Én és az Idolom

17. rész: Hol volt Emma

Mindenki gratulált mi meg ott vigyorogtunk. Utoljára a srácok gratuláltak.
- Nagyon ügyesek voltatok - ujjongott I.N
- Bizony ám - tapsolt Chan
- Köszönjük :)
- Y/N beszélhetnénk?- kérdezte Hyunjin
- Hát én előbb Emmával szeretnék mert már nem tudom mióta nem beszéltünk és azt sem tudom hova tűnt a napokban- mondtam és elsétáltam Emmához Wang Ja -val az oldalamon.
-Felix- szóltam neki- nem baj ha megyünk előbb beszélni vele, vagy gondolom te se láttad az utóbbi hetekben sokat.
- Nyugodtan beszéljetek vele előbb, van miről, én meg majd utána. - mondta nyugodtan.
- Kösziiiiiii
Kicsattano örömmel mentünk Emma felé.
- Emmaaaaaaaaa- ugrottunk a nyakába.
- Nagyon jók , voltatok- ölelt vissza minket.
- Köszi, viszont most te jössz. Mesélj: hol voltál eddig???
- Gondoltam, hogy ez lesz az első kérdés-mondta.
- Ennek nagyon örülök, de mondjad már - türelmetlenkedett Wang Ja-Rim.
- Oké, oké, de menjünk le a kávézóba, ott nyugisabb, mert úgy látom itt az emberek egész jól el vannak, mondjuk ez a ti próba termetek, de mindegy...
- Oksaaaaa - mondtam meg mindig felpörögve.

Így hát lementünk a kávézóba és leültünk a sarokban lévő babzsák fotelekbe.
- Na szóval- helyezkedett el Emma- az utóbbi hetekben azzal voltam elfoglalva, hogy megszervezzük a többi PD-mel a Survivor Show -t . Meg én válogattam be a résztvevők egy részét. Nagyon sok jelentkező volt , szerintem több mint száz. Sajnáltam azokat akiket el kellett utasítanom, de tényleg csak azok jöhettek akik a ti szintetekhez hasonló szinten vannak az alatt nem. És abból a sok emberből 30-at lehetett csak kiválasztani. Nagyon fárasztó volt. Értitek minden emberhez tartozott egy táncos videó meg egy éneklős vagy reppelős videó. Volt ahol mind a három volt . Mindenki tök sokáig volt bent és minden másnap az fogadott hogy még mennyi van. Esküszöm, volt már olyan hogy ilyenekkel álmodtam. De szerencsére kész vagyunk. Ezeknek a videóknak a nézése mellett szerveztük a műsort ami most már biztosan jövő héten indul.
- Már jövő héten?! - néztünk rá.
- Igen, jövő héten. És 30-ból csak 4-en csatlakozhatnak. És majd így hatan fogtok debütálni , ha vége a műsornak.
- Váó. Akkor már nincs nagyon messze- mondta Wang Ja-Rim.
- Valóban nincs. Amint meg lesz a többi tag , akkor le lesz leplezve a banda név is , és a pozíciókat is megadjuk.
- Azt mi választjuk ki?- értetlenkedtem.
- Nem, azt az úgymond „szakértők" fogják. De néztem a többi bandát , hogy igazából amit adnak az embereknek azok igazak is rájuk. De olyan is van hogy valaki Main Vocal és van még a bandán belül olyan aki betölthetné a pozíciót akkor ott nem tudunk mit csinálni. Néha előfordul hogy 2 van , de nem olyan sűrűn.
-Értem.
- Én már egyre izgatottabb vagyok. Már várom. Kíváncsi vagyok mi lesz a pozícióm, meg a banda névre is- mondta izgatottan Jarim.
- Én is.

Elég sokáig üldögéltünk ott , kávézgattunk, beszélgettünk, ettünk . Addig , hogy aztán úgy gondoltuk, menjünk haza.
- Emma te nem jössz? - kérdeztem.
- Még van egy kis dolgom, de nem megyek olyan későn haza. -mosolygott ránk.
- Rendben akkor majd otthon .

Fú, de rég volt rész. Na de most itt van 😉