Napjaim rövid storykkal hintve

Egy egyszerűnek mondható nap a középsuliban...

Ha netán messzebb laksz mint az iskola helyezkedik el, akkor bizony elég korán kell fekelned és elindulni a mindennapos börtönödbe. Nos igen ha nincs jogsid, vagy a szülők nem adják kölcsön a járgányt akkor sajnos rá kényszerülsz a tömegközlekedésre. Ha városi ficsur vagy akkor neked még könnyebb a helyzeted, mert a forgalom szinte jön és megy. Nos vidéken már nem ennyire egyszerű a helyzet! Itt ha lekésed a buszodat vagy a vonatodat akkor írhatsz az egyik osztálytársadnak, hogy legalább egy órát késni fogsz ami talán a jobbik eset, viszont a rosszabbik, hogy  a következő járat majd csak délután kettőkor van... Ilyenkor meg írhatsz az ofidnak, hogy "sajnos" nem tudsz bemenni, hogy fel vedd a mai napra előírt tanároktól a tudást. Ha meg szerencsétlen vagy (már pedig miért ne lennél ezen a téren?) akkor felül kerekedsz a félelmeiden és bemész az iskola a portáján és bemész a büfébe, hogy valami kaja enyhítse a fájdalmadat valamint gyűlöleted az iskola iránt.  Óra kezdete előtt két perccel megjelensz az ajtóban és még vársz vagy 10 percet a tanárra aki elméletileg azért kapja a fizetését, hogy téged okossá varázsoljon ( ebből csak annyi az igazság, hogy te ott ülsz az óráján és szinte percenként nézed meg a telód, hogy mennyi van hátra a borzadályból).  Mikor kicsengetnek szinte te vagy az első aki elhagyja a teremnek nevezett berendezett cella sort. A folyosón beszélgetsz a haverjaiddal, vagy felhívod valamelyik szülődet, hogy nem érzed magad olyan jól és haza szeretnél menni, persze a telefon hívást már kismilliószor eljátszottad, így a szülők is azt mondják marad ott ahol vagy. Sóhjtozva elmész a következő órára, amit egy újjabb széknyomásos ülő pozícióval gazdagítasz és egy halálosan fáradt tekintettel meredsz a zöldre pingállt táblára. Néha-néha oda biggyeztesz valamit a füzetbe, hogy a tanár azt gondolja, már pedig téged érdekel az unalmas számtan. Mindegyik órán a füzetedbe rajzolgatva próbálod túl élni a napod, de ekkor eszedbe jut, hogy csak hétfő van... Na igen itt eljutsz arra a pontra, hogy előkapod a telefonodon a naptár applikációt. Matekon nem számoltál ennyire buzgón mint az elmúlt néhány percben. Amilyen villám tehetséged van a számtanhoz annyira basztad fel az agyad is azon, hogy közel 212 nap van hátra a nyári szünetig... Szemeidet forgatva meredsz a padodra ahol a nyitott füzeten a tollaid pihennek. Egy kis gondolkodás után újfent észbe kapsz, majd elkezded kiszámolni, hogy kb mennyi idő van hátra a nappból. egy kisebb sóhajt eleresztve tudatosítod magadban, hogy néhány perc és mehetsz is haza. Persze ekkor már majd meghalsz a zsivalytól amit a körülötted lévő kétlábon járók okoznak, a tanár a székében ülve nézi a szerinte bárgyú osztályt, de az hogy hamarabb elengedjen az nem játszik közre. Előkapod újra a telefont és nézel magadnak egy járatot haza felé, de ekkor a nap megmentője mikor megkapod az üzenetet, hogy a parkolóban áll az egyik szülőd vagy az egyik olyan haverod aki most jött a Mc'Donalds-ból és még haza is dob téged. Ezekután mosollyal az arcodon rohansz a parkolóba, hogy minél hamarabb haza juss és, hogy valami táplálékot is betudj vinni a szervezetedbe.