Nárcisz (Min Yoongi ff.)

18.rész 2. és 3. nap

Hyori:

-Mire célzott Hitomi, amikor azt mondta, hogy fel kell ébrednem?- kezdtem gondolkodni véletlenül hangosan, ahogy újra eszembe jutott, hogy mi történt.

-Milyen Hitomiról beszélsz? Ki az a Hitomi? És miért kell felébredned?- bombázott kérdéseivel Yoongi.

-Amikor elájultam, -vagy valami hasonló- a húgom jelent meg, de azt állította, hogy nem ismer, majd egy csomó emléket levetített előttem. Aztán csak annyit mondott, hogy fel kell ébrednem.

-Tipikus nem? Meghalsz, de még a túlvilágon is zaklatnak.- nevetett fel halkan oldalra nézve, majd visszavezette tekintetét a téglákból kirakott mintákra.

-Ez nem annyira vicces. Mi van, ha történni fog valami, és figyelmeztetni akart? – kérdeztem aggodalmasan.

-Azzal akarna figyelmeztetni, hogy azt mondja, hogy „Fel kell ébredned"?- utánozta hangomat, majd hitetlenkedve megrázta a fejét- Nem hinném. Én a helyedben nem görcsölnék rajta. Tudod, az életben sok olyan dolog van, amiről csak utólag derül ki, hogy értelmetlen volt halálra izgulni magad miatta.

-Nekem akarsz kiselőadást tartani az életről? –amint elhagyta a kérdés a számat, meg is bántam. –Bocsi hogy tapló vagyok. –sóhajtottam fel hangosan, és felhúzva térdeimet ráhajtottam a fejem. -Neked könnyű úgy beszélni, hogy ott sem voltál. – fordultam el tőle, csalódottan kifújva a levegőt, de aztán fel is pattantam a padról. –Ez meg mit keres itt? –motyogtam orrom alatt, és lesben állva vártam, hogy az illető megérkezzen.

-Nahát, vajon hogy lehet, hogy pont egymásba botlottunk? Micsoda véletlen!- mondta Jack tettetett meglepődöttséggel a hangjában. –Micsoda megtiszteltetés, hogy a hatalmas Yoongi társaságában lehetek. Még nagyobb megtiszteltetés lenne, ha én magam személyesen törölhetném el a föld felszínéről őfelségét. –nevetett fel betegesen, és egyre közelebb jött.

-Miről beszél az öreg? –kérdezte a mögöttem lévő fiú, majd mellém állt, és unott arccal nézett a felénk közeledő Jackre.

-Öreg? - kapott a szája elé színpadiasan, majd hitetlenkedve megfogta a fejét.- Kikérem magamnak! –mondta felháborodottan, majd rám nézett. –Téged akkor öregasszonynak szólít? –mutatott rám tátott szájjal, majd elmosolyodott – Mondjuk a mostani énedtől nem áll távol. Yoongi, ha ismernéd azt a Hyorit akit én ismertem, -állt meg egy pillanatra és jólesően sóhajtott egyet a gondolatra, majd folytatta- már rég fűznéd.

-Hogy merészeled...–mondtam komoran, és ökölbe szorítottam a kezeim. Nincs sem kedvem, sem pedig türelmem a humorához.

-Valld be hogy csak féltékeny vagy, amiért velem többet foglalkozik. –mondta Yoongi unottan, mire felé kaptam a fejemet.

-Te csak inkább ne szólj bele. – ugattam Yoongi felé, fel sem fogva a szavait- Minek vagy itt? Mit akarsz már megint? Miért kell mindig mindent tönkretenned? –címeztem kérdéseimet Jacknek idegesen.

-Tudod, kicsit elszomorodtam, mivel engem nem hívtatok magatokkal, ezért arra gondoltam, hogy meginvitálom én magam. Nincs szükségem az engedélyetekre, azt csinálok, amit akarok. –húzta ki magát büszkén, aminek őszintén semmi értelme nem volt.

-Na jól van, húzzunk.- fogtam meg csuklóját a mellettem állónak, majd repülni kezdtem egy random irányba. Végül Tokió felé mentem, majd kis idő múlva meg is érkeztünk. Magam mögé nézve megkönnyebbülve láttam, hogy nem követett minket az a szemétláda.

-Most komolyan. Nem lehetne ezt lerendezni? Már annyira unom.

-Yoongi, ez nem ilyen egyszerű, oké?- túrtam idegesen hajamba, fel alá járkálva egy sikátor bejáratánál.

-Akkor magyarázd el! Mindig ezt hallgatom, és elegem van! –mondta türelmetlenül.

-A mindig azért elég erős kifejezés, nem gondolod? –fújtattam mérgesen, majd megálltam és ránéztem.

-Most meg mi van?- tette karba kezeit.

-Jack volt az akivel először találkoztam amikor idekerültem. Ő segített mindenben, legjobb barátok voltunk, vagy ki tudja, talán többek is. Aztán- folytattam volna, de közbe bevágott.

-Várj! Mit értesz az alatt hogy „talán"?- hangsúlyozta ki a talán szót, és kissé idegesen nézett a szemembe, amit nem igazán értettem.

-Hát úgy, hogy talán. Soha nem mondtuk ki, de...

-De mi? Kinyögnéd végre, vagy az idők végezetéig itt fogsz szerencsétlenkedni?

­-Nem tudom, oké? –emeltem fel a hangom idegességemben.

-Folytasd.- támasztotta öklének a fejét, és alig láthatóan, de megforgatta a szemét, ami nálam rendesen kihúzta a gyufát, de próbáltam nem törődni vele és folytattam.

-Öt évig töltöttük együtt a napjainkat, de aztán valami olyat csinált, ami miatt minden felé mutatott érzelmem megszűnt létezni, és nem láttam már mást benne csak egy pszichopatát. Próbálta megmagyarázni, de semmi olyat nem tudott felhozni, ami mentségére szolgált volna, ezért próbáltam megszakítani vele a kapcsolatom, de nem volt egy sétamenet. Mindent próbált megtenni annak érdekében, hogy visszafogadjam, de túl makacs voltam ahhoz, hogy engedjek neki. Így lassan megőrült és ez lett belőle. Én is csak miattad éltem túl.

-Szóval most azt akarod nekem beadni, hogy volt ez a srác, aki mindenestül függött tőled, te pedig eltaszítottad magadtól valamiért, amit gondolom, nem akarsz elmondani, mert mindig kerülöd a témát, de nem az a fontos, hanem hogy most már értem, hogy mi a lócitromért gyűlöl engem a pasas.

-Mi? Miért?

-Neked tényleg nem esik le? Tényleg ennyire vak vagy?- kérdezte kiborulva, majd elém állva megfogva a vállaimat és elkezdte rázni azokat.

-Mire akarsz kilyukadni?- kérdeztem és egyre butábbnak éreztem magam, emiatt pedig a pulzusom rendesen az egekbe szökött.

-Arra, hogy nem látod a fától az erdőt Hyori! Jack-nek végig kellett néznie, ahogy két év alatt elhidegülsz tőle, majd konkrétan leváltottad rám. Persze hogy elakar rakni láb alól, amikor egy olyan embernek szenteled az életed, aki még csak a létezésedről sem tud, ahelyett hogy vele foglalkoznál, vele, aki öt éven keresztül volt a barátod vagy „talán" több is.

A felkelő nap sugarai lágyan cirógatták arcomat, miközben Yoongi szemeibe néztem, és lassan felfogtam azt amit mondott.