Hurt me

Part 28

Miután kellően kinevettük legjobb barátainkat lehuppantunk a kanapéra. Luke azonnal átkarolt és ölébe vette a lábaimat.

- Hope, meg kell beszélnetek!- mondtam magamban.

- Luke, én.... - kezdtem volna mondandóm, de Cameronék félbeszakítottak.

Luke tekintete rám szegeződött, de kezemmel jeleztem neki, hogy mindegy, majd később elmondom.

- Bocsi, hogy megvárattunk titeket. - mondta elpirulva Dasy - Akkor már csak egy embert várunk.

- Egy embert? De hát mind itt vagyunk. Kire várunk még? - kérdeztem teljes értetlenségben.

- Ohh, Luke nem mondta? Cameron unokatestvére jön látogatóba, itt marad pár napot. - próbált felvilágosítani barátnőm.

- Cameron unokatestvére? Nem is.. - mondatom közepén ismét abba kell hagynom, ezúttal a csengőt nyomja valaki.

Cameron ajtót nyit a számomra idegen személynek. Egy kb. velünk egyidős, magas, hosszú és vékony lábú lány lép be az ajtón. Haja annyira szőke és fényes, hogy szinte megvakít a beáramló napfényben.
Arcát még nem látom, mert éppen Cam nyakában lóg, köszönti őt.

Lukera nézek, aki a földet pásztázza, mintha valami bűnt követett volna el.
Mikor ismét felnézek már látom a lány arcát is.

- Azt a kurva... - mondom magamban.

Soha nem láttam még ilyen szép lányt, nem gondolom magam olyan rondának, de mellette el is bújhatok.

- Szia! Luna vagyok, Cam unokatesója. - állt elém az idegen.

Megpróbáltam összeszedni magam, és megszólalni. De vajon miért csak nekem mutatkozik be?

- Öhhmm.. Szia, én Hope vagyok. Cameron barátja. - mondtam egy erőltetett mosoly keretében.

- Ohh, Lukey hát te is itt vagy! Úgy hiányoztál! - szakította el tőlem Luke-ot, ahogy felhúzta a kanapéról és szorosan átölelte.

- Szia... Luna. - mondta Luke miközben visszaölelte a lányt.

Mi a faszom történik itt?! Már éppen tökéletes lenne minden, erre megjelenik ez a csaj és szemmel láthatóan nem Cameron miatt érkezett.

- Luke, beszélhetnénk? - végre abbahagyták az ölelkezést.

Megfogom az alkarját és behúzom a folyosón lévő fürdőszobába. Amikor beérünk becsukom magunk mögött az ajtót és neki döntöm a hátam.

- Mi történik Luke? - kérdezem, de nem bírok felnézni rá.

- Ezt meg hogy érted? Ő csak Luna, évek óta ismerem. - mondja meglepetten.

- Csak Luna, értem. És én miért nem tudtam "csak Lunáról"?

- Mert még azelőtt ismertem meg, mielőtt ide költöztetek, nem gondoltam fontosnak, hogy beszéljek róla. - vágja rá a választ.

Nem mondok mást, csak kinyitom az ajtót és vissza megyek a nappaliba, ahol a többiek már leültek.
Dasy és Cam a két szémelyes kanapén foglaltak helyet, Luna pedig nyílván a három személyes középső helyére ült.
Ezt látva inkább a fotelt választottam.
Luke pár pillanattal utánam érkezett, megnézte a felállást. Rám nézett szánakozó szemekkel, majd leült Luna mellé.

Ezt nem hiszem el, miért mindig velem történik ilyesmi?

- Sajnos nekem most mennem kell, elfelejtettem elintézni valamit. - mondtam majd az ajtóban még kinyögtem valami köszönést félét.

Már az utcán voltam mikor Luke utolért.

- Hova mész Hope? - nézett mélyen a szemembe.

- Haza, mondtam hogy dolgom van. - füllentettem.

- Tudom, hogy az égvilágon semmi dolgod nincs. - mosolygott rám és eszembe jutott, hogy ő sosem vette be amikor kamuztam.

- Luke, én...én.. - gyerünk Hope menni fog.

- Figyelj Hope, Luna és köztem pár éve volt valami, és tudom hogy ő mégmindig szeret engem. De én nem tudom, hogy mit érzek iránta, rég nem láttam már.

- Tessék? Akk...akkor a kettőnk története ennyi volt? Jó voltam neked egy hétig? - éreztem, hogy arcom lángol, szemeim pedig megtelnek könnyel.

- Csak rá kell jönnöm mit szeretnék. Gyere ide. - próbál magához húzni, de én kitérek előle és hátat fordítok.

- Viszlát Luke! - ezzel pedig el is indultam haza.

/ Vajon hogy dönt Luke? Szerintetek ki a szíve választottja? /