Part 27

471 22 1
                                    

A szeretkezésünk után minden vágyam volt, hogy aludhassak, de Luke nem hagyta.

- Muszáj elmennünk Cam-hez, megígértem neki, hogy ma átugrunk hozzá.-nézett rám miközben felhúzta az alsónadrágját.

- De aaaahhj, miért nem feküdhetünk egész nap? - kérdeztem miközben fejemet az egyik párnába fúrtam.

Luke oda ült mellém és kezével magára emelte a tekintetem.

- Elhiszem hogy kifáradtál egy ilyen menet után, de fel kellene öltöznöd, hogy indulhassunk.-mondta egy kacsintás kíséretében.

Kínkeservesen kikászálódtam az ágyból és a gardróbom felé tartva egy puszit nyomtam Luke ajkaira. Éreztem, ahogyan elmosolyodik.

- Mit vegyek fel? Nincs semmi ötletem.

Luke mellém lépett és elkezdte nézni a ruháimat. Pár pillanat után kivette a kiválasztott darabokat.

- Parancsoljon hölgyem! - nyomta kezembe a ruháimat ezzel megkönnyítve a helyzetem.

Felöltöztem, majd csináltunk egy képet, mert rájöttem hogy elég régen készítettünk közöset. Amúgy is kellenek új fotók a falamra.

- Mehetnénk gyalog, úgy sem laknak messze, 10 perc alatt ott vagyunk

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


- Mehetnénk gyalog, úgy sem laknak messze, 10 perc alatt ott vagyunk. - vetettem fel az ötletet miközben leakasztottam a kabátomat.

- Ha ahhoz van kedved akkor persze, legalább foghatom a kezed. - válaszolta miközben édesen mosolygott.

Mikor oda értünk Cameronék háza elé láttuk, hogy már Dasy is ott van.
Bár valószínűleg ők is együtt töltötték a hetet.

Figyelemreméltó kapcsolatuk van, gimi eleje óta együtt vannak mégis úgy szeretik egymást mintha a dolog elején járnának. Alig vitáznak, de ha mégis, higgadtan kezelik a helyzetet és gyorsan kompromisszumra jutnak.
Bevallom néha picit irigykedem is rájuk.

Ha már a kapcsolatoknál tartunk...
Luke és én vajon egy pár vagyunk, vagy csak barátok extrákkal?

Én tisztában vagyok az érzéseimmel, szeretem őt. Minél előbb meg kellene ezt beszélnünk, nem akarok ismét összetörni.

Oda sétáltunk az ajtóhoz, Luke megnyomta a csengőt, majd rám nézett.

- Fogadjunk, hogy épp dugnak. -röhögött.

Elkezdtem fülelni és a bentről jövő hangok alapján én is csak erre tudtam következtetni.

- Ők? Bárhol, bármikor. Még az sem érdekli őket, hogy itt áll valaki az ajtóban és mindent hall. - mondtam miközben szememet forgattam.

Hallom, hogy valaki szinte rohan a bejárathoz. Dasy nyit ajtót, akin fordítva van a felső.
Ujjammal mutatva próbálom rávezetni a barátnőm, hogy a hancur izgalmában nem sikerült normálisan felöltöznie.

- Ohh, bassza meg! - kiáltja, majd eltűnik a folyosón, mi pedig bemegyünk a nappaliba és várjuk, hogy barátaink összeszedjék magukat.

Luke rám néz és nem bírjuk tovább, hangos röhögésben törünk ki, és nem zavar minket, hogy 2 órával ezelőtt mi is éppen a fellegekben jártunk.

/ Hát itt vagyok. 😉 /

Hurt meWhere stories live. Discover now