Koponya alatt

hegyi kristály nedve

Aysel Armina

A kunyhó pontosan ott volt, ahogy emlékeztem, a vízesés felett, fahídként magasodott kicsi kerek ablakaival és nyeregtetejével. Alatta a víz befutott a földbe, és többet nem tűnt fel a felszínen.

Lassan értünk oda, mivel Zev miatt sokszor kellett megállnunk pihenni. Nova valamikor félúton elfáradt, így hát felvettem a hátamra.

A kunyhó belül ugyanolyan otthonos volt, mint gyermekkoromban. Meleg színek, faborítás mindenhol, színes leplekkel és szőnyegekkel kiegészítve. Világos és fényes terek.

Fellélegeztem, a békés otthon illata, fenyőgyanta és vízpermet.

Zev lerogyott a kötött takaróval borított kanapéra, és szinte azon nyomban eldőlt. Arca ijesztően fehér volt. Nova rögtön leugrott rólam, és apjához futott. Zev bátorítóan felmosolygott rá.

- Minden rendben van, fiam, csak elfáradtam. De jól vagyok, szóval meg ne lássam, hogy aggódsz.

Nova nehezen műmosolyt varázsolt ajkaira, majd hátranézett ránk. Khelani épp a kezembe pakolta az üvegcséket, miközben a megfelelőt kereste.

- Emlékszel még a rituáléra?

Bólintottam, ott volt a fejemben minden mozzanata, mintha csak tegnap tanultam volna.

Khelani elégedetten bólintott, és egy kis, fényes folyadékot tartó üvegcsét vett ki, majd visszapakolt mindent. Még gyorsan egy zöld és egy barna kis zsákért nyúlt.

Ezeket mind a kezembe nyomta, amint megszabadított eddigi terheimtől.

Kérdőn néztem rá.

- Neked kell csinálnod.

Értetlenül megráztam a fejem, mire Khelani aggódva Zevre nézett.

A kapitány is minket szemlélt. Úgy éreztem, a testvérem és közte valamiféle néma párbeszéd zajlott le, amitől Khelani kissé frusztrált lett, és dühösen megrázta a fejét. Mikor rám tekintett, szemében még ott volt az indulat.

- Te jobb vagy ebben. És nem hibázhatunk - pillantott vissza Zevre, aki mellé odakuporodott Nova.

Will és Zohar a kanapé két oldalán mint őrök álltak.

Féltette az életét... egy ember életét.

A nővérem határozottan sokat változott.

Hogyan érhette ezt el nála Zev, hogy ennyire kötődik hozzá?, tűnődtem magamban.

Bólintottam, majd jelelve erősítettem meg válaszomat.

- Rendben, megteszem. Érted.

Khelani csak hálásan rám mosolygott. Majd nekiállt gyorsan behúzni a függönyöket, ezek után szelíden elhúzta Novát Zev mellől, és a két matrózt is arrébb intette. Én gyorsan átvettem fejemben a lépéseket. Elmélyülve hívtam magamhoz az ősi mágiát. Halkan mormolva a mantrámat.

- Aya sali oh men to latre. / Aya sali oh men to latre. / Usu iklo pero tai. / Usa erlo kisylhe oph.

Hangom halkan szőtte át a teret. Boldogan éreztem a hangokat, ahogy kiszöktek belőlem. Igazi felüdülés volt újra beszélni.

Tekintetem Zevre révedt. Mélykék szemei engem fürkésztek, mint akit megbabonáztak, úgy figyelt.

Felé léptem, majd lassan letérdeltem előtte. Óvatosan alá nyúltam, és segítettem neki felülni. Éreztem testéből, hogy az elmúlt órák eseményei sokat kivettek belőle, csökkentve az időnket.