Napjaim rövid storykkal hintve

Így ismerkedtem meg vele

Közel nyolc hónapja vagyok együtt a jelenlegi párommal, a minap megkérdezte tőlem valamelyik vendégem, hogyan ismertem meg. Persze amikor elmondtam neki hogy ez a fiú szó szerint bele pottyant az ölembe nem nagyon akarta elhinni, pedig így van szó szerint. Elmondtam neki hogy október végén az egyik este felmentem a Facebookra hogy körbe nézzek a világhálón, amikor észre vettem hogy néhány fiú bejelölt ismerősnek, rólam tudni kell én olyan vagyok hogy akár több hónapig ignorálni szoktam azt hogy kik jelölnek be. Aztán pont egy jobb kedvemben voltam és úgy voltam vele, hogy egye fene kettővel több vagy kevesebb már nem oszt nem szoroz. Vissza jelöltem azt a néhány embert, utána elmentem vacsorázni. Mikor vissza tértem a telefonom közelébe néhány friss üzenet várt rám, először azt hittem az egyik legjobb barátnőm bombázott tele üzenettel, de nem így volt. Bevallom kissé óckodva nyitottam meg a fiúk üzeneteit, az egyik megköszönte hogy vissza jelöltem és azóta rám sem írt, míg a másik rendesnek tűnt és megkérdezte hogy vagyok. Nem akartam bunkó lenni vele, így vissza írtam neki, néhány perc múlva jött a válasz üzenet. Még erre is válaszoltam, bár már nem annyira szívesen mint az elsőkre. Megkérdezte, hogy van-e valakim jelenleg én meg szórakozásból vissza írtam neki hogy csak egy macska nyújtja nekem a boldogságot, persze egyből levette hogy csak poénnak írtam. Utána persze elmondtam neki hogy januárban lett vége a kapcsolatomnak, ő is elmondta hogy neki is akkor ért véget a kapcsolata. Valahol mélyen reményeket fűztem hozzá, hogy nem szabad, mert akkor még nyugodtan búsulhattam a januári szerelmem után. Mondtam neki hogy nem igazán érzem magam lelkileg úgy hogy én új kapcsolatba foghassak, de valahol titkon reméltem hogy emiatt nem fog egyik pillanatról a másikra lelépni az éterben. Sajnos néha elkellett mennem a telefon közelből, mert este még volt néhány dolgom, ilyen volt a macskák megetetése , fürdés fogmosás, meg egy kicsit próbálkozni a LoL nevezetű játékban. Mikor ismét a telefon közelbe jutottam tele voltam üzenetekkel. Most már azért sokkal nagyobb lelkesedéssel nyitottam meg chatfejeket. Láttam hogy a fiú aki oly kedves volt az saccra 20 perce volt elérhető. Megnéztem az időt este tíz óra múlt pár perccel. Gondoltam vissza írok neki, max ha alszik akkor reggel ha lesz kedve akkor válaszol. Lezártam a telómat és mire letehettem volna az asztalra addigra már vissza is kaphattam a kezembe ugyanis a Messenger hangos csipogása jelezte hogy kapás van. Megnéztem ki írt és amint megláttam, hogy ő azonnal oldottam fel a készüléket. Írtam neki hogy azt hittem elment aludni, írta hogy nem ment csak játékban volt és nem tudott írni, de egész meccs alatt azt várta mikor írok. Megkérdeztem hogy mivel játszott és azt mondta LoL bár nem megy neki annyira jól, felajánlottam, hogy gyakorolhatnánk együtt ha benne van, én elmondom az én tapasztalataimat ő meg az övét. Fiók nevet cseréltünk és akkor jött a gond, én nem szoktam mikrofont használni a játékban. Azt mondta semmi baj felhív messengeren. Mondtam neki hogy nem nagyon szívesen beszélek már telefonon este tíz után, de bele mentem. Nagyon sokat játszottunk majdnem éjfél volt amikor mondtam neki, hogy én mára abba hagyom másnap dolgozok. Ekkor felajánlotta hogy munka előtt találkozhatnánk, elmondtam neki hogy reggel kilenckor kezdek, elmondtam neki azt is hol dolgozok és mondta hogy ő meg a közelében lakik. Hajnali egykor tettük le a telefont. Reggel anyum megkérdezte hogy ki a szerencsés akivel hajnali egykor még beszélgettem és vidáman kuncogtam.  Elmondtam anyumnak hogy tegnap egy játékos csoportból valaki bejelölt és vele beszélgettem, persze a mikulás piros kabátom az arcomhoz képest fehérnek hatott úgy pirongtam, aztán egy gyors köszönés után elhagytam a házat. 

A reggeli találkozó nagyon jól sült el persze egyikünk sem tudta hogyan köszöntsük a másikat, így lett egy fura ölelkezős kézfogós valami. Mondtam neki hogy szeretnék még gyorsan reggelit vadászni a közeli pékségből, amire a zsebébe nyúlt és kivett kettő nutellás kroaszant, majd felém nyújtotta az egyiket, nagyon meglepett hogy azt vette nekem amit én is szerettem volna. Beszélgettünk egy keveset majd mondtam neki hogy nekem lassan munkába kell mennem, kézen fogott és bekísért a munkahelyemre. Mondta hogy délután legalább egy tíz perccel hamarabb szóljak neki, mert elszeretne vinni engem az egyik kávézóba. Nap közben amikor tudtam írtam neki, hogy ne aggódjon még egyik vendégem sem akart elrabolni, persze ezen jót nevettünk, mikor eljött a délután írtam neki fél órával hamarabb hogy lassan végzek. Mikor kiléptem a szalon ajtaján kecses mozdulattal elrugaszkodott a faltól és egy hatalmas mosollyal mellém jött. Megkérdezte hogy milyen volt a napom és hogy készen állok-e rá hogy a város legfinomabb forrócsokijába üthessem az nózimat. Mosollyal az arcomon mentünk a közeli kávézóba, útközben írtam egy üzenetet anyumnak hogy kicsit később megyek haza, találkozóm van valakivel. Este hatóra magasságáig beszélgettünk meg nevettünk, utána sajnos nekem haza kellett térnem.  Mondtam neki hogy a hétvégén már nem tudunk találkozni, de viszont írni annyit fogok hogy még idő rám unna, persze azt mondta rám nem lehet rám unni. Hétfő reggel ahogy a munkám kezdődött ő eljött a szalonhoz és egy ölelés mellett a táskámba csúsztatott vagy három hatalmas péksüteményt, mondtam neki hogy csoda ha egyet megtudok enni nem hogy hármat. Persze őt nem érdekelte a kisebb hisztim, egy arcra puszi után szaladt a melóba.  

Az első találkozásunk óta sok minden történt, rengeteg vitánk volt amit persze értelmes emberi lények módjára megtudtunk beszélni, voltak sírós rohamaim amikor csak úgy elkezdtem neki sírni ő mellettem volt vígasztalt, simogatott és nyugtatott. Lassan három hónapja élünk hivatalosan együtt, vannak napok amikor haza megyek anyumnak besegíteni a minden napos tenni valókba este persze fáradtan szoktunk haza esni, de a közös filmezés vagy a közös nevetés esetleg szitkozódás a játékokon egészen kellemes és családias hangulatot szokott varázsolni, amitől az össze bújós alvás csak még jobb lesz. Ő mellette teljesen másnak érzem magam és vele lenni egy igazi oltalom. Soha nem szerettem valakit ennyire mint őt és érzem hogy ő is nagyon szeret engem. Úgy érzem vele tényleg happy endet írhatok az életem történetében.