Mikor beléptem a házba láttam,hogy anyámék voltak itthon a délután folyamán. Ledoptam a kabátom,lerugtam a csizsmám és bementem a konyhába,valami kajáért. Mivel nem találtam semmi ehetőt úgy döntöttem,hogy nem eszek.
Feltrappoltam a lépcsőn az én szeretett szobácskámba. Nem nagy szám,de én imádom. Falai bordó színben úsznak,rajtuk fekete-fehér Tumblr-ös képekkel amiket még Luketól kaptam. Összefogtam a hajam és leültem az ágyamra. Kezembe vettem közös képünket Lukey-val,amit még a nyáron csináltunk a parkban. Úgy határoztam,hogy veszek egy forró fürdőt,mert most nagyon jól esne kicsit lazítani. Levetettem ruha darabjaimat és mentem is a fürdőbe. Megengettem a vizet és amíg az folydogált én lemostam a lehelletnyi sminket az arcomról. Mikor már szinte megtelt a kád szépen lassan beleeresztettem testemet,mert kicsit melegebb lett a kelleténél.
Telefonomon elindítottam kedvenc számom ami a "Jet black heart" névre hallgat. Egész testemet ellepte a víz,ami már majdnem ki is folyt. Elkezdtem gondolkodni a mai napon..Luke..olyan furcsa volt. Még sosem láttam ilyennek. Ő az,aki mindig megnevettet,aki mindig vidám. Most,valahogy más volt. Szomorúságot láttam a szemében. Fájt ilyennek látni,hisz általában én vagyok az akit összekell kaparni a földröl.
Ahogy ezen gondolkodtam észrevettem,hogy elhallgatott a zene és helyette csengőhangom bömbölt. Ránéztem a telefonra és Luke mosolygós képét láttam villogni a képernyőn. Nem is vártam rögtön felvettem neki.
-Szia Luke!-köszöntem vidáman.-Hogy vagy?
-Hope,látni akarlak.-kissé meglepődtem ezen a mondatán,de tovább hallgattam.-Gyere ki a parkba,tudod ahol a nyáron voltunk.
Hogy is felejthetném el,gondoltam magamban.
-Luke,ugye tudod,hogy éjfél lesz 5 perc múlva.
-Kérlek.-fájdalmat hallottam hangján,tudtam,hogy szüksége van rám.
-10 perc és ott leszek.-mondtam kedvesen.
-Oké,ott várlak!-ezzel lerakta a telefont.
Nem tudom mi lehet ennyire sürgős,de éreztem,hogy valami komoly baj van.
Kiugrottam a kádból és magamra kaptam egy fekete farmert és egy egyszerű fehér felsőt. Lerohantam és ott is összeszedtem amire szükségem van(kabát,csizma).
5perc múlva oda is értem az említett parkhoz. Nem sokat láttam,mert rettentően sötét volt és csak pár lámpa pislákolt. Egyszer csak megpillantottam egy alakot a padon fekete pulóverben. Luke volt az,vakon is felismerném. Oda sétáltam hozzá,majd leültem mellé. Néhány percig néha csöndben ültünk,de én már nem birtam tovább.
-Luke...-kezdtem bele.
-Sajnálom,hogy ilyenkor rángattalak ki. Biztos már aludni készültél.-nézett rám megbánó szemekkel.
-Nem,nem készültem aludni. De kérlek válaszolj egy kérdésre.-meredtem gyönyörű szemeibe.
-Hallgatlak.-mondta majd előre fordult és az elöttünk lévő padot kezdte el bámulni. Ez nagyon nem tetszett,de nem szóltam érte...most nem..most nagy baj van.
-Mi történt veled? Annyira furcsa voltál ma. Megijesztesz.-tényleg nagyon aggódtam érte.
-Ha én azt tudnám.-felelte hanyagul és felém fordult.-Nem tudom mivan velem,csak egyszerűen van bennem valami érzés amit nem értek és ez idegesít.
Olyan volt,mint én mielött ide költöztünk. A régi önmagamat láttam benne és ez mégjobban megrémisztett.
Vissza gondoltam,hogy én mire vágytam akkor.Ölelésre...semmi másra,csak egy szeretetteljes ölelésre.
Nem is vártam tovább,átöleltem és minden szeretetemet amit iránta érzek beleadtam. Ő sem várt sokáig vissza ölelt. Kicsit eltávolodtam tőle,hogy szemébe nézhessek.
-Megrémisztesz Luke.-mondtam könnyes szemekkel.
-Sajnálom,én csak..-eltolt magától ami nagyon meglepett,nem szólalt egy darabig,majd nagy levegőt vett és folytatta.-nem szeretnék többé a barátod lenni Hope.
Tessék?! Ezt most ugye csak rosszul hallottam.
-Mi?!-felpattantam mellőle és elé álltam.
-Jól hallottad.-nézett a szemembe.
Éreztem,ahogy összetörök,ahogy zuhanok vissza a szakadékba. Az ember aki a világon a legtöbbet jelentette nekem most közölte velem,hogy nem kér belőlem többet.
/Hát itt a 3.rész és szerintem elég hosszú lett,ha ez valakinek gondot jelent sajnálom,de nem tudtam leállni.😄/
