Az egyezség l Befejezett ✔️ l

21.fejezet

Mára voltunk hivatalosak Tom szüleinek a házassági évfordulójára. Ez tényleg egy olyan dolog volt, amire hivatalosak voltunk.

Nap közben megtudtam, hogy este hatra kell mennünk.
Tom azt mondta, hogy nem kell kisestélyiben menni, de azt nem említette, hogy Kalifornia szinte összes befolyásos üzletembere, ipar mágnása és újgazdaga ott lesz. És Kalifornia azért nem olyan kicsi.

Nyilván nem akartam bemelegítőben megjelenni, de azért mégsem egy ilyen kaliberű partira számítottam.
Na mindegy. Szóval fél négykor elkezdtem készülődni. Lezuhanyoztam, hajat mostam, hajat szárítottam aztán egyszerűen kivasaltam. Mivel rövid a hajam nem sok mindent tudok kezdeni vele, úgyhogy csak kivasaltam.
Fogat mostam és elkezdtem a sminkemet. Egy viszonylag egyszerű szemet hangsúlyozót készítettem. Ezért a számra nem is tettem valami kirívót.
Ezután következett a ruha. Az első gondolatom egy rombusz mintás fekete-fehér testre simuló egybe ruha volt. Szerintem nem volt rossz választás, mert kellően elegánsnak véltem és illik is hozzám. Egy baj van vele. A cipzárja. Nem lehet egyedül felhúzni. Sokszor próbáltam már, de nem tudom magamat annyira kitekerni, hogy sikerüljön.
Emiatt felhúztam ameddig tudtam majd cipő után néztem a gardróbom aljában.
A választásom a fekete magassarkúmra esett, ami volt rajtam az ominózus vacsorán is.

Időben voltam, mert néhány perc múlva ötöt ütött az óra és már csak a ruhámat kellett valahogy felhúzni.
Éppen a kistáskámba pakoltam, mikor kopogtak az ajtómon.

-Gyere! - kiabáltam.

-Sam, segítened kell - lépett be a szobámba Danny lógó nyakkendővel a nyakában. Már fel volt öltözve csak a kendő és a cipője hiányzott. Egy fehér ing és fekete öltönynadrág volt rajta plusz a szemüvege, ami még elegánsabbá tette a megjelenését. Kiegészítőnek pedig a karján egy márkás és igen drága óra díszelgett. A suliba járó lányok valószínűleg kiváltságosnak gondolhatnak, amiért már többször is láthattam elegáns ruhában.
Biztos sokan ismerik Pinterestről vagy innen-onnan az old money stílust, na Danny pont úgy néz ki öltönyben, mintha egy Pinterest fiú lenne. Nagyon durva, olyan, mintha most lépett volna ki a telefonból.

-Neked is - mondtam.

-Mit?

-A cipzárt kell felhúzni.

-Oké, de aztán megkötöd a nyakkendőmet - bólintott aprót.

-Megpróbálom de nem tudok nyakkendőt kötni - fordítottam neki hátat.
Közelebb lépett majd a hátam közepénél lévő cipzárhoz nyúlt. Lassan felhúzta ügyelve arra, hogy az ujjai hozzá érjenek a bőrömhöz. A szívem szaporábban kezdett verni és gyorsabban vettem a levegőt. Miután végzett két kezével végig simított az oldalamon és a csípőmön. A tettére felszaladt a szemöldököm és kicsit oldalra biccentettem a fejem. Tuti, hogy elpirultam, de mosolyt erőltettem az arcomra és megfordultam.
Danny kajánul vigyorogva észlelte, hogy mit váltott ki belőlem a kis akciója.

-Megkötöd akkor a nyakkendőmet? - kérdezte pimaszul.

-Keresek valami tutorial videót és megoldom - mondtam és a tabletemen böngésztem a millió meg egy videó között, ami nyakkendő kötést taglalja.
Végül kiválasztottam az egyiket, belenéztem, és jónak találtam. Letettem a készüléket az asztalra és Danny elé álltam majd elkezdtem követni a videó utasításait. Egyébként a kendő hasonló mintás volt, mint a ruhám. Véletlenül, de összeöltöztünk.

Belenézve sokkal könnyebbnek tűnt, de mikor már tizedjére kezdtem újra kötni kezdtem ideges lenni. Tizenegyedjére majdnem jó volt, de a csomó nem tetszett ezért kibontottam. Nem kellett volna, mert nem sikerült még egy olyat sem megkötni. Sokkal gyorsabban csinálta a videóban, mint követni tudtam volna.