FIFTEEN

262 19 0
                                    

- Mi az hogy MinSeo miatt? -akadt ki Mina.

- Ő miért tehetne róla? Szerinted érdekli őt Seungmin? Mert szerintem nem. -mondta Rose.

- De tehet róla mert elvette vagy megszerezte a telefonját, nála volt. -mondta Changbin.

Mindenki engem nézett továbbra is. De még meg se szólaltam. Ilyenkor szívesen eltűnnék.

- Mondd hogy ez nem igaz Minie. -nézett boci szemekkel Mina.

- Uhm... -nem tudok soha egy kicseszett mondatot se befejezni?!.

- Várjatok egy percet... Arra senki se gondolt hogy Min elhagyta a telefonját és MinSeo meg le akarta adni? -vetette fel az ötletet Jeongin. Olyan kis okos mert erre nem gondolt senki se.

- Várj... Lehetséges. Mondd csak Minseo megtaláltad? -kérdezte Han és Lix egyszerre.

- Igen, el akartam vinni a központba. -mondtam majd megkönnyebbült arccal néztek rám a többiek.

- Ez esetben bocsánat. -mondták mind egyszerre.

- Nem gond. -mosolyodtam el.

- Ezt nem hiszem el, amúgy hasonlít rá. -mondta a maknae barátom.

- Igen, de ő szebb, mint Seungmin. -gondolkodott hangosan Rose.

Mindenki kuncogott egyet, majd csendben lett az osztály, amint megérkezett a tanár. Azok akik nem ide jártak, elhagyták a termet. Így elkezdődött a tanóra.

A nap végig unalmas volt, ám a végén újból a szokásos hely felé tartottam, ám most más volt.

A lányok velem jöttek, hiába nem akartam. De nem bukhatok le, így engedtem. Amint a ház közelébe értünk meglepődve néztek rám.

- Te ide jössz? -kérdezte egy lány.

- Igen, miért? -néztem értetlenül, de egyből érkezett a válasz.

- Azért mert itt lakik az a félisten Bang Chan. Úristen az a srác mindenkit el taszít magától. De mondd csak hozzá jöttél? -vigyorodott el Mina majd egyből kuncogtak.

- Nem, a nagymamájához. -kuncogtam én is egyet.

- A kutya be se fog engedni. Eddig úgy hallottam csak egy embert engedett be a családon kívül, de azt nem tudom ki az. -mondta Rose.

- Igaz. -helyeselt Jisoo, a legidősebb lány az osztályban.

- Najó lányok kérlek, nekem mennem kell. -mondtam majd lenyomtam a kilincset és bementem az udvarra.

A kutyus ezt meghallotta, majd elkezdett felém futni. A lányok sikítva mentek arrébb, míg én leguggolva vártam a kis állatot.

Amint ez megtörtént én kuncogva simogattam míg ő hozzám bújt.


Annyeong!

A mai rész kissé érdekessé sikerült, ugyanis a következő epizódban alkalmatok lesz be tekinteni Chan szemszögébe (valószínűleg ez lesz az egyetlen ilyen rész.).

De meséljetek, hogy tetszik? Hogy vagytok?
De nem akarok zavarni, na puszi☺☺.

Ⓖ︎Ⓘ︎Ⓡ︎Ⓛ︎ | ChanminOnde histórias criam vida. Descubra agora