Nárcisz (Min Yoongi ff.)

6.rész

Yoongi szemszöge:

-Így találtam rád. Azóta nem mozdultam mellőled.-nézett fel az égre, majd elfeküdt a tetőn.

-Miért?

-Hm?- emelte fel a fejét érdeklődően.

-Miért ragadtál mellettem.

-Mert úgy döntöttem és kész. -mondta nyugodtan, majd lehunyta a szemeit. Ez után nem sokkal igen csak határozottan felálltam, majd így szóltam;

-Vissza kell jutnom a testembe, a valódi életembe.- mondtam miközben a havas háztetőket vizsgáltam. Innen egészen messzire ellehet látni.

-Hajrá. Én szurkolok.- mondta érzelmek nélkül- Itt vagyok 25 éve és mégsem tudok szinte semmit erről a helyről.

-Köszönöm hogy ennyire pozitív vagy.- néztem rá hátra unottan. Már nem éreztem idegennek. Sőt, olyan érzésem van mellette, mintha egy régi barátommal beszélgetnék. Eléggé érdekes, mit ne mondjak.

-Ezt úgy mondtad, mintha te nem minden egyes nap a negatív energiáddal üldöznéd el az embereket magad körül. A mogorva tekinteted pedig csak rátesz egy lapáttal.- megforgattam szemeimet és elmorogtam egy "kellett nekem ezzel egy világba kerülni"-t.- Látod ?- veregette meg hirtelen a vállam.- Pontosan erről beszéltem.

-Na jó! Én mentem.

-Hova? -kérdezte miután elkezdtem lefelé mászni a ház tetejéről, ami valljuk be, nem nagyon ment.- Istenem ez a gyerek.-sóhajtotta majd rálépett mindkét kezemre.

-Normális vagy?- kérdeztem felháborodottan, de mielőtt még kettőt tudtam volna pislogni, lerántott a földre.

-Nagyon fájt? Ha igen akkor valami probléma van veled, ugyanis a szellemvilágba nem tud fájni semmid. Legalábbis, én eddig nem tapasztaltam.

-Igen?! Szólhattál volna.- kezdtem el magam kicsit idegesen leporolni.

-Azt hittem hogy miután átmentél egy ajtón, keresztülgázolt rajtad egy ember, és repültél, ez egyértelmű.

-Igen persze. Természetesen. És most mit fogunk kezdeni? Várunk amíg fel nem kelek a kómából?

-Igen?- kérdezte majd oldalra nézett.- Persze hogy ennek is most kell meglátogatnia.- szűrte fogai között és elémállt.- Ne mondj semmit. Oké?

-Nahát! Kit látnak szemeim. Csak nem Hyorit. És oooo! Hát ezt meg hogyan sikerült ? A drága kis Yoongi.- nézett rám gonoszan vigyorogva a pasas aki fogalmam sincsen hogy honnan, de tudta a nevemet, pont úgy, mint Hyori. Mi folyik itt? Ki ő?

-Őt hagyd ki ebből! Ne foglalkozz vele! Nincs hozzá semmi közöd!

-Már hogy ne lenne?- kérdezte majd rám nézett. Eltelt egy perc néma csönd.

-Istenem mit tököltök ?! Beszéljétek meg amit meg kell, ne csak álljatok itt mint... Khm.- köszörültem meg a torkom majd fojtattam- Szóval ne csak álldogáljatok itt hanem kezdjetek valamit magatokkal, nekem erre nincsen időm.- forgattam meg a szemem és elindultam egy random irányba. Nem tudom ki ez a fickó de nagyon idegesítő már most.

Végül sikerült addig-addig mennem amígy egy parkba nem tévedtem. Leültem a hozzám legközelebb lévő padra, és onnan figyeltem a parkban lévő gyerekeket. Velem soha nem jött ki senki játszani. A barátaim túl messze laktak tőlem, apukám pedig rengeteget dolgozott egyedülálló apaként, S bár mindig a kedvemben akart járni, soha nem volt ideje arra hogy bárhová is elmenjen velem huzamosabb időre.

-Yoongi.- szólított meg Hyori- Gyere, menjünk innen. Meg akarok nézni valamit de nem hagylak egyedül, főleg nem Jack miatt.

-Szóval így hívják.- néztem hátra a vállam fölött.

-Igen. Jack egy fura alak, fura szokásokkal. Eléggé beteg és nem nagyon bírja a búrádat, ami nem kifejezetten jó, főleg nem most, hogy egy világban vagytok.- sóhajtott fel.

-Miért nem bír?

-Nem tudom, ezt a kérdést már én magam is párszor feltettem neki, de nem válaszolt. Viszont... Amikor balesetet szenvedél, a kórház tetején állva néztem a tájat. Mellém lépett és azt mondta hogy hallott a balesetről. Megkérdeztem hogy miért jött. Azt mondta hogy gondolta hogy jól esne valakivel beszélgetnem. Erre azt feleltem hogy mikor beszélgettünk utoljára rendesen. Utána pedig elment. Tehát még sem annyira nagy szörnyeteg. Még nincs minden veszve.

-Figyelj csak.... Miért is lenne szörnyeteg? Miért is lenne minden veszve?- kérzedtem. Nem említett semmit ami erre utalna. És nem nagyon tűnt a pasas egy szörnyetegnek. Miért feltételezi ezt róla?

-Ezt ne most szerintem.-nevetett egyet erőltetten majd hátat fordítva nekem elindult.- Gyere.

A padról felállva autómatikusan le akartam porolni magamról a havat, de nem volt mit leporolnom. Meglepődve fordultam meg és vettem szemügyre a padot.

-Na mi van, miért nem jössz?- sétált mellém Hyori és ő is a padot kezdte nézni.- Mit nézel te ennyire ezen a padon. Annyira azért nem szexi hogy ennyire méregesd.- mondta halál komolyan mire halvány mosoly jelent meg az arcomon.

-De hülye vagy.- tettem egyik kezem az arcomra.- Azt néztem hogy ugye én ide leültem.

-Wow Yoongi, Sherlock megirigyelné a megfigyelő képességed, hallod ne vidd túlságba a gondolkodást. -tette vállamra kezét aggódóan.

-Ahhj. A lényeg hogy a padot hó fedi és nem látszik az ülés nyomom. -forgattam meg szemeim a hülyeségei után.

-Igen. Ez azért van mert elég feltűnő lenne az emberek számára ha egyik percről a másikra egyszer csak egy mélyedés keletkezne a hóban, vágod ?

-Uhumm. Na menjünk. Valamit meg akartál nézni, nem ?

-De. Induljunk.- a karomat megfogva kezdett el repülni velem együtt. El is felejtettem megkérdezni hogy mit beszélt Jack-el. Lehet hogy nem rám tartozik de akkor is furdal a kíváncsiság.

-----------------------------

Tudom hogy illetlenség ennyi idő után csak úgy idetolni a képemet, de nagyon nem volt kedvem és kapacitásom írni. Nagyon köszönöm azoknak akik attól függetlenül hogy elég nagy kimaradások vannak, olvassák a részeket.
Bocsánat hogy megvárattalak titeket
🙇🙇🙇