Az egyezség l Befejezett ✔️ l

3.fejezet

Péntek este ezután már nem csináltam semmi különöset. Befejeztem a 4 évados sorozatot amit néztem és eldöntöttem, hogy meglátogatom másnap az utcánkban lakó idős nénit, Mrs. Petersont. Mrs. Peterson özvegy és nincs unokája sem, nekem pedig nagyszüleim nincsenek így tulajdonképpen nekem olyan, mint egy nagymama. Rendszeresen látogattam és segítettem neki ha kellett csak az elmúlt két hét elég sűrű volt ezért nem tudtam elmenni hozzá.

Szombaton délután mindenki otthon volt így eltudtam kérni valamelyik kocsit, hogy tudjak venni egy kis gyümölcsöt meg ezt-azt Marie néninek.
Lementem a konyhába ahol anya szorgoskodott.

-Anya, elkérhetem a kocsit? - kérdeztem.

-Minek? - nézett rám kérdőn.

-Vennék néhány dolgot Mrs. Petersonnak és meg nézném az öreglányt. Olyan régen voltam már. - mondtam.

-Persze, vidd csak. Aranyos vagy, hogy foglalkozol ezzel a nénivel. Biztosan szeret téged. - mosolygott rám kedvesen.

-Remélem. - kicsit bátortalanul de visszamosolyogtam. - Fel van akasztva a kulcs? - kérdeztem hirtelen.

-Igen. - és ő is visszafordult a mosogatóhoz.

-Nekünk kell valami a boltból? - kérdeztem még utoljára.

-Nem.

-Akkor szia! - köszöntem és ki léptem az ajtón.

Anyának egy Toyota RAV4-e van. Nekem mindig is az övé tetszett a legjobban és azért, mert ezt a legkönnyebb vezetni és jobban biztonságban is érzem magam attól, hogy magasabban van.
Beültem a kocsiba, bekapcsoltam az Artic Monkeyst, felvettem a hangerőt és a legközelebbi szupermarketbe mentem ami négy utcára volt tőlünk.

Szerettem ide járni, mert minden volt benne és nem is olyan drága.
Leparkoltam a tömött parkolóban, ahol alig találtam egy helyet. Rengetegen voltak. Az embereknek szombat délután jobb dolguk sincs, mint vásárolni.
Ezen bosszankodva bementem a boltba és célszerűen elsőnek a gyümölcsökhöz majd az édességekhez és végül az innivalókhoz mentem.

A pénztárnál kígyózó sor állt amin szintén jól felidegesítettem magam.
Nagy nehezen egy félóra múlva sorra kerültem volna ha csak egy nő nem vásárolja fel az egész boltot és mellé még reklamál is.
Miután a nőszemély kifizette azt amit vett és végre tovább állt én következtem.

-Szia! - köszöntem a pénztárosnak. Próbáltam kedvesen mosolyogni de félóra sorban állás után elég nehezen ment.

-Szia! - köszönt ő is és elkezdte beolvasni a cuccaimat. - Ne haragudj az előző miatt. Vannak ilyen hülyék akik azt hiszik senki nincs rajtuk kívül. - kért bocsánatot. Jól esett.

-Ugyan, semmi baj, nem a te hibád. - ekkor már tényleg őszinte volt a mosolyom.

Kifizettem a dolgaimat majd siettem a parkolóba a kocsihoz. Gyorsan kipakoltam, a bevásárló kocsit visszatoltam a helyére és elindultam Marie nénihez.
Amint oda értem a házához kivettem a szatyrot amiben voltak a frissen vett élelmiszerek majd becsengettem.
Várnom kellett egy kicsit de nem soká megjelent az ajtóban a fogadott nagyim.

-Ó, szervusz Drágám! - köszönt boldogan és kitárta a karjait jelezve, hogy öleljem meg.

-Szia, Marie néni! - azonnal átöleltem.

-Mit hoztál már megint? - kérdezte miután elengedtük egymást és beljebb mentünk a házba.

-Csak néhány apróságot. - legyintettem és leültem a kanapéra.

-Annyiszor mondtam, ne azért gyere, hogy vásárolj be nekem hanem csak hogy kitudjam élni valakin a nagymama ösztöneimet. - az öreglánynak van humora az biztos. Ő pedig leült velem szembe a fotelba.

-Értem, szóval téged kizárólag az önös érdekeid hajtanak. - bólogattam ironikusan.

-Csak is. - mosolygott. -Ugyan már, tudod, hogy úgy szeretlek mintha az igazi unokám lennél. - mondta komolyabb hangon.

-Tudom. - én is nagyon szerettem, mert a nagymama kép mellett egy nagyon jó barátnő is volt. Sok tapasztalata miatt máshogy látta a világot ezzel sokat segítve nekem és a tini problémáimnak. Rengeteget beszélgetünk. Soha nem mondja meg, mit csináljak vagy hogyan oldjam meg a gondjaimat hanem tanácsot ad és azt vagy megfogadom vagy nem. Többnyire megfogadom őket és sikeres is vagyok velünk. Pont ez volt a jó, hogy csak terelni próbál és nem vezetni. Ezekért szeretem én annyira.

-Miért csak most jöttél, vártalak múlt héten is? - kérdezte enyhén számon kérően és szomorúan.

-Bocsáss meg! Csak nagyon fontos meccs volt és a lányok elég szétszortak voltak így minden szabadidőnkben edzettünk. Jövő hét szombaton is meccs lesz de ez tényleg a legfontosabb. Jönnek majd minden egyetemről, hogy megnézzék a fiúkat és persze minket is. Elég sok múlik rajta. - magyaráztam.

-Sam, drágám, neked még két éved van eldönteni hova menj. - nyugtatott.

-Tudom de jobb ha már most megjegyzik a nevem és amúgy is szerintem maradok itt, a UCLA is nagyon jó egyetem.

-Mindegy, hagyjuk az ugrabugra sportodat és tovább tanulást. Mesélj! Hogy hívják? Látom, nagyon tetszik. - kérdezte mosolyogva. Tágra nyílt szemekkel néztem rá. Fogalmam sem volt, kire gondol.

-Kit, hogy hívnak? - kérdeztem vissza ráncolt homlokkal.

-Hát a fiút aki miatt ragyogsz.

-Marie néni, tudod ki tetszik nekem. - továbbra sem értettem.

-Igen, de nem Justin miatt vagy ilyen. Ő soha nem váltotta ki ezt belőled. - nézett végig rajtam.

-Nem értem, kire gondolsz. - ráztam meg a fejem.

-Ajh, találkoztál manapság valakivel akin rengeteget gondolkoztál? - kérdezte háborogva. Erre én is gondolkodóba estem és eszembe jutott Daniel. Tegnap este rengeteget gondolkoztam azon, hogy miért drogozik és részegedik le de aztán rájöttem, hogy semmi közöm hozzá.

-Igen. - válaszoltam végül.

-Na, és? Ki az? - lendült azonnal izgalomba.

-Danielnek hívják de nem azért gondoltam rá sokat, mert teszik vagy szerelmes vagyok belé hanem, mert drogozik és iszik plusz anyáék befektetőjének a fia. - taglaltam.

-Hogyan találkoztatok? - kérdezte nem múló izgatottsággal.

-Vigyáznom kellett a húgára. Aztán haza esett hajnalban matt részegen. Majd másnap azaz tegnap kiderült, hogy egy gimibe járunk csak ő egyel felettem. Délután pedig amikor jöttem volna haza a kocsim nem indult ezért elindultam gyalog de követtek és akkor megláttam és mivel csak ő volt a közelben tőle kértem segítséget. Azt mondta, hogy haza hoz de akkor kiderült, hogy kábítószerért volt azon a helyen ami elméletileg nem neki kell. Persze én ezt nem hiszem el de végül csak haza hozott és most titokban kellene tartanom ezt mindet amit elmondtam vagy legalább is a kábítószeres részt. - meséltem el tömören az elmúlt két napot.

-Én megtartom a titkotokat. - mosolygott szüntelen.

-Ez nem a MI titkunk hanem....az ő titka csak én is tudok róla. - húztam ki magam.

-Hívd aminek akarod Aranyom de látom rajtad, hogy tetszik. - Marie néni és köztem egy baj volt: az hogy mindkettőnknek kos a horoszkópja. Mindketten akaratosak vagyunk és csak a saját igazunk létezik.

-Nem tetszik. - jelentettem ki.

-Hogy néz ki? - kérdezte mit sem törődve azzal amit mondtam az imént. Megadóan sóhajtottam.

-Magas, szőke, kék szemű, izmos de nem azaz izomagyú bunkónak kinézően izmos hanem a jól kinézően izmos, markáns arcvonások, erős arcél és finom de férfias parfüm illata van, laza de elegáns stílusa van – erre nekem is mosolyognom kellett, mert tényleg jól néz ki. Nincs ezen mit tagadni. - És eres a kézfeje. - zártam le a személyleírást.

-Hát Sam, ha a függőségei nem lennének, tökéletes lenne. - valójában én is így gondoltam. - Van ízlésed, az biztos. - bólogatott elismerően.

-Mondtam, hogy nem tetszik. - bizonygattam tovább.

-Akkor miért pirultál ki? - kérdezte mire én teljesen zavarba jöttem és még pirosabb lettem.

-És te hogy vagy? - kérdeztem miután az arc színem a normális lett.

-Fáj ez a rohadt derekam meg a nyakam. - csóválta meg a fejét mérgesen.

-Elmenjek venni valamit a gyógyszertárból? Valami krémet vagy gyógyszert? - kérdeztem azonnal.

-Van már itthon minden de egyik se hat semmit. - húzta el a száját.

-De kérlek szólj ha bármiben tudok segíteni. - kértem bár úgyis tudtam, hogy ahhoz túl nagy a büszkesége.

-Persze, szólok. - forgatta meg a szemét, mint egy gyerek.

-De komolyan. - erősködtem tovább.

-Tudod nagyon jól, hogy nem fogok szólni.

-Akkor jövök minden nap és kérdezgetlek, hogy mit hozzak. - úgy szerettem volna róla egy kicsit gondoskodni.

-Kár volt elmondanom, mi bajom van. - mondta halkan inkább magának, mint nekem. Úgy gondoltam hagyjuk ezt a témát.

-Járnak ide még a barátnőid? - kérdeztem.

-Azok a pletykás vén nyanyák? - kérdezte. Kuncogva bólogattam. - Járnak.

-Ha nem szereted őket akkor miért hívod meg mindegyiket? - kérdeztem még mindig nevetve.

-Szerinted honnan tudnám meg a legzaftosabb pletykákat? Egy kis tea meg egy kis keksz és már csiripelnek is. - magyarázta.

-Előző életedben véletlenül nem FBI ügynök voltál? - kérdeztem.

-Bármi meg lehet. - mosolygott.

Kedélyes beszélgetésünk után hirtelen felindulásból sütöttünk palacsintát amit frissen és melegen meg is ettünk. Aztán együtt megnéztük Marie néni kedvenc sorozatának az új részét és én csak este hétkor mentem haza.
Beálltam a garázsba és a garázsból nyíló ajtón bementem.

-Megjöttem! - kiáltottam miközben lerúgtam magamról a cipőt. Nem kaptam választ sehonnan viszont a nappaliban égett a villany és ment a tévé.
Bentebb mentem és egy nem minden napi látvány tárult a szemem elé.
Anya és apa meredten néztek egy sorozatnak tűnő műsort miközben popcort tömtek. Észre sem vettek.

-Hahó! Észrevett valaki? - kérdeztem mire végre rám néztek.

-Szia Kincsem! Bocsi csak találtunk egy nagyon jó sorozatot és észre sem vettünk. - magyarázta anya.

-És mit néztek? - kérdeztem és leültem melléjük.

-Maffiózók. Tök jó. - mondta apa.

-Ennek még a neve maffiás. - mondtam unottan és megforgattam a szemem.

-Igen. - apa imádta a maffiózós filmeket vagy sorozatokat. Többnyire az összeset látta.

-Akkor ha nem haragszotok, én felmegyek. - álltam fel és indultam a lépcső felé.

-Nem vacsorázol? - kérdezte anya.

-Már ettem Mrs. Petersonnál. - válaszoltam fentről.

Bementem a szobámba és gondoltam áthívom holnapra Lizt. Úgyhogy már hívtam is. Hat csöngés után fel is vette. Furcsállottam, hogy ilyen későn veszi fel.

-Szia Sam! - köszönt vidáman.

-Szia! Csak azért hívtalak, hogy átjössz holnap?

-Persze! Egyre ott leszek. - mondta választási lehetőséget sem adva.

-Rendben. Várlak. De hol vagy, olyan fura a hangod. - kérdeztem.

-Holnap mindent elmondok. - hallottam rajta, hogy mosolyog. Csak abban bíztam, hogy nem csinált semmi hülyeséget.

-Oké. Na pá! - köszöntem.

-Pá!

Beszélgetésünk után átfáradtam a fürdőszobába az egyik Harry Potter könyvel amit már százszor kiolvastam de százegyedgyére is nagyon jó. Engedtem egy kád meleg vizet amit tele nyomtam minden féle habfürdővel, bele szórtam rengeteg fürdősót és dobtam bele egy fördőbombát is, bekapcsoltam egy relaxációs zenét és elmerültem a habokban. Kezembe vettem a könyvet és egyből elmerültem nem csak a vízben hanem a történetben is. Teljesen beszippantott.
A víz folyamatosan hűlt de én mindig engedtem utána meleget így közel két órán át áztattam magam. Mire kiszálltam az ujjaim és a lábujjaim is kiáztak és teljesen elmazsolásodtak.
Törölközőbe csavarva visszamentem a szobámba, felvettem a pizsimet és bekapcsoltam az Örült, dilis szerelem című filmet amit nagyon szerettem.

A filmet pedig éppen végig tudtam nézni, mert a szemem majd' leragadt. Kikapcsoltam a tv-t és egyből elaludtam. Rögtön álmot is készített az agyam.
Azt álmodtam, hogy az iskolában vagyok a folyosón és mindenki ÉLJEN -ez de nen tudtam miért és akkor szembe jött velem Liz és Daniel. Úgy néztek ki mintha egy pár lennének. Aztán megálltak előttem és a képembe röhögtek majd megcsókolták egymást én pedig sírva fakadtam. Hirtelen váltás következett ezután, mert Marie néninél voltam. Elmondtam neki mi történt és azt mondta, hogy csak magamra vessek, mert nem voltam elég gyors és rá termett.
Ennél a pontnál arra keltem fel, hogy szomjas vagyok. Így hát felkeltem és lebotorkáltam a sötét konyhába. Engedtem egy pohár vizet és végig az álmomon töprengtem.
Miután végeztem felmentem, újra bekuckóztam és elaludtam ekkor már álom nélkül.