Én és az Idolom

14. rész: deja vu 2.0

Végülis az este további részét filmezéssel töltöttük és az jó volt. Viszont ma mennem kell munkába, mondjuk igazából semmi olyat nem csináltam amitől ma félnem kellene. Kivétel azt, hogy elmondta Hyunjin -nak , hogy szeretem. Nem erős leszek. Ez nem olyan nagy cucc... Ugye? Na mindegy...
- Indulhatunk? - kérdezte Wang Ja-Rim
- Pillanat... - mondta Emma mosdóból.
- Emma nem randira mész hanem munkába, gyere már - mondtam neki.
- Miért sietsz ennyire? Ennyire akarsz Hyunjin-nal találkozni? - kezdett piszkálni.
-Nem hanem csak nem akarok elkésni munkából, ami neked se ártana - mondtam neki.
- Oh igaz- ismerte be
- Na akkor hajlandó vagy kijönni? - kérdezte Wang Ja-Rim.
-Igen- mondta boldogan Emma
- Örülök, de légyszi ne úgy gyere ki mint egy barbie baba aki megfejelte a smink asztalt - mondta Wang Ja unottan. Igaz ő egy ideje már ott áll az ajtóban ránk várva.

Sikeresen beértünk. Emma ment mert még találkozott Felix-szel, mi meg mentünk próbálni. Sikerült elosztani a számot valahogy 2 felé. Juhú. Viszont 1 hét múlva kell bemutatnunk. Bele kell húzni.
- Y/n, te nem izgulsz? - kérdezte Jarim.
- Még nem , tudod majd azon a napon- válaszoltam.

Egész nap próbáltunk. Mondjunk azért ránk fért, meg így csak arra koncentráltunk másra nem.
Wang Ja-Rim -nak elkellett mennie valahova , Emma meg Felix-szel ment kajálni. Én még maradtam próbálni. Mint kiderült nem csak én maradtam próbálni.
Elég késő van így már indulok. Megyek a folyosón amikor valaki a megfogja a csuklóm és maga felé húz. Hyunjin az....
- Szia- köszönt tök természetesen. Ja tök természetes az, hogy valakivel úgy kezdesz el beszélgetni, hogy oda rántod magadhoz. Na mindegy.
- Szia? - köszöntem furán vissza - miben segíthetek? Egyébként örülnék ha elengednél - mondtam neki mert még mindig fogott.
- Miért? Nem örülsz?
-Nem, inkább kellemetlen.
- Bocs - mondta kicsit sértődötten.
- Na , miben segíthetek? - kérdeztem mégegyszer.
- Igaz amit tegnap mondtál? - kérdezte komolyan. Igazából nem lepődtem meg, tudtam , hogy megfogja kérdezni.
- Igen , igaz..... De az egész nem csak az a része amelyikre te gondolsz - mondtam.
- Miért szerinted melyik részére gondolok - kérdezte szórakozottan.
- Az mindegy... Az egész igaz.... Kész pont.- próbáltam határozott lenni és nem bedőlni a mosolyának, a szemeinek amivel végig engem néz és... NEM .
- Tehát az is hogy tetszem neked? - mosolygott pimaszul.
- Hát , Igen- mondtam halkan. Nem szabad elbizonytalanodnom. Y/n tudod milyen, én ott van Yujin is...
- Tényleg?! Azt hittem csak valami ürügyet kerestél, hogy elmehess. Meg nem gondoltam volna , hogy te belém szeretsz.
- 1: nem szoktam ürügyeket keresni csak azért, hogy elmenjek valahonnan , 2: miért olyan hihetetlen neked? Zavar? Mert ha zavar akkor keresek valakit aki örül annak hogy szeretem - lettem , kicsit ideges.
- Miért zavarna, örülök neki
- Kíváncsi vagyok ezt hány lánynak modntad már.
- Egynek sem.....
Elkerekedett szemmel néztem rá.
- De ha örülsz neki , akkor én is tetszem neked? - tettem fel a kérdést. Féltem a választól.
- Sziasztok - jött a nyávogos hang a hátam mögül. Yujin. Hurrá.
- Hyunjin baba azt ígérted, hogy ma beszélünk, de most itt vagy vele - nézett rám nem a legszebben. És mi ez? Hyunjin baba? Röhejes.
Hyunjin engem nézett , majd Yujin -hoz fordult;
- Jó , beszéljünk
- Oké , menjünk a kávézóba
- Nem, én itt gondoltam - folytatta Hyunjin.
- De itt van ő is - mutatott rám.
- Nevem is van , de mindegy, úgyis menni akartam. Sziasztok - mentem gyorsan el mielőtt elhanyom magam ettől a csajtól

Otthon elmeséltem Emmának mi volt, így már nem csak engem érdekelt a kérdésemre a válsz. Viszont Wang Ja még nem ért haza. Hol lehet? Majd ha haza ér megkérdezem.