Az egyezség l Befejezett ✔️ l

5.fejezet

Miután megvitattuk, hogy igazából csak a híres neves Zach Wilson miatt megyünk strandolni elindultunk.
Egy tőlünk húsz kilométerre lévő szabad de frekventált strandra mentünk, amit úgy látszik nem csak mi szerettünk. Régen, mikor még kisebbek voltunk rengeteget jártunk le a családdal ide kedves barátosnémmal. Csak miután a szülei elváltak ő az apukájával maradt és bele kellett rázódnia egy teljesen más életbe.

Liznek muszáj volt és muszáj is kivennie a részét a házi-és ház körüli munkákban. De nem úgy, mint nekem, akinek néha napján ki kell porszívóznia, hanem komolyan. Egészen hamar megtanult főzni. Mellékesen megjegyzem, hogy istenien főz, de komolyan. Az ember megnyalja mind a tíz ujját miután megette az egyik vacsorát, amit csinált.
Az apukája dupla műszakot vállal még most is, hogy eltartsa a lányát és saját magát. Le a kalappal a férfi előtt. Csodálatos apa, aki mindent megtesz a lányáért és annak boldogságáért. Azért, mert elváltak a szülei Liz semmiben sem szenvedett hiányt sosem.
Az édesanyjával megromlott mind kettőjük kapcsolata. Liz nem szokott elmenni az anyukájához a láthatáskor sem, nagyon szégyelli őt.
A nő, mikor Betty még csak harmadikos volt, félre lépett a házasságában. Ez persze kitudódott és elváltak. A válóper alatt az asszony elkezdett inni és bogyózni. Ettől egyből elesett tőle az a lehetőség, hogy a lánya hozzá kerüljön. Majd a válás után elkezdett szépen lassan lecsúszni azon a bizonyos lejtőn.

Sajnáltam egy ideig az asszonyt de aztán rájöttem, hogy csak önsajnáltatásból csinálta amiért rosszul viselte a válást. Jó, persze lehet, hogy tényleg rosszul viselte de ezzel csak saját magát taszította a gödörbe. Liz is ugyan így gondolkodott, sőt igazából ő világított rá erre.

-Hé, Sam figyelsz rám? - kérdezte Liz felém pillantva miközben már a meleg homokban sétálgattunk kezünkben a papucsokkal az óceán parton.

-Nem, bocs mond újra. - kértem.

-Csak annyit kérdeztem, hogy szerinted hány éve nem voltunk itt.

-Fogalmam sincs. Nagyon, nagyon régen. Még nagyon kis taknyosok voltunk. - mondtam mosolyogva.

Tovább sétáltunk mikor egyszer Liz eldobta a kezében lévő papucsot és leejtette a vállán lévő táskát majd el kezdett szaladni egy barna hajú fiú irányába. Már ekkor megforgattam a szemem a nyálas jelenetre. Ahogy a fiú is észrevette Lizit kitátotta a karjait és mikor oda ért hozzá a barátnőm felkapta és megforgatta a levegőben. Nagyon gáz sablonos film jelenet volt és majdnem hánynom kellett tőle.

Kelletlenül felnyaláboltam az elhagyott dolgokat a földről és utána indultam. Mikor fél úton jártam megpillantottam a vízből kijövő Daniel Kellert. A nap barnította felső teste undorítóan tökéletes volt, ez tény. Egy világos kék lenge térd fölé érő fürdőnadrág volt rajta. Szőke haja pedig vizesen és rakoncátlanul omlott a homlokába. Na már csak ő hiányzott!
És pont ezért érdemelt meg ez is egy szemforgatást. Ekkor tudatosult bennem, hogy mennyire rohadtul nincsen kedvem nekem ehhez az egészhez. Egyszerre értünk oda az egymást nyaló szerelmespárhoz. Kicsit távolabb tőlük megálltunk.

-Szia! - köszöntem neki.

-Helló! Na, mit szólsz hozzájuk? - kérdezte. Tisztának látszott a tekintete, ami csak azért számít fontosnak, mert ugyebár pénteken drogért volt a gettóban.

-Őszintén? - kérdeztem vissza elhúzott szájjal.

-Áh, inkább ne is mond. Minden az arcodra van írva. Én is ugyan ezt gondolom egyébként. -mondta. Hát, ha azt gondolod, hogy borzasztó meggondolatlan, elhamarkodott és undorítóan klisé a kapcsolatuk akkor oké.

A távolban felénk közeledett még négy ember. Két fiú és két lány. Valószínűleg párokat alkottak, mert mind két fiú kezét szorongatta egy-egy lány. Nagyon jó! Szóval csak nekem nincsen párom, úgyhogy gyertya tartó leszek mindenhol. Ja, tényleg Danielnek sincsen barátnője legjobb tudásom szerint.