-Te szerencsétlen elégetted a kaját!-kiabált ki nekem Luke a konyhából.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Ha már ott vagy akkor kivehetnéd!-válaszoltam nevetve.
Jobban vagyok. Sokkal jobban. Luke-al töltöttem az egész kiadott hetet. Daisy és Cameron is kezd megenyhülni Luke-al szemben. Remélem nem sokára ugyanolyan jóban lesznek,mint régen. Nem szeretném,hogy miattam ne legyenek jóban. Luke szörnyű dolgot tett,de megbocsájtottam neki,igaz elfelejteni nem fogom soha.
-Most akkor mit együnk?-nézett rám szomorúan.
-Öhhmm..nincs kedvem elmenni sehova,szóval rendeljünk valamit.-álltam fel a kanapéról.
-Mihez lenne kedved kedves Hope?-mosolygott rám és lassan átölelt.
-Legyen kínai,azt úgy is rég ettem.-nevettem el magam.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Igen Hopeee?-próbálta utánozni a hangom nem sok sikerrel.
-Holnap találkozunk Cameronékkal?-néztem rá boci szemekkel.
-Szerinted már nem haragszanak rám annyira?-vakarta meg a tarkóját.
-Luke,figyelj.-álla alá nyúlva picit megemeltem fejét,hogy a föld helyett a szemembe nézzen.-Ha én megbocsájtottam akkor nekik is menni fog.-mosolyogtam bíztatóan.
-Szeretlek ugye tudod?-nézett rám azokkal a gyönyörű szemeivel.-Köszönöm neked,hogy megbocsájtottál. Soha,ismétlem sohatöbbet nem bántalak meg.
-Remélem is Hemmings,különben megverlek. Tudod,hogy képes vagyok rá.-próbáltam fenyegetően nézni rá.
-Értettem!-emelte fel védekezően a kezét és felém villantotta 1000wattos mosolyát.
-Amugy...neked nem kéne már haza menned? Egy hete itt csövelsz.-nevettem.
-Te elakarsz küldeni?-nézett rám sértődötten,de tudom,hogy csak megjátsza.
-Én aztán nem!!-mondtam és felugrottam az ölébe.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
-Hmmm..nagyon kényelmes vagy. Megtudnám szokni.-mosolyogtam és fejem a vállára hajtottam.
-Aha,de nehogy bealudj nekem. Legalább a kaját várd meg,aztán felőlem aludhatsz az ölembe,ha szeretnél.-simogatta a hátam.
És ebben a pillanatban megszólalt a csengő,ami jelezte,hogy meghozták a kajánkat.
-Na leszállás,vagy így nyissunk ajtót?-nevetett.
-Hát elég furán nézne ki.-mondtam és leszálltam róla.
Eddig is tudtam,hogy ő a másik felem,hogy nélküle nem tudnék élni. Az emberek azt gondolnák,hogy ezek után gyengébb lesz a kapcsolatunk,de ez nem igaz. Még sosem álltunk ennyire közel egymáshoz,sőt azt hiszem...ez már több,mint barátság. Tudtam,hogy szükségem van rá. Tudtam,hogy megfogok bocsájtani neki,de azt nem tudtam,hogy ilyen jó lesz a kapcsolatunk.
-Föld hívja Hope-ot! Hahó!-azt hiszem elgondolkodtam,mert Luke a kezével legyez a szemem előtt.
-Jajj,bocsi. Elkalandoztam.-próbáltam leplizni,hogy mennyire zavarban vagyok.-Hallod..én már nem is vagyok annyira éhes. Nem lehetne az,hogy most elmegyünk aludni és ezt holnap megesszük?
-Ennyire kényelmes volt az ölemben lenni?-húzogatta a szemöldökeit.
-Hééé!-ütöttem a karjába.-Egyebként igen.-mostmár muszáj volt nevetnem.
-Na gyere,felcipellek aztán már aludhatsz is.
Kinyújtottam felé a kezem,ő pedig felhúzott és az ölébe vett.
Óvatosan felsétált a lépcsőn nehogy megcsússzon vagy valami. Szobám ajtaját a lábával csúkta be,engem pedig letett az ágyra.
Magamra húztam a takarót és kényelmesen elhelyezkedtem. Utána éreztem,hogy besüpped mellettem az ágy és Luke hátúlról átölel és megfogja a kezem.
Úgy gondolom,hogy kijelenthetem...boldog vagyok.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
/Nagyon sajnálom,hogy ilyen sokáig nem hoztam részt csak nem voltam valami jól és össze kellett szednem magam. 🙁 Remélem azért tetszett a rész és mostmár akívabb leszek!!❤️/
