Reggel szorosan ölelő karok között ébredtem egy olyan szobában, ahol mindennek Danny illata volt. Megint hátulról ölelt át és édesen a nyakhajlatomba szuszogott. Egyébként tényleg nem horkol csak a világ legaranyosabb módján bújik hozzám és szuszog a nyakamba.
Egy hete minden reggel erre ébredek és nem tudok betelni vele. Soha nem voltam még ilyen boldog, mint most.
Egy hét telt el a medencés csókunk óta, ami gyökeresen megváltoztatott mindent. A külső szemlélőknek ugyan nem változott semmi viszont itthon, kettőnk között minden. Egy párként viselkedünk a négy fal között is és ezt annyira szeretem.Danny annyira cuki, állandóan mellettem van, simogat, puszilgat, ölelget és folyton a kedvemben jár.
Egy hete ürügyeket keresünk arra, hogy együtt aludjunk. Volt olyan, hogy elbúcsúzás után tíz perccel visszamentem a szobájába azzal, hogy nem tudok aludni pedig mindketten tudtuk, hogy ennyi idő alatt elaludni sem lehet. De a legnépszerűbb, hogy Danny rémálmai miatt kell együtt aludnunk. Állítja, hogy mellettem nem gyötrik a rettentő képek, ami megmelengeti a szívemet.
Olyan is megesik, hogy filmezés után itt ragadok.
Tegnap este például bepótoltatta velem a fizikát és leszívott aggyal itt maradtam nála.Leszállt a rózsaszín köd és fülig szerelmes vagyok Dannybe.
Igaz, tényleges beszélgetés nem esett a kapcsolatunkról, de pillanatnyilag minden annyira tökéletes, hogy nem akarom elrontani semmilyen beszéddel.
Méghozzá annyira tökéletes minden, hogy attól tartok, nem fog sokáig tartani. Minden bokorban a bajt keresem és félek, hogy bármelyik pillanatban vége szakadhat mindennek.Danny egy nagy sóhaj után egy puszit nyomott a nyakamba ezzel jelezve, hogy felkelt. A tettére megint kirázott a hideg.
-Jó reggelt! - néztem rá a vállam felett, mert nem mozdult az alvó pózából.
-Neked is – morogta csukott szemmel. - Milyen nap van ma?
-Szerda. Vagy csütörtök. Csütörtök - mondtam mosolyogva. Letörölhetetlen a fejemről a vigyor manapság. A külső szemlélők talán annyit észlelhetnek, hogy sokkal boldogabbak vagyunk. Legalább is én biztos.
-Ma tényleg nem megyünk iskolába - jelentette be. Minden reggel eljátszuk. Danny morog, hogy nem megy iskolába én pedig rábeszélem, hogy de. Pedig én se jókedvemből járok be.
-De megyünk - bólogattam.
-Nem. Ma nem veszel rá - nyitotta ki végre a szemeit és álmosan nézett velük.
-Ma is ráveszlek - mosolyogtam még mindig.
-Ördögi nőszemély - mondta és felém hajolva meg akart csókolni, de én a szám elé tettem a kezem. -Mi bajod van? - kérdezte értetlenül.
-Nem mostam még fogat - magyaráztam meg. Erre csak megforgatta csodás szemeit és elhúzta a szám elől a tenyerem majd úgy megcsókolt, hogy beleszédültem.
-Leszarom - kommentálta az előbbi kifogásomat miután elváltunk.
-Igénybe veszem a fürdődet - ültem fel a kényelmes ágyban.
-Csak akkor, ha én is veled tartok - válaszolt a hátán fekve félig betakarva így látni engedte tökéletes testét, ugyanis egy szál alsóban hajlandó csak aludni.
-Pihenj még - másztam ki az ágyból és a fürdőszobájába indultam. Igen, ebből már bárki rájöhet, hogy nem történt köztünk semmi olyan.
-Az előbb még sürgősen iskolába akartál rángatni most meg azt mondod, hogy pihenjek? Hogy van ez? - kiabált utánam, de mire befejezte rá csuktam az ajtót.
Gyorsan letusoltam majd felvettem az itt hagyott bugyim és pólóm aztán pedig fogat mostam és előre elpirulva mentem ki a fürdőszobából. Néhány holmim egyébként át vándorolt a saját fürdőmből és szobámból ide.
YOU ARE READING
Az egyezség l Befejezett ✔️ l
Teen Fiction"-Nem válaszoltál a kérdésemre - suttogta a számra mélyen búgó hangjával. Ez a mondat kissé kirángatott a már jól ismert rózsaszín ködből. [...] A levegőt szaporán vettem résnyire elnyílt ajkaimon majd összeszedtem minden értelmes és még életképes a...