Koponya alatt

igazság

Nova Denara

Willel a fakunyhó megnézése után visszasétáltunk a Névtelenre. Lhea figyelmeztetett minket, hogy a favár kissé ingatag, mivel régóta nem volt megerősítve, és bár ez engem nem érdekelt, Will ragaszkodott hozzá, hogy csak alulról szemléljük.

Pedig nagyon izgalmasnak nézett ki. Ráadásul nagyon könnyű vagyok, biztos elbírt volna.

De Will nem engedett. Én viszont magamban megjegyeztem a helyét, és elhatároztam, hogy egyszer majd kiszököm, és felmászom rá.

A hajón jókedv uralkodott, főleg akkor oldódott fel mindenki, amikor Will beszámolt arról, hogy apa meggyógyult.

Én közben elosontam mellőle, és elbújtam a lépcső alatt. Will, miután Maria ott hagyta, csodálkozva nézett körbe, amikor nem látott. Majd megvonta a vállát, és elindult a dolgára.

A medencés ajtóhoz léptem. Azóta sem tudtam jobban körülnézni. Most úgysem fognak egy darabig keresni, legalábbis addig biztos nem, amíg Apáék vissza nem jönnek.

Egy kis sámlit már korábban odacsempésztem az ajtó mellé, hogy arra felmászva megkapaszkodhassak a lépcső aljában, és azon felmászva, majd lecsüngve, elérjem a véseteket.

A kulcs csilingelve esett a padlóra. Gyorsan mellé ugrottam, felkaptam, és a következő pillanatban már el is tűntem az ajtó mögött.

A medencés teremben jó meleg volt. Egy kis pára ült meg a víz felett, tejfehér köd formában. Az egyik oldalon volt pár szekrény, odaléptem, és elkezdtem levetkőzni. Már éppen indultam volna a víz felé, amikor kintről nagy zajokat hallottam egyre közeledni. Gyorsan elbújtam a szekrénybe, az ajtó pántjai között csak kis rést hagyva, ahol óvatosan kukucskáltam ki a teremre.

Az ajtó a következő pillanatban kinyílt, és Apa lépett be rajta, kezében Anyát tartotta.

A fenébe! Most aztán biztos engem keresnek.

Már éppen felfedtem volna magam, amikor észrevettem, hogy egyáltalán nem néznek körbe a teremben, hanem Apa a túloldalon lévő padhoz viszi Anyát, majd óvatosan leültette oda.

- Biztos ne maradjak? Menni fog egyedül?

Anya csak fáradtan bólintott, mire Apa vonakodva elindult az ajtó felé. A nyílásban azonban még megtorpant, és visszafordult.

- Itt leszek az ajtóban, ha kellek, csak vágj valamit hozzá az ajtó laphoz, vagy valahogy zajongj, és bejövök.

Anya fáradtan bólintott.

Amint Apa kiment, és az ajtó becsukódott, vetkőzni kezdett. Nagyon fáradt lehetett, mert mozdulatai csigalassúak voltak. Én addig felmértem a helyzetem.

Ha megvárom, hogy végezzen a fürdéssel, akkor utána magam is csendben felmérhetem a terepet. Bár biztos jó móka lehet anyával fürödni...

Végül mégis abban maradtam, hogy nem fedem fel magam. Az, hogy tudom, hol van a kulcs, még később is jól jöhet. Ha azonban most lebukom, akkor több ilyen esélyem nem lesz egy darabig, az biztos.

Anya közben lassan a vízhez vánszorgott. Legszívesebben odafutottam volna hozzá segíteni, de a titok visszatartott.

Szinte beledőlt a vízbe. Amint lába hozzáért a felszínhez, mint akibe energiát folyattak volna, olyan volt. Izmai megfeszültek, és kiegyenesedett. Mikor már nyakig elmerült, a víz körülötte egy pillanatra ezüstösen felfénylett.

Tágra nyílt a szemem, amikor a vízből kiemelkedve megláttam.

A kis korongom Anyától származott.