Napjaim rövid storykkal hintve

Egy érdekes reggelem

Reggel nyolckor kezdődik az első óra amin meg kell jelenni. (Jó magamnak elég 5:50-kor kelni ahhoz, hogy 6:50-kor elinduljak.) Az egy óra alatt van 20-30 perc ameddig az  ágy szélén ülök és merengek a semmibe, hogy magamra találjak, utána erőt veszek magamon, hogy lezuhanyozzak és hogy rendbe tegyem magam. Felöltözök, bepakolom az iskola táskám és kinyomom az ébresztőm ami jelzi, hogy mennem kell. Elköszönök a húgomtól aki a fürdőben tollászkodik, majd útnak indulok. Felkapva a kerékpárt a hónom alá megyek az iskola felé. Az úton a szokásos elemek harcait látom: bolond sofőrök akik minden egyes patkán össze akarnak szedni egy gyalogost vagy kerékpárost, hisztis fáradt velem vagy nálam kisebb gyereknek titulált lények akik nem akarnak iskolába menni, a borúlt esős égbolt, ami bármelyik percben a nyakamra szakadhat...
Ezekkel a tényezőkkel mit sem törődve haladok a sulim felé. Az egyik négyes zebránál megállok megnézem mennyi az idő és látom, hogy 7:16. Gondolom magamban Ó de király vagyok! A gimnázium előtt elkezdek sétálni, hogy ne érjek be olyan hamar. A nyirkos levegőben van néhány tüsszentésre ingerlő anyag, hát engedek a kísértésnek és tüsszentek. A semmiből megjelenik két idősebb hölgy. A kisebb egy rózsaszín blézert hordott egy fehéres szoknyácskával. A magassabik pedig egy krém színű öltöny szerűséget és fekete nadrágot viselt. Kedvesnek néztek ki, majd felém pillantottak.

-Jó reggelt kívánok! - mondja nekem a kisebbik

-Jó reggelt Önöknek is! - köszönök vissza, hogy ne legyek tiszteletlen.

-Mondja elfogadna egy bibliára alapuló könyvjelzőt? - kérdi a magassabik hölgy és a kisebbik már nyitotta a táskáját, hogy elő vegye a nem régiben említett tárgyat.

-Köszönöm, de nem élek vele! - mondom kedvesen mosolyogva, hirtelen mind a kettő arca eltorzult és a rózsaszín blézeleres hölgy idegesen zárta be a táskáját.

-Oh értem, akkor viszlát! - mondják egyszerre flegmán.

-Viszlát! - pislogok egy sort, majd tovább kacskaringózok a suli szerűségbe. Az iskolába érve a kerékpáromat lelakatolom a szokott helyen, majd mentem is be a fő épületbe.

-Jó reggelt kívánok! - mondja egy kilencedikes

-Jó reggelt! - köszönök neki vissza, majd haladok tovább az egyik mellék épületbe, hogy felvegyem a tananyagot.

A kiállásom miatt és gondolom a korom miatt is, minden fiatalabb és velem egy idősek előre köszöntek nekem én meg csak lestem, hogy mi van ezekkel? Utána  már minden klappolt a reggelben, bár sokan megnéztek engem és néhányan kicsit félve, de határozott elmormogott egy Jó napot kívánokot.