És akkor figyeltem meg jobban... Ez az a szám amire táncoltunk és ami végén majdnem csókolóztunk...
- Igen....
- És emlékszel hol hagytuk abba? - lépett közelebb. Automatikusan hátra léptem egyet.
- Igen, emlékszem.
- És nincs kedved folytatni? - nézett rám. Azok a szemek..... NEM.... nem dőlők be neki nem nem és nem.
- Egyáltalán nincs.
- Pedig múltkor úgy tűnt akarod- folytatta és megint közelebb jött .
- Az csak egy pillanat volt és azóta már tudom, hogy úgyis csak egy lettem volna a sok közül.- mondtam a szemébe majd kikerültem és kimentem. Emma ott állt az ajtó mellett.
- Mi történt pontosan köztetek? - kérdezte. Hát elmeséltem neki.
- Na, így kell ezt. Megmondani neki. Csak keményen!- „ gratulált "
- Inkább hagyjuk és menjünk vissza dolgozni.
- Okééé
Ezután kerültem Hyunjin tekintetét mivel magát az embert nem tudom egy pici lakásban elkerülni.

Sikeresen kész lettünk. Most az autókba való pakolással végeztünk.
- Már nincs sok hátra - mondta a lányoknak.
- Igen- mondták izgatottan.

Megérkeztünk. És Imádom. Sokkal nagyobb mint az előző, de több szoba volt mint amennyi nekünk kell. 3 szoba volt: 2 kétszemélyes és egy 3 személyes , fura. Na mindegy. A fiúk kipakolni is segítettek így hajnali 3-ra be is rendezkedtünk. Elfáradtam nagyon. De megérte mert így már van egy saját dormunk amit imádok és be van rendezve úgy ahogy mi szeretnénk. Éljen!!