Napjaim rövid storykkal hintve

Egy ebéd a nagyinál

Mint minden unoka imád a nagyinál ebédelni. Hogy miért? Talán azért mert vannak olyan ételek amiket sokkal finomabbra megtud csinálni mint anya. Persze szereti mindenki az édasanya főztjét, de a nagyiét talán jobban. Anyud nem szereti ha majdnem minden nap a nagyidnál eszel (persze ez azokra igaz akiknek a nagyszüleik a közelben laknak. Hál istennek én nem tartozok közéjük.)
Mikor a nagyidnál vagy szinte azonnal leültet az asztalhoz és a nemrég készült ebédből eléd tesz egy hatalmas szószerint hatalmas adaggal, hogy az ő unokája jó húsban legyen. Természetesen amikor befezted szusszansz egyet, hogy valamennyire kezdetét vegye az emésztés. Nos igen ez egészen addig tart ameddig a nagyid elő nem veszi a másik legnagyobb tányérját és a másodjára is leteszi eléd az ebédet. Hiába mondod neki, hogy: Nagyi már tele vagyok!
Ő akkor is teli szedi a tányért, hogy már pedig ezt megeszed! Te mint jól nevelt unoka veszel egy mély levegőt és az ő kedvéért neki leselkedsz a második adagnak. Közben kérdezgeti nagy szeretettel, hogy: Milyen lett? Ugye nem hideg? Esetleg érzed a fűszer változást? És elkezdi sorolni, hogy melyik boltból melyik hozzá valót vette. Természetesen nem akarsz bunkó ezért elbambulva végig hallgatod rövidke szonátáját. Mikor nagy nehezen legyűrted a második felét enyhe rosszalló tekintettel néz rád a nagyid, majd megszólal.

-Nem azért főztem, hogy te ne edd meg! - egy láthatatlan fintorral az arcodon újra és újra neki leselkedsz a még mindig gőzölgő félig megevett második szedésnek... Már szinte a füledből is az étel folyik, de te akkor is megeszed ha két órán keresztül ott ültök egymással szemben. Mikor felpillantasz a fali órára ami majdnem négyet üt felpattanál, hogy haza menj, de ezt a nagyid egy tálca süteménnyel megakadályozza... Elmondasz magadban egy miatyánkot, majd halkan megjegyzed: Van egy csomó leckém holnapra! Erre nagyid is megszólal: akkor csomagolok neked az útra egy-két sütit! (közben a dobozt elkezdi tele pakolni) Láthatatlanul megrázod a fejed, majd egy kisebb gurulási veszéllyel felszenveded magad az asztaltól. Mikor már indulni készülsz a kezedbe nyom egy igazán nagy doboz csomagot ami ebédet és süteményt rejt. Egy öleléssel elvállsz tőle, majd szinte haza gurulsz annyira tele etted magad.
Aztán a kapuban anyud megpillant majd egy nevetséges arccal finoman megjegyzi: Ha így folytatod ruhatárat kell cserélned...