Reggel a hasamon fekve keltem, de nem Danny felé nézve. Ő ugyanúgy nekem háttal az oldalán aludt.
Ahogy kinyitottam a szemem éreztem, hogy meg van püffedve a sok sírástól. Rosszul is éreztem magam, fáradt voltam és egy megmagyarázhatatlan érzés volt rajtam.Kimásztam az ágyból és az éjjeli szekrényről fel véve a telefonomat halkan kimentem az erkélyre, aminek az ajtaját visszacsuktam magam után.
Leültem a székre és a névjegyek között kerestem Derek számát. Mikor megtaláltam hívást indítottam. Végül is már nem volt olyan korán.
Még a múltkor írtam bele a telefonomba az ő és a Tom számát aztán ők is elmentették az enyémet. Jó az, ha megvannak egymásnak a számaink.-Szia! - köszönt bele.
-Szia! - Nem is tudom, igazából, miért hívtam fel. - Felkeltettelek?
-Dehogy. Már úton vagyunk.
-Komolyan? - hitetlenkedtem.
-Ja, Sarahval hamar ébredtünk, úgyhogy elindultunk - mondta.
-Wow, én most keltem Danny pedig úgy alszik, mint akit fejbe lőttek. Mi még nem hiszem, hogy most fogunk indulni - válaszoltam.
-És amúgy mizu? - kérdezte.
-Semmi, csak... - akadtam meg. - Igazából fogalmam sincs, miért hívtalak fel.
-Semmi baj - nevetett fel. - Majd jelezzetek, ha indultok.
-Úgy lesz - biztosítottam majd letettük a telefont. Aztán gondoltam, felhívom Tomot is.
-Szia, Sam! - szólt bele.
-Helló! Igaz, téged se keltettelek fel?
-Nem.
-Akkor jó, nem megyünk le reggelizni? - kérdeztem hirtelen.
-De, menjünk, amúgy is érdeklődnék a tegnap történtek iránt - válaszolta.
-Oké, akkor lent találkozunk - mondtam és letettem. Tommal nagyon hirtelen lettünk nagyon jóban. Egyértelműen az a hajnal tett minket barátokká, amikor az idegösszeroppanás szélén állva, zokogva felhívtam Danny telefonjáról. És ő lélek szakadva sietett a segítségünkre. Azt hiszem, soha nem lehetek majd neki elég hálás ezért. És azért sem, hogy tényleg egy őrangyal ként figyeli Dannyt, akkor is, amikor én nem tudom.
Nagyon halkan visszamentem a szobába, magamhoz vettem a fekete cica nadrágomat és egy hosszabb, bővebb pólót és a fürdőszobában átöltöztem. Megmostam az arcomat és a fogamat aztán pedig gyorsan megfésülködtem. A fürdőszobából kilépve bele dugtam a flipflopomba a lábam és indulni akartam.
Visszanéztem az édesdeden alvó barátomra. A barátom egyáltalán? Valódi kapcsolatban vagyunk? Szeret igazából?
Fogalmam sincs.És tessék, itt van, amitől féltem. Túl tökéletes volt minden ebben az elmúlt egy hétben. Az volt a vihar előtti csend és most kegyetlenül csapott le, nem is egy vihar, hanem egy szökőár.
Enyhén megráztam a fejem a gondolataim miatt majd lábujjhegyen kiosontam a szobából, hogy ne keltsem fel.
A lifttel lementem a földszintre, onnan pedig az étkező részbe sétáltam, ahol már az egyik asztalnál Tom várt. Letettem az asztara a telefonom majd leültem vele szembe.
-Jó reggelt! - köszöntem neki még egyszer.
-Neked is - kortyolt bele a teájába. - Elég szarul nézel ki. - Egyből kiszúrta a feldagadt és karikás szemem és a nyúzott arcom.
-Úgy is érzem magam. - A kinézetem tényleg jellemezte a hangulatomat.
-Mi történt miután elmentetek?
ESTÁS LEYENDO
Az egyezség l Befejezett ✔️ l
Novela Juvenil"-Nem válaszoltál a kérdésemre - suttogta a számra mélyen búgó hangjával. Ez a mondat kissé kirángatott a már jól ismert rózsaszín ködből. [...] A levegőt szaporán vettem résnyire elnyílt ajkaimon majd összeszedtem minden értelmes és még életképes a...