Az egyezség l Befejezett ✔️ l

25.fejezet

Péntek reggel együtt indultunk suliba Dannyvel, de mondta, hogy nem fog tudni haza is vinni. Ez egyébként elég magától értetődő volt, de mindegy. Meg kell oldanom a haza jutásomat.
Még reggel megnéztem a busz menetrendet. Természetesen akkor nem indul busz a suli előtti megállóból, amikor nekem kéne. Gyalog még messzebb van Dannyék háza, mint a miénk, úgyhogy ezt is kizártam. Így maradt Hunter.

Az osztályteremben ülve fel is vetettem a dolgot.

-Figyelj csak, haza tudnál vinni órák után? - kérdeztem a mellettem üllő fiút.

-Felhők gyülekeztek felétek? - kérdezett vissza.

-Nem, csak Dannynek délben találkozója lesz ezért nem tudunk együtt menni. Busz nem megy akkor és gyalog egy óra lenne - mondtam el neki az okokat.

-Most szerződik le a drog dillerekkel? - kérdezgetett tovább egyáltalán nem kedvesen.

-Most miért vagy ilyen? - húztam össze a szemöldökömet értetlenül.

-Milyen?

-Ilyen bunkó, barátságtalan és epés - soroltam.

-Oké, bocs. Szarul aludtam - hunyta le a szemét. - Persze, haza viszlek.

-Mi van veled? Olyan fura vagy és nem tudom, miért - kérdeztem aggódóan. Láttam rajta, hogy visszanyelte a választ csak fogalmam sincs, miért.

-Semmi. Nem alszok jól mostanában és fáradt vagyok. - A fáradság soha nem fáradtság. Mindig ez a kifogás egy fáradságtól sokkal aggasztóbb és komolyabb dologra. Viszont fingom nincs, hogyan szedjem ki belőle az igazat.

-Oké, akkor majd, ha szeretnéd, elmondod. Amikor már megbízol bennem annyira, hogy megossz velem komolyabb dolgokat is - bólintottam kissé sértetten. A célom a bűntudat keltés volt, az mindig tuti.

-Bízok benned, Sam - mondta őszintének tűnően.

-Nem vagyok hülye, Hunter, látom, hogy valami nem oké. És ha bízol bennem nem értem, miért nem mondod el - válaszoltam.

-El fogom mondani, de nem itt és nem most - mondta elcsigázottan.

-Oké - hagytam rá a dolgot.

Órák után, olyan egy óra körül a parkolóba tartottam Hunterrel és AJ-el. A kocsinál AJ lovagiasan átadta az anyósülést nekem ő pedig be ült hátra.

-Akkor hova kell mennünk? - kérdezte Hunter miközben beindította a kocsit.

-Dannyék házához - mondtam és a biztonságövhöz nyúltam.

A húsz perces úton AJ csacsogása töltötte be a teret, hozzám beszélt azt hiszem egy videó játékról, de semmit nem értettem belőle. Hunter csendbe burkolózott és teljesen az útra koncentrált, ami amúgy nem baj csak fura. Nem szokott ilyen csendben lenni. Tényleg aggódom érte.
Ahogy Hunter ráfordult a hatalmas bejáróra AJ a két ülés között előre hajolt és a szélvédőn keresztül nézte a szintén hatalmas világos vakolatú házat.

-Azt a kurva! - Ennyit tudott hozzá fűzni a látványhoz. - Te ebben laksz?

-Aha - bólintottam egy kicsit.

-Muszáj belülről is megnéznünk - mondta és kipattant az autóból.

-Bemehetünk egyáltalán? - kérdezte Hunter éllel a hangjában, amitől kirázott a hideg. Csak nem azt hiszi, hogy már nem elég jók hozzám?

-Hogyne jöhetnétek? - vontam össze a szemöldökömet fájdalmasan. Hunter válasz nélkül kiszállt az autóból a kisajtóban várakozó AJ mellé lépett. Nem értve a dolgokat én is kiszálltam és a kulcsom keresése közben hozzájuk sétáltam.