Az egyezség l Befejezett ✔️ l

18.fejezet

Reggel mikor kinyitottam a szemem verő fényes napsütés fogadott. A hatalmas erkély ablakon csak úgy áradt a napfény. A fejembe azonnal belehasított a fájdalom ezért gyorsan vissza is hunytam. Azt hittem szétszakad.
A hátamra fordulva megdörzsöltem a szemem majd újra kinyitottam. Még mindig fájt, de már a hányinger is társult hozzá.

Amint kicsit magamhoz tértem észrevettem, hogy a takaró alatt nincsen rajtam nadrág. Gyorsan felhúztam a takarót és azon kívül, hogy tényleg nem volt nadrágom egy teljesen idegen férfi póló volt rajtam, ami sem Alexé sem apáé nem lehetett.

Nagyon megijedtem. Rémlett, hogy haza jöttünk, de nagyon rosszul voltam. Az is meg volt, hogy itthon is hánytam. Az már csak derengett, hogy lezuhanyoztam, és az, hogy csókolóztam már olyan volt, mintha álmodtam volna.

Magam mellé kaptam a fejem, ahol nekem háttal feküdt valaki póló nélkül.
Felismertem a széles válláról és a szőke tincseiről. Ekkor jutott el az agyamig, hogy Danny szobájában, az ő ágyában és valószínűleg az ő felsőjében vagyok.
Na, ettől még jobban bepánikoltam. Csak azért imádkoztam, hogy ne teljesüljön be a félelmem.

Istenem, tudtam, hogy nem kéne sehova menni. Nézhettem volna nyugodtan az Outer Banks-et és most nem kéne ilyen dolgokon aggódnom.

Fentebb ültem és nagy lendülettel le akartam nyúlni a telefonomért a földre, de helyette csak a hányás kúszott fel a torkomon. Azonnal a tál után kaptam és kiürítettem a gyomrom tartalmát. Bár fogalmam sincs mi volt benne, mert nem ettem.

Miközben hánytam a hajamat hátra fogták hátulról. Ahogy végeztem a tálat letettem a földre és undorodva, borzasztó szájízzel dőltem vissza az ágyra. Velem szemben Danny ült egy szál alsóban. Elég zavarba ejtő volt és ekkor már biztos voltam benne, hogy lefeküdtünk. Igaz, nem emlékeztem rá, de biztos voltam benne.

-Nem feküdtünk le - szólt Danny a reggeli rekedtes hangján a gondolataimban olvasva.

-Mi? - döbbentem le.

-Nem történt semmi köztünk, bár nem lettél volna ellene. De mivel én rendes, nőket tisztelő ember vagyok nem használok ki kiszolgáltatott lányokat - mondta én pedig meg könnyebbülten felsóhajtottam.

-Akkor miért vagyok a te pólódban? És miért vagyunk a te szobádban és miért vagy majdnem pucér? - tettem fel a kérdéseimet.

-Nem szeretek ruhában aludni. Azért van rajtad az én pólóm, mert adtam egyet este. És azért vagyunk az én szobámban, mert nagyon szarul voltál és nem hagyhattalak megfulladni a saját hányásodban - idézett engem. Megforgattam a szemem- nem volt jó ötlet, mert megint belehasított a fájdalom a fejembe- és nyújtóztam egyet.

-Sokat hánytam? - kérdeztem.

-A tizedik alkalom után már nem számoltam. Fogalmam sincs mit hánytál, de már majdnem hívtam a mentőket - magyarázta.

-És nagyon gáz voltam?

-Leütötted a csajt, aki még az elején érdeklődést mutatott irántam aztán meg akartad tépni, de végül Tom elhúzott onnan. És majdnem tele hánytad a kocsimat - tájékoztatott. Egyáltalán nem rémlett, hogy bárkivel is verekedtem volna.

-Úristen - szörnyülködtem - Soha többet nem iszok.

-Ne ígérj olyat, amit nem fogsz megtartani.

-Ezt megtartom. Megyek letusolok meg hajat is mosok aztán beveszek egy rakat aszpirint és indulhat a nap - vázoltam a tervemet.

-Jó, addig csinálok valami reggelit. Mit kérsz? - kérdezte miközben felállt az ágyról és a gardróbban kezdett kutatni. Kivett egy szürke melegítő alsót egy atlétát. És ő magyaráz nekem, hogy ne hordjak atétákat.