Ⓖ︎Ⓘ︎Ⓡ︎Ⓛ︎ | Chanmin

FOURTEEN

- Hey! Várj! -állított meg Chan. Hátra fordultam majd szembe találtam magam vele.

- Mondd.

- Seungmin nem a rokonod? -kérdezte, kissé lefagytam. Most mit mondjak?

- Nem, csak egy ismerősöm. -próbáltam hihetően mondani, úgy látszik sikerült. - Akkor most már mehetek vagy szeretnél még valamit? -ejtettem egy halvány mosolyt.

- Ja igen, mehetsz nyugodtan, csak ennyit akartam. Szia. -indult befelé majd amint meglátta a kutyust ki szaladni lefagyott. - Hey! Nem szabad.... Mi a.. -nem mondta végig.

A kutyus éppen engem nyalogatott és hozzám bújva nézett rám miközben farkincáját csóválta. Én kapcsoltam miért néz engem Chan majd eltereltem a kutyát a ház ajtajáig és újból a kerítés kapunál voltam.

- Na akkor megyek, szia. -intettem.

- Ilyet csak egy embernél csinált még rajtad kívül... De szia. -mondta majd intett, végül a házba ment.

Én kuncogtam egyet és már a buszon voltam percekkel később. Rengetegen vannak ilyen későn is, hihetetlen. Valószínűleg ezért se akarták anyáék, hogy tömegközlekedéssel menjek.

Körülbelül 20 percnyi busz és 5 percnyi gyaloglás után a szállásra értem. Fáradtan dőltem a szobámhoz tartozó nappaliba lévő kanapéra.

- Fáradt vagyok. -mondtam a senkinek végül felkeltem és a konyhába tartottam.

Ott készítettem egy zacskós levest és mellé még ettem valamit. Nasinak meg egy egyszerű chipset válaszottam. Vacsi után esti rutin majd alvás.

Másnap korán kelés, megint. Reggeli rutin majd iskola.

Beérve nyilván a lányokhoz mentem, habár szívesebben lennék az igazi barátaimmal.
Szegények biztos azt se tudják mi van. Végülis eltűnt egy barátjuk egyik napról a másikra. És jól gondoltam.

- Srácok Seungmin azért nem jön mert eltűnt és nem azért mert nem akar. -nyavajgott Felix már vagy huszadik alkalommal, hisz nem akarják felfogni.

- Mégcsak senkinek se jelzett semmit, ha beteg lenne jelzett volna. Ráadásul a rendőrök keresik. -mondta Han majd az asztalra csapott.

Végre mindenki vette a lapot amint Changbin a terembe lépett és alátámasztotta a tényeket.
Changbin szúrós szemmel nézett rám úgy ahogy Han és Felix is, persze Inie semmiről se tudott valószínűleg. Arról viszont igen hogy elviekben eltűntem.

- De hogy is tudna jelezni amikor a telefonja nála volt?! -mutatott rám Han, majd mindenki engem nézett meglepetten.

- MI? -kérdezte az osztály egyszerre.

Annyeong!

Egy kis izgalom a 14.részben. Végre úgy érzem való ihlet jött.
Előre írtam meg egy csomó részt (Vagy 8-10-et. Persze az előző részek is beletartoznak) szóval ha esetleg nem veszek észre hibát akkor elnézést.

De most köszönök, na puszi ☺☺