Ⓖ︎Ⓘ︎Ⓡ︎Ⓛ︎ | Chanmin

NINETEEN

Úgy döntöttem nem fogok csinálni semmit se, bár el kéne menjek valahová.

Végre rávettem magam, elmenjek fürödni, enni, fogat mosni. Ezután egyszerűen át öltöztem és úton is voltam a szokásos kávézó felé. Barátaim és az osztály is ott voltak, sőt Chan is.

Odamentem hozzájuk és elmosolyodva köszöntem nekik.

- Sziasztok. -amint megszólaltam mindenki rám nézett majd Chan közelebb lépett és átölelt.

- Jó reggelt tündérkém. -adott egy puszit az arcomra.

Mindenki meglepődve nézett. Ám Jeongin szúrós szemmel vizslatott, ő az egyetlen aki sejti, tetszik nekem Chan. De most hogy együtt vagyok lányként vele, IN nem fogja jó szemmel nézni. Ám visszatérve a puszira, kissé nagyon elpirultam.

- De édesek együtt. -hallottam meg Mina hangját. - Boldogságot srácok. -kuncogott.

Ezt követően mindenkitől megkaptuk ezt, majd beültünk egy teára, kávéra, sütire.

Nem sokáig volt béke ugyanis a TV-ben hallottam a híreket:

Már legalább egy hete annak, hogy a milliomos család utódja Kim Seungmin eltűnt rejtélyes módon. A szülei úgy nyikatkoztak, este még a szobájába aludt de reggelre már nem volt meg, délután meg már nem is ment haza.
Mindenkit megkérnénk arra, aki látja jelezzen. Köszönjük figyelmüket.

Amint vége lett össze néztünk. El volt szomorodva mindenki. Csodálkoztam. Elvileg mindenki utál, de most mégse.

- Meg kell találjuk, hiányzik. -hajtotta le Han a fejét.

- Meg fogjuk, nyugi. -támogatta Minho.

- De mi lesz ha nem? -tette fel a kérdést kiskutya szemekkel Jeongin.

- Figyeljetek. Mindent meg teszünk hogy megtaláljuk őt. Én személy szerint nem igazán ismerem, de tudom, hogy erős és ki fog tartani akárhol is legyen. -mondta Minho, mindenki egyetértve bologatott.

- Ha engem kibírt szegény, akkor azokat az embereket is akik miatt eltűnt. -szólalt meg Chan.

- Ezt hogy érted? -nézett kérdőn Felix és a többiek is.

- Úgy hogy nem próbáltam teljesen megérteni őt, nem figyeltem miért és mikor milyen oka van annak amilyen. És most eltűnt...nemtudom hol lehet de bízok benne, nem bántják. -lehajtott fejjel mesélte.

- Hey Chanie. -fogtam meg az állánál fogva és megemeltem a fejét hogy a szemembe nézzen. - Én érzem hogy jól van. De hidd el, ha elmondod neki majd miért voltál olyan amilyen, hidd el megbocsát majd. -mosolyodtam el halványan.

- Biztos vagy benne MinSeo? -mosolyodott el ő is.

- Igen. -bolintottam.

- Akkor jó, hiszek neked. Oh és még valami. Tudnotok kell valamiről....

És itt kissé lefagytam amint elmesélte miért bánt így velem, vagyis Seungminnel. Persze tudtam van olyan, amit nem mondd el, de ez így is sok.

Annyeong!

És itt is a következő ep., hogy tetszik?
Viszont lassan készüljetek, mert lassacskán a történet vége felé közeledünk, DE EZ NEM BIZTOS. Attól függ hogy mikor jön az ihlet és hogy mennyi.

De mára ennyi voltam, na puszi ☺☺