Másnap reggel negyed nyolckor úgy keltem, mint a mosott szar. A szemeim alatt palacsinta méretű lila karikák voltak, hulla fáradt voltam és még büdös is.
Ki másztam az ágyból és átbaktattam a fürdőszobába. Beálltam a zuhanykabinba és csak folyattam magamra a meleg vizet. Tíz perc után észbe kaptam, hogy nem ártana sietni, mert így is késésben vagyok.
Ezután hamar végeztem ezért visszacammogtam a szobámba, hogy felöltözzek és sminkeljek.Hét óra ötven perckor szaladtam valamilyen vállalható fejjel a táskámmal le a földszintre ahol anyáék békésen reggeliztek.
-Jó reggelt! - köszöntek egyszerre.
-Nektek is. - mondtam és közben magamra erőszakoltam a cipőmet.
-Nem reggelizel velünk? - kérdezte anya miközben gyorsan oda szaladtam mellé és felkaptam a kávés csészéjét és megittam a fél bögre kávét, ami benne volt.
-Anya, így is teljesen késésben vagyok, mert tizenöt perc még elérek a suliba, szóval nem. Bocs. - válaszoltam miután visszatettem az asztalra a csészét. Felkaptam a dzsekimet és a kulcsokat. - Szép napot! - köszöntem az ajtóból. Meg se vártam a viszonzást hanem mentem a kocsihoz.
Beültem, az anyósülésre dobtam a dolgaimat és már indultam is.
A suli és a házunk közötti úton legalább öt lámpa van. Hát mind az öt lámpának pont akkor kellet pirosnak lennie amikor én álltam alattuk.
Nyolc óra tíz perckor értem be a parkolóba. Leparkoltam és sovány disznó vágtában futottam a suliba.
Rohanás közben meglestem a telefonom és csak akkor vettem észre, hogy Lizi vagy száz üzenetet küldött.
Éppen azokat futottam végig a szememmel amikor neki mentem valakinek. Magas lehetett, mert a mellkasának ütköztem. Ő is sietett, hiszen majdnem hátra estem és a táskámat is elejtettem. Egyből lehajoltam, hogy visszavegyem ezért fel sem nézve kezdtem szabadkozni.
-Bocsánat, ne haragudj! Csak nagyon sietek.... - és ekkor néztem fel. Daniel Keller volt az. Az az a tegnapi részeg srác. Igaz este kicsit rosszabbúl festett. De másnap reggelre egész helyes lett.
-Te vagy aki este nálunk volt, nem? - kérdezte összehúzott szemöldökkel.
-De, én vagyok. - mosolyogtam kínosan. Nem gondoltam volna, hogy emlékezni fog rám.
-Szeretném meg köszönni, hogy segítettél. - látszólag ő is kínosan érezte magát.
-Szívesen. Csak nem hagyhattalak volna megfulladni a saját hányásodban. - továbbra is nagyon kínos volt.
-Jövök neked egyel. - mondta.
-Bizony ám! - vágtam rá.
-De ha megmondanád, merre van a matek terem az nagyon jól jönne.
-Elmész egyenesen majd fel a lépcsőn és a második ajtó jobbra. - igazítottam el. - De nekem most már tényleg rohannom kell, mert az igazgatóhelyettessel van irodalom órám.
-Rendben de találkozunk még? - kérdezte.
-Gondolom mivel egy iskolába járunk. - néztem rá értetlenül.
-Oké. Szia!
-Szia! - köszöntem én is és mindketten az ellenkező irányba indultunk.
Fél perc alatt elértem a teremig. Az ajtóban vettem egy mély levegőt és két kopogás után benyitottam.
-Jó reggelt! - köszöntem. - Bocs, a késésért!
-Bocsánat! - javított ki Gomez tanárnő. Tudtam, hogy kijavított de muszáj voltam oldani a hangulatot.
-Semmi baj! - mosolyogtam rá ártatlanul mire az egész osztály elkezdett kuncogni a tanár meg gyilkos tekintettel meredt vissza rám.
Oda sétáltam a helyemre, Liz mellé.
-Csak röpke negyedórát késtél. - mondta szarkasztikusan.
-Igen, tudom de elég nehezen indult a mai napom. - mondtam és már jegyzeteltem is azt ami a táblán volt.
-Csak nem egy idegen férfi ágyában ébredtél? - kérdezte rám sem nézve de egy nagyon ravasz mosollyal.
-Nem, nem ez történt. - válaszoltam. - Viszont hajnal negyed négykor értem haza.
-Hogy hogy? - ekkor már nézett.
-Bébiszitterkedtem. Csak, hogy nem a gyerekkel volt a baj hanem a bátyával. - magyaráztam.
-Rád mászott? - kérdezett tovább.
-Nem azonban matt részeg volt és hányt. - taglaltam.
-Oh! - húzta el a száját. Én csak egyet értően bólogattam. - És legalább helyes volt? - kérdezte reménykedve.
-Hát, nem volt annyira csúnya. -vontam meg a vállam. - És neked milyen volt a buli?
-Jó volt. Justin hiányolt téged. Képzeld tízkor megérkeztek a 11.-esek és volt egy új srác, most jöhetett, mert még nem láttam de olyan helyes volt. - emlékezett vissza olvadozva. - Magas, izmos és szőke. Tiszta Amerika kapitány. De hamar kiütötte magát és elment. - tényleg majdnem elolvadt.
-A vézna vagy szakállas Steve vagy már az izmos és nem szakállas Steve? - kérdeztem.
-Szerinted miért mondtam, hogy izmos volt és helyes? - kérdezte ingerülten.
-Oké de biztos nem volt helyesebb sem Dracónál sem Lokinál. - igen kicsit eltérő volt az ízlésünk.
-Sam, ebbe ne menjünk most bele. Tudod, hogy más a véleményük ezzel kapcsolatban. De azért Loki tényleg nem olyan gáz. - mondta.
-Ez eddig kérdés volt? - néztem rá értetlenül.
-Ne hidd, hogy bejön csak nem csúnya. - erre megforgattam a szemem.
-És tudjuk a nevét ennek helyes, magas, szőke és izmos Amerika kapitánynak? - kérdeztem kifigurázva.
-Daniel Keller, azt hiszem. - mondta gondolkodva. Nem hittem a fülemnek és azonnal lefagyott a mosoly az arcomról.
-Liz, úgy értettem, Daniel Keller. - mondtam kihangsúlyozva az említett nevét.
-Mert azt is mondtam.
-Az jó, mert én is egy Daniel Kellert húztam fel a saját szobájába félájultan tegnap este. - mondtam én is. - Sőt most a folyosón is bele ütköztem és legnagyobb meglepetésemre felismert plusz azt kérdezte, hogy találkozunk-e még. - erre elakadt a szava.
-Tehát összegezve: tegnap éjszaka találkoztál a saját otthonában az évtized leghelyesebb 11.-esével aki totál kiütötte magát majd másnap bele futsz a folyosón és felismert te pedig két kitalált szereplőhöz hasonlítod akik nem is helyesek. - ráncolta a szemöldökét miután magához tért.
-Na azért ebben lenne némi kivetni való. - tiltakoztam azonnal felemelt ujjal.
-Igen tudom, neked mindketten tökéletesek és a világ kedvesebb emberei. De itt most nem is ez a lényeg. A srác tuti, hogy bír téged. - mondta egészen egyszerűen.
-Miből is vontad le ezt a következtetést? - kérdeztem értetlenül.
-Ez tény. De akkor te is alátudod támasztani, hogy brutál jól néz ki. - mondta.
-Jó, tényleg nem csúnya. Sőt egyáltalán nem csúnya de akkor is apáék befektetőinek a fia. - mondtam.
-Annál jobb. Majd együtt viszitek tovább a céget férj és feleségként. Kőgazdagok lesztek, lesz egy villátok és csináltok egy rakat gyereket akiknek én leszek a kereszt anyjuk. - vázolta a jövő képet.
-Tiszta hülye vagy. Nekem nem kell egy alkoholista. - fújtam egyet.
-Sam, attól mert valaki tizenhét évesen berugott egyszer-kétszer még nem lesz alkoholista. - magyarázta.
-Mindegy, hagyjuk a témát és inkább figyeljünk. - mondtam. Barátnőm egyetértően bólogatott és mindketten a tanárnő felé fordultunk.
Irodalom óra után egyedül a bioszon történt valami említésre méltó.
Éppen gyakorlati feladatot kellet csinálni vagyis békát boncolni. A tanár általában fiú-lány párokba osztotta a gyerekeket. Így volt ez most is.
Én már a feladat elkezdése előtt is rosszul voltam csak a tudattól.
Justinnal kerültem egy párba így oda mentünk az egyik padhoz amin a hátán feküdt egy már holt béka.
Az arcomon elterült az undor a gyomban pedig a hányinger.
-Jól vagy? - kérdezte a társam kirángatva a gondolataimból.
-Nem. Mindjárt elhányom magam. Ne haragudj de én nem fogok hozzá nyúlni. - mondtam.
-Akkor majd én megcsinálom. - nagyon hálás voltam.
-Köszi. - mosolyogtam hálásan.
Már javában csinálta Justin a béka vágdosását én pedig válaszoltam a feladott kérdésekre a hányingerrel és az ájulással küzdve.
-Miért nem jöttél tegnap a bulimba? - kérdezte egyszer a padtársam.
-Mert vigyáznom kellett az egyik ismerősünk kislányára. - válaszoltam.
-Hiányoltalak. - mondta egyszerűen. Elsőre nem is értettem aztán rájöttem, hogy erre nem lehet mit válaszolni ezért csak mosolyogtam egyet.
Az óra egy örökké valóságnak tűnt de egyszer csak vége lett.
Az órák után a parkolóba mentem a kocsihoz. Beültem és indítottam volna. Elfordítottam a kulcsot de semmi. Megcsináltam egy párszor és csak egyre idegesebb lettem.
Végül amikor már huszadjára sem indult elkezdtem püfölni a kormányt dühöngve.
-TE CSOTROGÁNY FOS! NEM IGAZ SOSEM IDULSZ! HOGY ROHADNÁL MEG! - kiabáltam közbe.
Kivágtam az ajtót és kivettem a cuccaimat is, lezártam a tragacsot és elindultam gyalog.
Mivel kocsival is negyedóra haza érnem gyalog dupla, annyi de nem érdekelt.
Ahhoz, hogy haza érjek át kell mennem egy kevésbé barátságos környéken, amin nem szívesen jártam. Nem ismertem senkit és nem is éreztem biztonságban magam. Ha a városban volt valami baleset vagy gyilkosság vagy valamilyen zűrös dolog mindig itt történt. És hírhedt drog dillerek is laknak itt.
Semmilyen támadó vagy védekező eszköz nem volt nálam az esetleges támadás miatt.
Végig feszült voltam és ez csak fokozódott amikor éreztem, hogy valaki követ. Nem mertem hátra nézni de éreztem. Meg gyorsítottam a lépteimet és imádkoztam, hogy ne kapjon el és daraboljon fel miután megerőszakolt.
Az egyik kis utcából egy ismerős alakot láttam ki fordulni. Magas volt és szőke. Úgy voltam vele ha most nem megyek oda hozzá és játszom el, hogy a barátom akkor a pszichopata követőm tényleg megöl.
-Danny! - kiáltottam neki. Hátra nézett én meg elkezdtem felé futni. Nagyon ideges voltam, nem tudtam, hogyan fog reagálni.
-Szia! Hát te? - kérdezte meglepetten. Ekkora értem oda hozzá és átöleltem a nyakát. Bizonyára meglepődött, mert esetlenül ölet vissza és csak néhány másodperc után.
-Követtek, muszáj volt. Bocsi. - súgtam a fülébe mosolyogva mintha valami szerelmes dolgot mondtam volna. Ezután elengedtem és továbbra is mosolyogtam.
-Szállj be a kocsiba! Haza viszlek. - mondta és a sötét kék sport Mercedesre nézett, ami a mellettünk lévő patkánál állt. Gyönyörű volt az a kocsi. Bólintottam és beszálltunk.
-Tényleg bocsánat, hogy ilyen helyzetbe hoztalak de az a csávó komolyan megölt volna. - magyarázkodtam.
-Ugyan, nem történt semmi. - nyugtatott meg.
-Két napja ismerjük egymást és már háromszor segítettünk a másiknak. - jegyeztem meg.
-Ja, tényleg. - gondolkozott el.
-És te mit kerestél ezen környéken? - kérdeztem.
-Volt egy kis dolgom. - válaszolt röviden. Elgondolkodtam rajta, hogy milyen dolga lehetne itt aztán megvilágosodtam.
-Te drogozol?! - kiáltottam.
-Mi? Nem! - mondta idegesen és gyanúsan hamar. Nem nyugtatott meg a tagadás.
-Ha drog van a kocsiba, amiben ülök most azonnal ki szállok és haza sétálok nem érdekel hányan követnek és ölnek meg! - mondtam határozottan és idegesen. Hezitált majd elkezdett hadarni.
-Jó, tényleg ezért voltam itt de nem nekem kell. - mondta. Nem válaszoltam csak mély levegőket vettem és az ablak felé fordultam. Nem tudom, miért zavart ennyire, hogy drogért volt. De valószínűleg azért, mert ha megállítana egy rendőr és drog van a kocsiban akkor én is belekeverednék. -Mondj már valamit.
-Indíts! - szóltam. Pár másodpercig várt majd tette amit kértem.
Feszült csend volt a kocsiban, csak a rádió szólt ami nem engedte, hogy teljesen csend legyen. Menet közben szólt a The NBHD Cry Baby-je, amit szeretek de ellen álltam a kísértésnek és nem kezdetem el énekelni. Nem nagyon beszéltünk az úton csak annyit, hogy merre forduljon be a házunkig.
-Itt vagyunk. - mondtam amint a házunk elé értünk. Befordult a bejáróra én pedig kiszálltam és kivettem a cuccaimat. - Kösz a fuvart!
-Hé, igaz köztünk marad, hogy mi dolgom volt ott? - fogta meg a csuklómat.
-Igen. - válaszoltam.
A garázs nyitva volt és apa pedig bent fúrta a polcot, ami már ezer éve libeg. Egyszer mindennek eljön az ideje. Bementem hozzá és megálltam mellette.
-Szia, Kincsem! Ide adnád a fúrófejet? - kérdezte.
-Persze. - válaszoltam unottan és kikerestem a szerszámos táskából az említett tárgyat majd odavittem apának.
-Ki hozott haza? - kérdezte.
-Daniel Keller. - válaszoltam. Erre már rám nézett.
-A befektetőnk fia? - kérdezte összevont szemöldökkel.
-Igen.
-És miért is? - kérdezte tovább.
-Azért, mert kocsim nem indult és követtek. - mondtam.
-Hogy hogy követtek? És miért nem indult a kocsi? - kérdezett idegesen.
-Az hogy miért nem indult a kocsi szerintem elég egyértelmű. És az is, hogy követtek. - mondtam. - Olyan sokszor mondtam már, hogy rossz és nehezen indul. - folytattam fáradtan és elkeseredetten.
-Igen, tudom, de nem volt még időm megnézni vagy elvinni szervízbe. Hétfőn meg ígérem, hogy elviszem a szerelőhöz. - magyarázkodott apa. Szegényen láttam a bűntudatot.
-Rendben. De azt ma még haza is kéne hozni.
-Hogy ha egy óra múlva mennénk érte jó? - kérdezte.
-Persze. - mondtam és elindultam a bejárathoz. - Anya itthon van?
-Nincs és azt mondta, hogy későn jön haza. Állítása szerint nagyon el van maradva a kft ügyeivel és nem engedi, hogy segítsek neki. - válaszolt. Fújtam egyet és megráztam a fejemet majd beléptem a házba.
Lepakoltam és elterültem a kanapén.
Egy órán keresztül fetrengtem aztán bejött apa és elmentünk a sulihoz az autóért. Be bikáztuk, hogy beinduljon aztán én az apa kocsijával mentem haza ő pedig az enyémmel.
A kis piros Ford Fiestám beparkolt a garázsba és nem úgy tűnt mintha egyhamar kijönne onnan a saját lábán.
Anya tényleg későn ért haza ezért apával rendelünk pizzát vacsira. Lett volna ugyan tegnapi sóska leves de egyikünk sem rajong érte csak anya szóval maradt a jó öreg pizza.
Természetesen anya ettől kiborult majd duzzogva és fáradtan elaludt a kanapén.
ČTEŠ
Az egyezség l Befejezett ✔️ l
Teenfikce"-Nem válaszoltál a kérdésemre - suttogta a számra mélyen búgó hangjával. Ez a mondat kissé kirángatott a már jól ismert rózsaszín ködből. [...] A levegőt szaporán vettem résnyire elnyílt ajkaimon majd összeszedtem minden értelmes és még életképes a...
