Ⓖ︎Ⓘ︎Ⓡ︎Ⓛ︎ | Chanmin

TWENTY THREE

Már fél hete annak, ami történt.

Természetesen nem tudja senki se a dolgokat csakis Chan. Ja igen és az élet nem egyszerű. Természetesen mivel hazudtam mindenkinek, Chris büntet engem. Minden délután pakolni kell és takarítani. Persze megérdemelt büntetés ez.

A kapott pofonok otthon állandóvá váltak amint szóba merek hozni egy ruhadarabot is.

De sebaj.

Jelenleg éppen a könyvtárban pakolok miközben beszélgetek Emily néninek aki szinte könnyezve mosolyog, amint hallgatja mondandóm.

Ám hirtelen mennie kellett így egyedül maradtam a könyvtárban, most én felelek érte.

De nem sokáig volt ez így, mármint az egyedüllét. Hirtelenséggel berontott Chan az ajtón és elkapva a kezem magával húzott egy eldugottabb részhez és a falnak lökött.

- Mégis miért? Miért szórakoztál mindenki érzéseivel? Hmm? Nem szégyelled magad? -kérdezte dühösen.

- Én... -hajtottam le a fejem de egyből megragadta az állam és felemelte a fejem.

- Ha hozzád beszélek, nézz a szemembe! -mondta szigorúan. - El se tudod képzelni mekkora feszültség és aggodalom volt mindenkiben. Azt hogy volt olyan aki nem tudott miattad aludni, köztük én sem! -amint ezt kimondta teljesen lesokkoltam. - És tudod miért? Tudod? Azért mert szeretlek! Szeretlek te őrült! És már régóta csak mivel egy fasz vagyok nem tudom kezelni az érzéseim. Ja és az részlet kérdés hogy gyakornok vagyok...-mondta elhalkulva a végén.

Én meg csak álltam, mint fasz a hideg vízben. Én.. Én ezt nem tudtam hogy szerelmes belém. De ha ez igaz akkor miért nem mondta?... Ezt nem értem.

- De... Miért nem mondtad? -kérdeztem rettenet halkan.

- Azért mert féltem és félek most is... Bár elnézve téged tuti nem lenne ellenedre velem lenni. -mondta majd elengedett.

- Hát nem...-szinte alig hallható volt amit mondtam.

- Tessék? Te szórakozol? -kérdezett vissza.

- Igen igazad van, nem lenne ellenemre mert én teljes szívemből szeretlek és én évek óta...

- Akkor mit szólnál ahhoz ha tényleg megpróbálnánk együtt? Mondd csak lennél a párom Kim Seungmin? -amint meghallottam nem akartam hinni a fülemnek.

- Úristen igen, szeretnék.. Nagyoon. -mondtam majd a nyakába ugrottam.

Annyeong!

Meglepiiii.
Remélem tetszik ez a kis rész 😙😙😙😙.
Gondoltam most már itt ennek is az ideje.

Na puszi ☺☺