Hurt me

Part 18

Lukeval a csókunk után mindketten haza mentünk.
Igazából nem értettem,hisz sosem adta jelét annak,hogy többet érez,mint barátság.

Otthon csak felmentem a szobámba és az ágyamra feküdtem.

Tudjátok van azaz érzés,amikor hihetetlenül boldogok vagytok,ám egyik pillanatról a másikra szétestek.

Hát,most én is így voltam.
Miért csókolt meg? Hisz nem szeret,legalábbis nem úgy.

Utat adtam könnyeimnek,amellyek halkan végig folytak arcomon majd a nyakamon keresztül távoztak a párnámra.

Nem tudom milyen érzés lett úrrá rajtam,de szörnyű volt.
Tudtam,hogy Luke sosem fog többet érezni irántam,mint legjobb barát.
Tudtam,hogy csak azért csókolt meg,hogy ne bőgjek.
Olyan vagyok most,mint a legtobb korombeli szerelmes lány,akinek nem viszonozzák az érzéseit. Fekszem és bömbölök.

-Gyerünk Hope,szedd már össze magad!-probáltam bíztatni magam.

Megnéztem a telefonomon,hogy hány óra van és mivel elég késő volt,úgy döntöttem elmegyek fürdeni.

Bementem a fürdömbe és a tükör elé álltam.
Lemostam sminkemet és laza kontyba fogtam a hajamat.

Beültem a kádba korábban engedett vízbe és nyakig elmerültem.
Olyan jól esett az a meleg,hogy ki sem akartam szálni.

Kb.20 percel később kezeimre néztem és mivel úgy festettek,mint egy 70 évesé,úgy határoztam,hogy mára elég.

Kiszálltam megtörölköztem és magamra vettem a pizsamámul szolgáló fekete nirvanás felsőmet és egy fekete francia bugyimat.

A meleg víz és a sírás eléggé lefárasztott,szóval befeküdtem ágyamba,nyakig betakaróztam és már el is nyomott az álom.

------

Másnap reggel telefonom csörgésére ébredtem.

-Mi a fasz?!-szitkozódtam miközben az éjjeli szekrényen lévő mobilomért nyúltam.

-Mivan??-szóltam a telefonba cseppet sem kedves hangnemben.

-Neked is jó reggelt,Hope!-hallottam meg Daisy csöppet sértődött hangját.

-Tudod te hány óra van?-kérdeztem mégmindig durcásan.

-Igen,délelőtt 11. Hogy tudsz ennyit aludni?

-És még többet is tudnék,ha nem kelteni fel mindig valaki.-kezdtem megenyhülni.

-Szörnyű vagy.-nevetett a telefonba.-Találkozzunk a parkba egy óra múlva. Olyan rég deszkáztunk már,úgy igazán.

-Okés. Cam?-utaltam barátjárá.

-Ő is jön.-nem láttam,de tudtam,hogy vigyorog.

-Akkor meg van az egész...-nem tudtam befejezni mondandómat,mert eszembe jutott,hogy Luke nem lesz ott. Szóval a csapat mégsem lesz teljesen egész.

-Mivan meg?-értetlenkedett.

-Jajj semmi,semmi. Már el is felejtettem,hogy mit akartam mondani.-nevettem kicsit,hogy füllentésem hihetőbb legyen.

-Hát jó. Akkor 1 óra múlva a parkba. Puszi!-köszönt el majd kinyomta a telefont.

Nagy nehezen feltápászkodtam az ágyból és lementem a konyhába.

Vagy 5x kinyitottam és becsuktam a hűtőt,de még akkor sem találtam benne olyan,amit most szívesen fogyasztottam volna.

-Akkor most nem eszünk.-mondtam magamnak és a pocakomnak.

Felmentem és felvettem egy térdnél kivágott,fekete farmert és egy adidas pulcsit.

Fürdőmben megfésültem a hajam és egy erősebb sminket csináltan,mert most ehhez volt kedvem.

Lekocogtam a lépcsőn a garázsbolt kihoztam az egyszerű fekete penny boardom. Kivettem a cipős szekrényből a fehér superstarom és gyorsan felhúztam. Mégegyszer megnéztem magam az ajtó előtti tükörbe,majd elindultam.

A parkba érve megláttam Cameront és Dasyt,hogy a pályán deszkáznak már.
Elindultam feléjük és bementem.

Leraktam telefonom a padra és felnéztem,de bár ne tettem volna....

/Naa gyerekek,itt az új rész.
Egyre hosszabb részeket írok,remélem nem gond.😅💘/