Koponya alatt

Ivar és Igor

Aysel Armina

Zev egy pillanat alatt termett mellettem.

Engem keresett, de helyettem szörnyeket talált. Bár, ahogy ezt a kis szörnyet nézem, talán mégsem vagyunk annyira különbözőek.

Megráztam a fejem. Koncentrálj!

Zev az ujjaim után nyúlt. Keze hűvösen simult az enyémre.

- Sok szerencsét, kedvesem - suttogta. Hangja megint a lelkemmel rezonált. Volt benne valami, valami, amit egyszerűen nem tudtam megfogni.

Elrántottam a kezem.

Elrabolt. Meglopott.

A harag fellángolt bennem.

Kétszer is. Én nem vagyok tárgy, de a tárgyaim az enyémek.

Megszorítottam a tőrt, ami testvére volt az enyémnek. Mégis honnan szerezték ezt a szent tárgyat?

Töprengeni azonban nem volt időm, mert a két szörny támadott. Egyszerre ugrottak nekünk, mi pedig tökéletes szinkronban egy irányba tértünk ki.

Nem hátrálva a szörnyeknek, akik dühösen ütköztek össze, ezúttal a vállunk ért egymáshoz.

Mint két harcostárs, villant be a múlt.

A következő pillanatban azonban elugrottunk egymás mellől.

Bukfencezve gurultam tovább, hogy a lendület messzebbre vigyen a szörnytől, majd guggolásból felugrottam, és elkaptam egy ágat, amire rögtön fellendítettem magam.

A szörny nyomban utánam indult. Bár vak volt, szaglása kifinomultan lekövette a mozgásomat.

Farkával felém döfött, mire arrébb ugrottam, az ágon egyensúlyozva. Vártam, hogy közelebb jöjjön. Lassan közelített, megpróbált farkával eltalálni, ami kétszer olyan hosszú volt, mint teste.

Ronda egy lény vagy, babám, gondoltam, miközben ugrottam, és egyensúlyoztam tovább, az ágnak a törzshöz közelebbi részén maradva.

A szörny már egészen közel ért.

Egy lépés, és pont ott leszel, ahol szeretném.

Közelebb lépett, mire én azon nyomban elrugaszkodtam.

A törzsön lejjebb volt egy, az én részemre merőleges ág. Arra ugrottam, majd a lendületet tovább víve, a fába kapaszkodva, megpördültem körülötte, és a föld felé vettem az irányt. Lábamat kitámasztottam, hogy pont a szörny nyaka alatt csússzak át.

Nem számított rám. Hisz vak volt.

Felemeltem Nova tőrét, és szúrtam, egyenesen oda, ahol az artériája volt. Villámgyorsan kirántottam a tőrt, mire vére az arcomra fröccsent.

A lendület vitt tovább, és a következő pillanatban már kinn is voltam alóla.

Feltápászkodtam, és megfordultam.

A szörny megtántorodott, majd ide-oda imbolyogva, elindult előre. Az erő mintha kiszökött volna belőle, ahogy egyre több vér pulzált ki a sebéből. Óvatosan hátráltam, figyelve a farkára.

Nem bíztam benne, noha tudtam, hogy haldokolt.

Zev Denara

Elugrottunk egymástól. Szívem szerint az Ő szörnyét is magam után csaltam volna, de Igornak már bevésődött Aysel illata. Nagyon feldühíthette, mert felém még csak ide sem nézett. Pedig ismert, ahogy Ivar is.