-Mondom,lényegtelen.-mondta és arcán egy cseppnyi érzés sem látszott.
-Hát akkor azt hiszem most jobb,ha megyek.-kezdtem el felvenni a cipőmet.
-Hope,ne! Ne menj!-nézett rám kutya szemekkel.
-Miért nem mondasz el nekem semmit?! Régen mindent megbeszéltünk!-förmedtem rá.
-Nyugodj meg. Mindent tudni fogsz..majd.-utolsó szava miatt a padlót fürkészte.
-Majd,majd,majd. Mindig csak majd!-mondtam miközben a szemeimet forgattam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nem mondott semmit csak közelebb lépett és átölelt.
-Nem sokára.-suttogta kuncogva a fülembe.
-Luke,ne már!-mondtam már nevetve és kissé a mellkasába bokszoltam.
-Auhh,ez fájt!-játszotta meg magát.
-Ohh,igazán?!-kérdeztem huncut mosollyal.
-Hope..most meg mit tervezgetsz?-nézett rám ijedten. Ám mire a kérdése végére ért már ezerrel csikiztem mindenhol,ahol csak értem.
Már alig kapott levegőt a nevetéstől.
-Hope,Hope ne,kérlek!-mondta visítozva,mint egy kislány.
Időközben a nappaliba kötöttünk ki.
Ő a kanapén feküdt,én pedig a csípőjén ültem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Már kezdtem én is fáradni így abbahagytam. Mindketten mélyen egymás szemébe néztünk,és lihegtünk.
-Te tiszta örült vagy!-törte meg a csendet édes nevetésével.-Ilyet soha többet ne csinálj!
-És,ha igen?-néztem rá miközben a szemöldököm huzogattam.
-Akkor nem hagyom magam és alul maradsz.-húzott mellkasára.
Nevettem egyet ezen,de megzavarta ezt a szép pillanatot valami égett szag. Eszembe jutott,hogy Luke popcornt tett a mikroba a csikizős incidens előtt.
Gyorsan felálltam és a konyhába rohantam. Kivettem gyorsan a mikroból majd kinyitottam.
-Te pedig szerencsétlen vagy!-nevettem hangosan.
