Koponya alatt

árnyék

Aysel Armina

Zohar mosolyogva fordult hátra, elengedve a kezemet.

- Nocsak, ki tisztel meg minket az ébrenlétével?

- Gyönyörű trappolásod felébresztette a lelkem - szurkálódott vissza a kapitány. Majd lassan feltornázta magát. - Összehívunk egy megbeszélést? Vagy hova tervezted vinni a kedvesemet?

Zohar csak megvonta a vállát.

- Gondoltam, megkérdezem, hogy nem éhes-e, vagy nem szomjas, esetleg nem unt-e meg téged? - kacsintott rám az elsőtiszt, mire elmosolyodtam.

- És, kedvesem, mondd, meguntál engem? - kérdezett engem Zev.

Hátrafordultam, megszemléltem elgyötört testét, fehér bőrét, amibe szinte beleolvadt a széles vállkötés.

Hosszan néztem. Tudtam, hogy a válaszomra vált, de jól esett kínozni egy kicsit.

Flegmán megvontam a vállam.

- Nem is tudom... bár most határozottan érdekesebb lettél, hogy annyi minden titkodat kileshettem.

Zev felhúzta a szemöldökét, majd teátrálisan sóhajtott.

-Hál' Istennek! Szerencsére rengeteg rejtett titkom van, amit még felfedhetek - kacsintott rám.

- Esetleg kimenjek? - kérdezte Zohar, mire hasba könyököltem. Nevetve hátratántorodott, túljátszva a sérülését. Majd felegyenesedve komolyra fordította a szót.

- Csak iránypontosításra hívtam el. Minden rendben van, de ha szeretnéd, összehívhatom a tiszteket jelentést tenni.

Zev elgondolkozott.

- Neked már jelentettek?

Zohar bólintott.

- Akkor elég, ha te jössz vissza, már ha van erre időd, és elregéled, mi a helyzet.

Ezek után Zev fájdalmasan nyögve feltolta magát, és az ágy szélére tornázta magát. Két lépéssel mellette termettem. És egy kis taslit sóztam a fejére.

- Au - nézett fel rám. - Ezt meg miért kaptam?

- Bolond - doboltam a lábammal dühösen. - Nincs még ennyi energiád. Mégis mit hittél, hova mész?

Mélykék szemei ártatlanul néztek rám.

- Az asztalhoz?

Felhúztam a szemöldököm.

- Miért is?

Zev segítségkérően pillantott Zoharra, de mikor az elsőtiszttől nem kapott támogatást, visszanézett rám.

- Hogy lássam a térképet, átgondolhassam a teendőket?

Szemei reménykedve függtek rajtam.

- Nem.

Összeráncolta a homlokát. - Nem?

Megráztam a fejem. - Nem azért pumpáltam beléd annyi energiát, hogy aztán a bolond fejeddel elrontsd a gyógyítást. Feküdj szépen vissza, és használd az agyad!

Szelíden megragadtam a lábait, és visszafordítottam az ágyra. Zev csak döbbenten hagyta, hogy visszanyomjam a matracra.

- Itt maradsz.

Majd hátat fordítva neki, az asztalhoz sétáltam, felkaptam az iránytűt, és Zohar felé intettem.

- Mehetünk - dobogtam, majd visszanéztem Zevre. - Ne is gondolj rá, hogy mocorogj!