Napjaim rövid storykkal hintve

Utazás Budapestre

Péntek este a családdal megbeszéltük, hogy meglátogatjuk a nagyszülőket szombaton és ott is alszunk. Eljött a szombat reggel, szokásos kérdések közé tartozik az is hogy kávé? Mielőtt bárki is bunkónak tartana nálunk ez szokott lezajlani hétvegente: korábban kelek a többieknél, majd lassan összeszedve a gondolataimat surranok át a házon. Majd egy hangos kérdéssel anyumhoz fordulok.

-Kávé? - kérdem csak annyira hangosan, hogy a testvérem agyára menjek.

-Mindig. - feleli anyum félholt stádiumban. Kimegyek a konyhába és lefőzöm a kávékat, majd lassan beviszem anyum kávésbögréjét miközben belekortyoltam (vagyis csak leteszteltem, hogy eléggé édes-e vagy sem😅). A kávézás után kb egy óra kell nekünk, hogy normálisan össze rakjuk magunkat. Utána jön a kapkodás része, meg a hülyeségek kora. Ugyanis tesóm kilép a bejárati ajtón hogy meglesse milyen időszerűtlenségek vannak jelen az atmoszférában. Lábai között besurran 3 macskuszkitekatusz, azok meg elindulnak hárman hét felé... Ha a macska fogó meg volt és az időtlen időjárás meglesése is meg volt, elkezdünk készülődni. Elő kerül egy régi táska, majd a ruhás szekrénybe mélyedve egészen, keresi mindenki a legmegfelelőbb ruhadarabokat. A táska bepakolása után, jön az hogy felkéne venni valami normálisnak mondható göncöt, szóval a kis táska ami már kétszer le lett zárva újra kinyílik és előkotorjuk belőle az egyik rongyot és egy másikat teszünk a helyére. Ezt legalább kétszer eljátszuk, mert hogy: ezt kihíztam, ezt kifogytam, ennek lejt a válla, ebbe nincs nadrágszíjjam... Meg a többi ilyen apróság.

Mindezek után miután minden ruha sikeresen össze lett válogatva, bedobjuk a kocsiba a táskának szentelt kisebb szekrényt. Utána jöhet a többi dolog, maga az emberek. Igaz hogy elmúlt már kettő teljes óra mire a ruhákkal elbajlódtunk, de ez senkit sem érdekel... Már sietteted a családot, hogy menni kéne, mert ebédre várnak és elkell menni ide oda amoda. Az út (persze csak akkor ha sikerül elindulni egyszer) beszélgetésekbe fojtott zene hallgatással telik. Néhány káromkodást hallat a sofőr ülésben ülő leszerelt kamionos anyám, mellette pedig én ülök és csak lesek mint hal a szatyorban, vagy nevetek mint egy kacagó hiéna. A hátsó ülésen pedig egy kisebb nyaralót nyit a testvérem amit a közel egy órás utazás alatta ki is használ.

Mikor a látóhatár szélén megjelenik a Budapesti szemét égető, meg a távolban a Megyeri híd, kisebb sóhajjal nyugtázva, hogy nem vagyunk messze a céltól olvasok el unottan egy nagyobb hirdető táblát. A célig néhány perc csend és egy-egy káromkodás hallatszik anyumtól, majd beszálok én is az ócsárolásba, hátha meghallja a bolondja aki 60-nal megy az autóúton és nincs világítása, majd meglátjuk, hogy egy idős nő vezeti a járgányt aki a 70 és a 600 között lehet. A lakott területre érve a klímát kikapcsolva húzzuk le az ablakokat, hogy az állott levegőt lecseréljük. Kisebb kanyargással meg is érkeztünk a szokásos tíz emeletes beton katlanhoz. Kiszállva az autóból kisebb csont ropogtatás után zsibadt lábakkal át küzdjük magunkat a hatalmas parkoló végéből a másik végébe. De csak azért mert hamarabb nem találsz parkoló helyet🤷🏼‍♀️

A kapuban állva néhány percet ellenőrizzük a kellő cucc mennyiséget és persze ekkor jut eszébe a húgomnak, hogy a telefon töltőt otthon felejtetett. Kisebb nyugtatási szavak után bepötyögte valaki a kapukódot, de rosszul és ezért a kaputelefon az isten tudja hanyadikra csörög fel. Kisebb bénázás után sikeresen bejutunk a hűvösebb lépcsőházba. Az első meredekebb lépcsőt megmászva a lifthez jutunk. Tesóm megnyomja a gombot, hogy jöjjön a lift. Mire ők felszenvedik magukat a lifttel én addig kétszer felmentem a nagyszüleimhez. Az ajtó előtt állva várok a két bolondos kedvű emberkékre, majd egy csengetés után berobbantjuk az ajtót és bemegyünk a nagyszülőkhöz.

Nagyjából ugyan ez a tortúra vonatkozik vissza fele is, csak van hogy rosszabb az egész út mert a testvérem a vadonatúj szerzeményéről dumál és az első székekben dekkolóknak nem igazán jön ez be. Csak annyit tudok momdani, hogy soha ne keljen az én családommal egy hosszabb utazást bevállalnod, mert abba nem csak, hogy szimplán bele őrülsz, de még szabadulni sem fogsz tudni.