"Leraktam telefonom a padra és felnéztem,de bár ne tettem volna...."
Éreztem,ahogy a szemeim megtelnek könnyel és lábaim remegnek.
Luke éppen azzal a kis ribanccal smárolt.
-Jézus..-hallom meg Cameron hangját.-Gyere ide.-húzott egy szoros ölelésbe.
Itt teljesen megtörtem és keservesen zokogtam egyik legjobb barátom pulcsiját áztatva.
-Miért csinálja ezt velem? Megcsókol,másnap meg már más lányok szájába matat!-kérdeztem inkább saját magamtól.
-Megcsókolt?!-néznek rám hatalmas szemekkel.
Lehajtom a fejem és alig láthatóan bólintok.
-Megverem ezt a kis faszt!-kel ki magából Cam és Luke-ék felé veszi az irányt.
Próbálok utána nyúlni,hogy hagyja,nem éri meg,de nem értem el.
A következő pillanatban már Luke előtt áll és behúz neki egyet,aztán még egyet.
Oda rohantam,megbántott,de nem szeretném,hogy baja essen.
-Cameron,állj le!-kiabáltam miközben megpróbáltam lefogni.
Még egy utolsót beleütött és arrébb lépett.
Most egy felrepedt szájú,feldagadt szemű Luke-ot láttam magam előtt.
Letérdeltem hozzá..
-Miért?-kérdezem újra könnyekkel küszködve.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Szemében láttam fájdalmat,megbánást.
-Annyira sajnálom,Hope. Nem tudom mi történt velem. Ő csókolt meg,de nem tudom miért hagytam neki.-már ő is könnyezett.
Talán a Cameron álltal okozott fájdalmai miatt,vagy talán a bűntudat miatt.
-Túl sokszor hallottam már tőled,hogy sajnálod. Mégis mindig megbántasz.-hajtottam le a fejem és csak a földet néztem.
-Hope..-nyúlt az állam alá és magára emelte a tekintetem.-Az a csók tegnap este...
Nem hagytam,hogy befejezze. Hirtelen felálltam és hátrálni kezdtem. Nem akartam felidézni a tegnap este történéseit.
-Életem legöszintébb,legcsodásabb csókja volt.-szemei egyre jobban csillogtak ahogyan kiejtette a szavakat.
Hitetlenkedve néztem rá,és nem értettem semmit.
-Tessék?-kérdeztem értetlenül.-Akkor...akkor miért nem állítottad le,miért hagytad,hogy megcsókoljon??
-A mi csókunkra gondoltam. Igaz,közel sem volt olyan jó.-egyre közelebb jött hozzám,viszont az én lábaim a földbe gyökereztek szavai hallatán.
-Csak rád vágyom.-márcsak pár centi választott el attól,ami tegnap meg is történt.
-Luke...-nem tudtam befejezni,mert ajkai belém fojtották a szavakat.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vasas ízt éreztem a vérző seb miatt,de most ez sem érdekelt.
Hinni akartam neki,hogy minden igaz,amit mondott.
Nem tudom,hogy jól döntöttem mikor engedtem magamnak,hogy szeressem őt.
De nélküle üres vagyok. Viszont túl sok fájdalmat okozott.
Eltoltam magamtól és kerültem tekintetét. Elfordultam és haza indultam.
Azt hittem utánam jön,de túl naiv voltam.
Hazaértem és addig bírtam. Becsaptam magam mögött az ajtót majd előjött minden fájdalom. Hátam az ajtónak támasztottam és elhagyott az a kis erő,ami még bennem volt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
