Part 7

8K 361 3
                                    

Nagyon rosszul aludtam az este 10 percenként felkeltem és forgolódtam. Most 5:58 van és meguntam,így hát kikeltem a meleg,védelmező ágyból.
Felvettem egyszerű fekete szőrös mamuszomat és lementem a konyhába. A hüttő elé léptem,amin egy cetli volt:
"Kicsim elkellett utaznunk,pár nap múlva jövünk! Puszi: Anya és Apa"

-Remek.-mondtam magamnak. Sosincsenek itthon. Ismerenek engem? Hát nem. Örülök,ha tudják,hogy mikor van a szülinapom. Azt mondják én változtam meg...hát akkor ők?

Éhesen korgott a hasam szóval kinyitottam a hüttőt és valami ehetőt kerestem kisebb-nagyobb sikerekkel. Vegül úgy döntöttem,hogy csak müzlit eszek,hisz az mindig jó.

Hétvége van hála istennek nem kell tanulnom. Lesz időm nézni a kedvenc filmjeimet és lesz időm egy kicsit magammal foglalkozni.
A nappaliba leültem a tv elé és kedvenc csatornámra a Cartoon Network-re kapcsoltam. Lehet gyerekes,de én imádom. Pont a kedvenc "sorozatom" ment rajta a „Kalandra fel!". 1 órán át csak bámultam a képernyőt megállás nelkül,mostanra lehet az agyam is kiégett. Kikapcsoltam és felmentem a fürdőmbe. Olyan rég foglalkoztam magammal. Mindig Luke-on jár a fejem és magammal elfelejtek foglalkozni. Pedig muszály nekem is egy kis törődés,ha nem is mástól legalább magamtól. Kifésültem hosszú lila hajamat,amin láttam,hogy ideje lenne újra festeni..(hmm meglehet,hogy kipróbálok valami új színt)..majd egy laza kontyba fogtam és feltettem egy hajpántot is,hogy ne kennyem össze semmivel. Először csak megmostam az arcom majd a kedvenc hidratáló és nyugtató arc maszkomat kentem rá. Felnéztem a tükörbe és Luke-ot láttam magam mögött. Hirtelen megfordultam,de semmi,nincs itt senki. De jó,már képzelődök is. Vissza mentem a szobámba ledőltem az ágyra és elindítottam kedvenc számomat és csak feküdtem. Már vagy 20 perce pihenhettem mikor megrezzent a telefonom. Megnéztem ki írt.
Azt írja a telefonom,hogy Luke volt az. Nem,biztosan nem. Azt mondta idő kell neki. Feloldottam okos telefonom és megnéztem az üzenetet,ami tényleg Luke-tól jött.

"Hiányzol."

Ennyi állt ott,semmi más. Ohh Luke,ha tudnád,hogy te mennyire hiányzol nekem. Vissza is írtam neki.

"Gyere vissza,kérlek.:("

Erre már nem jött válasz. Miért csinálja ezt?! Nekem elmondhatná,hogy mi bántja. A legjobb barátja vagyok a picsába már. Szeretem őt,mindennél jobbán ő megcsak így itt hagyott. Ja nem,mert még közölte,hogy nem kér belőlem. Bármennyire is próbálok nem tudok rá haragudni,pedig igazán megérdemelni. Itt hagyott,már több,mint egy hete nem láttam azt a személyt aki megmentett. Most pedig ő lökött vissza a feneketlen szakadékba. Félek,hogy nem látom többé a szakadék aljából.
Ahh,nem kéne ilyenekre gondolnom,megmondta,hogy vissza jön,és hiányzom neki.
Már elment a kedvem attól,hogy magammal foglalkozzak. Inkább egésznap bámulom azt a négyzet alakú csodát.

Estére azthiszem meghaltam,annyi agyroncsoló filmet méztem. Mivel végig zabáltam(mert az már nem evésnek minősült) nem voltam éhes. Letusoltam,mert most nem volt kedvem a koszomban ücsörögni fél óráig. Belebújtam pizsomámba(ami egyébként egy bő fekete Narvinás poló és nagyon rövid gatya) utána pedig az ágyikomba. Holnap vasárnap,vagyis deszkázás Cammel és Dasyvel. Kikell pihennem magam.

/Uhh,jó rég volt rész.:( Sajnálom,csak hihetetlenül beteg voltam.:( Remélem
azért tetszik ez a rész is!💕💕/

Hurt meWhere stories live. Discover now